Majd eszmefuttatásából megtudhatjuk szigorának okát, nem jelentettük be a "szlovák hatóságoknál" jövetelünk célját. Ha ez igaz vajon mi alapján rendeltek el a rendőri készültséget a szobor körül érkezésünk idejére? Választ természetesen nem kapunk.

Úgy döntöttünk inkább koszorúzunk, mint vitatkozunk.

Koszorúink és virágaink elhelyezését követő tisztelgő főhajtásunk után elhagyjuk a parkot és elindulunk a hídnál hagyott zászlóinkért.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében a híd közepén néhány szóban megemlékezünk a kialakult helyzet tarthatatlanságáról nem titkolva véleményünket, hogy a történtekért a gúnyhatárok létezésén felül a két ország méltatlan és alulmúlhatatlan politikai vezetői a felelősök.

Elénekeljük a magyar és a székely himnuszt, zászlóinkat lengetve a parkolóban reánk várakozókhoz sietünk.

Az úton hazafelé csendben merengünk a történteken.

Jó magam is a hátsó ülésen kényelmesen elnyúlva a nyárutó szép kék egének bámulása közben szenderedtem álomba.

Egyszerre csak ismét ott állok a komáromi hídon. Az újkomáromi hídfő felől három soros rendben honvéd alakulat léptei hallatszanak miközben vezényszavak, pattognak a híd vasszerkezetén majd a honvédek vigyázzállásba, merevednek a felállított drótakadály előtt. Az akadály másik oldalán szemben velük szintén katonák csoportja, álldogál, de valahogy úgy mintha semmi közük nem lenne az éppen történő eseményekhez. Olyan benyomást keltenek, mintha Ők csupán statisztaként a vert hadak című festményhez állnának modellt egy láthatatlan festő számára.

Az alakulatuktól, hárman elindulnak a drótakadályon lévő nyitott kapu felé.

Megállnak ennél a nagyon ideiglenesnek tűnő akadálynál, egy sápadt őrnagy, egy fehér zászlót tartó közkatona és egy tiszthelyettes.

A magyar honvédektől is elindul három ember. Mennyivel más ez a menet Ők a városért a hazáért a rabbá tett magyarjainkért mennek.

A középen haladó Kányádi László alezredes rohamsisakján megcsillan a fény, magas kemény szoborszerű ember a jó Isten is honvédtisztnek teremtette.

Megállnak szembe az akadály túloldalán álló Csehekkel.

A tolvajok meredten nézik őket alázat, ül a szemeikben.

Aztán az őrnagyuk megszólal, a hangja szárazon, koppan, szinte mutál és mégis megadónak tűnik.

Alezredes úr, Révkomárom városát teljes rendben ezennel átadom.

Cseh nyelven beszél egyik katonája, fordít.

A magyar alezredes feszesen veszi tudomásul a jelentést.

Majd érces hangon válaszol.

Őrnagy úr, Révkomárom városát ezennel átveszem!

Pillanatokig nagy csend.

Majd mind két oldalon vezényszavak csattannak és a menet az akadályokat félrelökve elindul a hídon át Komáromból Komáromba a felvidéki országrész felszabadítására.

Erőt sugárzó magyar bombázó kötelékek húznak el felettük mélyrepülésben.

A honvédek első sorait néma csend fogadja érkeztükben a híd túlsó oldalán.

Még a cseh parancs dohos illata nehezedik a városra.

Néhány civil előttük futva végig kiabálja és zörgeti a várost. Gyertek ki magyarok szabadok, vagytok.

Az ablakok egyszerre felpattannak. Kitárulnak a kapuk. Az emberek pillanatok alatt elözönlik az utcát, a várost. Idegenek borulnak zokogva egymás nyakába, miközben azt hajtogatják végre, végre szabadok vagyunk.

A hídon honvédek végeláthatatlan sora áramlik észak felé kemény katonás fegyveres rendben.

Szakaszok, Századok, Ezredek, Zászlóaljak vonulnak. Az északi hídfőnél Temessy Milán altábornagy szapora tisztelgéssel fogadja őket.

Egy postás kezéből kapkodják az emberek az újságokat mindenki Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunk hadparancsát, akarja olvasni.

A hadparancs így kezdődik:

Honvédek!

A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjá született honvédségünk húszesztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk.

Majd így végződik:

Isten és a Haza nevében: ELŐRE!

Budapest 1938. november. 4.

Horthy Miklós

Az autónk zökkenésére felriadok. Idő kell hozzá, hogy visszajussak a magyarszomorú mába.

Ébredésemmel valami undorító alakok tolakodnak elő gondolataimba a daliás idők daliás embereinek helyére: körmösbauertamásoknak és eörsimátyásoknak hívják őket. A látványuk taszító és ellenséges, sajnos még sokan vannak.

Ők a magyar öröm a magyar szabadság ellenségei.

Övék a világ minden marxista és azzal szimbiózisban élő kozmopolita liberális szervezete, amelyek folyamatosan szemben álltak és állnak Magyarország történelmi igazával és a magyar nép önrendelkezési jogával!

A mai liberális kozmopoliták rafinált taktikákkal mossák az emberek agyát azért, hogy a komáromi hídon 1938. november 5-én történt csoda megismételhetőségében ne higgyenek.

Budapesten napjainkban vitéz Nagybányai Horthy Miklós, vagy a Rongyos Gárda nem kaphat szobrot, de még Wass Albert sem, viszont az ezer éves Magyar Királyságot felszámoló hazaáruló (és jogerősen halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélt, mely ítéletet soha nem vonták vissza - a szerk.) Károlyi gróf változatlanul a Parlament mellől szemléli áldatlan tevékenységének eredményét.

Drága Magyar Testvéreim szeretnék figyelmeztetni mindenkit, ha a leírtakkal a véleménye azonos, akkor jobb, ha tudja, hogy egy kirekesztő soviniszta náci és úgy egyébként antiszemita is.

Miheztartás végett Mi az ország egyetlen nemzeti érdekekért elkötelezetten harcoló pártja a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem csak emlékezni, de ismételni is akarunk a megfelelő történelmi pillanatban.

Adjon az Isten szebb jövőt.

Solymár 2009. november 

Murányi Levente
A Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.