A francia külügyminiszter úgy véli, hogy ez intoleranciát fejez ki. Az Amnesty International egyik igazgatója szerint a tilalom akadályozza majd a muzulmánokat hitük gyakorlásában. Az ENSZ emberi jogok fômegbízottja szomorúnak tartja, hogy egy ilyen régi demokratikus hagyományokkal bíró népben idegengyûlölet jelentkezik. A lyoni nagymecset egyik vezetôje tiltakozásra szólított fel minden európai demokratát. Egy törökországi vallásügyi politikus iszlámellenességrôl, egy indonéz társa a velük szembeni gyûlöletrôl beszél. Még hosszan idézhetnénk a hasonló nyilatkozatokat.

A nyugati sajtó is találékony a jelzôk alkalmazásában. Szerintük a népszavazás eredménye egy „perverz” (Times), „nagyon kínos” (New York Times), „katasztrofális” (Süddeutsche Zeitung), „politikailag gyáva” (Wall Street Journal) döntés lett.

A svájci nép a jelek szerint megúszta a fasiszta minôsítést, amit mi, magyarok, az ô helyükben kétségtelenül megkaptunk volna.

A népszavazás eredményére lényegében mindenki úgy reagált, mintha a minaretekre vonatkozó döntés nem a hagyományos európai városkép megôrzésének érdekében született volna, hanem az imahelyek, templomok épitését, sôt még hitük gyakorlását is megtiltotta volna a muzulmánoknak. Pedig a minaret szerkezetileg nem is része a mecsetnek; ez a templom mellé épített magas torony, amelynek erkélyétôl a müezzin naponta ötször imára szólítja a híveket. Ma, a technika korában ez általában hangszórókon át történik, amelyekhez nem okvetlenül szükséges külön épület.

Eljöhet persze még az az idô, amikor valamely európai nép határozottan kijelenti, hogy véget kell vetni az Európán kívüliek tömeges bevándorlásának. Például a svájciak azt mondhatnák, elég nekik az a mintegy négyszázezer mozlim, aki jelenleg náluk lakik. Munkaerôtoborzás és menekültek beáramlása következtében Európa lakosságának tíz százalékát (ez több mint ötvenmillió ember) meghaladja e vallás tagjainak a száma. Néhány évtizeden belül földrészünk nem egy, eredetileg keresztény országában ôk alkotják majd a többséget, különösen, hogy az ôshonos lakosság általában nem szívesen vállal gyermeket. Miféle meggondolás alapján tör ki akkor ez a szitkozódásszámba menô kollektív ledorongolás egy nem európai jellegû épülettípus svájci betiltása miatt? Talán attól tartanak, hogy hatására esetleg erôteljesen felébred a nemzetekben az önfenntartás ösztöne?

A mesterségesen megkreált nyugati típusú közvélemény szerint az a nép tiszteli az emberi jogokat, az mondható demokratikusnak, amelyik úgy dönt minden kérdésben, ahogy az „új világ” megteremtésére törekvô nemzetközi tényezôk elvárják tôle. Ezek fifikával, gazdasági hatalommal, a gondolkodásnak jól szervezett propaganda révén történô átgyúrásával, de ha kell, akár fegyveres beavatkozással még azt is kicsikarják, hogy az emberek az ônekik tetszô és ôket szolgáló módon gondolkozzanak, nem csak nemzetközi kérdésekrôl, hanem mindenekelôtt a saját népük, nemzetük dolgairól is. A népek arra kényszerülnek, hogy belássák: azokat az érdekeiket soha nem szabad az elsô helyre tenniük, amelyek érvényesítésével fennmaradásukat önmaguk másoknak való alárendelése nélkül biztosíthatnák.

Az antantvilág aktuális öröksége ez: az egyetlen folyamatot alkotó két világháborúval kaptuk nyakunkba azokat, akik szabadon manipulálnak minket. A folyamat az eszmék megnyomorításának kemény hidegháborújával folytatódik jelenleg.

Eléggé elterjedt, hogy a mozlim bevándorlók második-harmadik generációja gyûlöli azt az országot, amelyben felnôtt. Márpedig a bevándolók 90-95 százaléka az e valláshoz tartozók közül kerül ki. A gyûlölet beilleszkedési problémáikból is fakad, de fô oka az iszlám szellemisége és a kereszténységét leépítô, folyamatosan liberalizálódó „fehér civilizáció” közötti különbség. Nagyon is lehetséges, hogy ha – mint ôk – mi is igazán hinni tudnánk, a valláskülönbség ellenére közelebb kerülhetnénk egymáshoz. Ehelyett inkább tovább folyik saját európai (keresztény) vallási mivoltunk leépítése, mondván, hogy annak minden megnyilvánulása sérti a más felfogásúakat. Ennek legfrissebb terméseként az Európai Emberi Jogok Bírósága jogellenesnek nyilvánította azt a régi olasz rendelkezést, mely szerint minden iskolában kereszt kell legyen a falon. A Biblia és a Korán sok vonatkozásban hasonlóan vall Jézusról, és bár a muzulmánok csak prófétának tartják, szerintük is Ô lesz az, aki eljön az utolsó idôkben ítéletet tartani. A kereszt tehát érzéseikben ôket nem sértheti.

Vajon kiknek teszi Európa akkor ezt az engedményt? Az Istent és Jézust tagadóknak. Földrészünk mai vezetô politikusai és hivatalnokai az ô érdeküket szolgálják. S miközben egy építészeti állásfoglalás miatt vallásszabadságért kiabálnak, valójában a kereszténységet szeretnék visszaszorítani.

Vajon lesz-e egyszer ismét nyílt keresztényüldözés Európában?

Már évtizedek óta vannak Párizsban olyan városnegyedek, ahova az Allahot nem hívôknek – különösen sötétedés után – nem ajánlatos betenniük a lábukat. 2005 ôszén, két fiatal véletlen halálos balesete következtében a francia fôváros számos negyedében és még egy tucatnyi más helységben is a bevándorló fiatalok három hétig tartó lázadása tört ki, melynek során az ország különbözô részein sokezer autót gyújtottak fel, üzletek, templomok, iskolák, rendôrôrsök ellen indítottak támadást. A kormány rendkívüli állapotot rendelt el, és nagyszámú biztonsági erôt mozgósított.

A franciaországi eseményekkel egyidôben Brüsszelben, Berlinben és Brémában is történtek gyújtogatások.

Svédországban Malmö egyik negyede már régebben „elhíresedett”, de az idén (2009-ben) a romboló akciók más városokra is kiterjedtek: Stockholmban, Uppsalában, Södertäljében és Göteborgban is gépkocsi- és iskolagyújtogatások voltak. Ez utóbbi városban porig égett egy külvárosi iskola, az egyik bevándorló negyedben pedig fiatalok bandája kôvel dobálta meg az égô autókat menteni próbáló tûzoltókat.

Nem is olyan régen hasonló angliai konfliktusokról is hallottunk már.

Mindez azt bizonyitja, hogy a „multikulturális társadalom” megteremtéséhez szükséges nagyszámú bevándorló befogadása az eljövendô társadalmi ellentétek importját jelenti. Pedig másként is meg lehetne a menekültek kérdését oldani. Például az iszlám birodalma hatalmas, és számos ország alkotja, köztük tehetôsebbek is. Miért nem tudják egymás között befogadni saját hitsorosaikat? Miért tülekednek mindmáig Európába, ahol számukra túl racionális, szabados, kevéshitû és velük legfeljebb csak távolról rokonszenvezô társadalmat találnak, és ahol némely apa vagy fiútestvér börtönben végzi, mert erkölcsi törvényeik arra kötelezik ôket, hogy az európai környzet szexuális magatartását átvevô leányukat-húgukat mint becstelent megöljék. Vajon nem jobban járna Európa is, ha legalább most, immár az utolsó pillanat után leállítaná a további bevándorlást, és a világ menekültjeit inkább csak anyagilag támogatnák életfelfogásukkal megegyezôbb országokban való letelepedésükben?

Tudjuk, hogy ez a „politikailag korrekt” gondolkodással ellentétes. Sokmillió ember vágyik a harmadik világban arra, hogy Európa lakója lehessen. Földrészünk országai – világosan megfogalmazott intézkedések helyett – különbözô szûrôkkel igyekeznek elodázgatni a dolgot. De elôbb vagy utóbb talán nem is egy olyan ország lesz Európában, amelyet a demokrácia mechanizmusai alapján, vagyis a többség szavának érvényessége révén bevezetett sharia szerint irányítanak. S akkor annak az országnak az eredeti lakói lesznek esetleg majd a menekülôk.

A svájci népszavazás politikus kommentátorain nem csodálkozhatunk: azt kaptuk, amit várhattunk tôlük. Az igazi meglepetést a felekezetek, mindenekelôtt a katolikus klérus és a Vatikán nyilatkozatai jelentik.

A népszavazás utáni napon sürgôsen összeült a svájci püpöki konferencia, és megállapította, hogy a minaretépítés betiltása „súlyos csapást jelent a vallásszabadságra”. Ehhez csatlakozva Antonio Maria Sveglio, a pápai vándorlásügyi tanács elnöke kijelentette: „Nem értem, hogyan lehet korlátozni egy kisebbség szabad vallásgyakorlását, vagy megtiltani, egyes csoportoknak, hogy saját templomuk legyen.”

Mi viszont azt nem értjük, hogy Sveglio valójában mirôl beszél. Úgy tûnik, fel sem fogta, mire vonatkozik a svájciak döntése. Hiszen szavai bizonysága szerint templomnak nézte a minaretet, és úgy véli, hogy a muzulmánok ebben a toronyban gyakorolják a vallásukat. Fel kellene világosítani, hogy Svájcban százhatvan mecset található, közülük négynek van minaretje. A svájci népszavazás eredményébôl nem következik sem újabb templomok építésének tilalma, sem a már létezô minaretek lebontásának kötelezettsége. Hasonló a helyzet Olaszországban is: az ott élô több mint egymillió mozlimnak 749 imahelye van, és közülük három mellett található minaret. Nyilvánvaló, hogy a minaret nélküli templomok is vallásgyakorlásra szolgálnak.

Különös, hogy a Katolikus Egyház vezetôi egy ilyen mondvacsinált okkal aggódnak egy másik vallás valójában nem fenyegetett szabadságáért, miközben saját vallásuk, valamint híveik hitélete a szélsôségesen liberalizálódó világnak az emberek értelemére és lelkére gyakorolt romboló hatása miatt a legnagyobb veszélyben van. Vajon nem erre kellene inkább összpontosítaniuk? Hiszen a mieinknek van nagyobb szüksége segítségre belsô tartásuk megôrzésében. A muzulmánok ebbôl a szempontból jobb helyzetben vannak, mert hitük sokkal keményebb.

Az európaiakból nagyrészt kihalt annak a két köteléknek az ereje, amely értelmet ad az életnek, amelyekért felelôsek vagyunk, és az értük hozott áldozat – ha tisztaságunkat, akár újraépítve, megôrizzük – végsô céljához: Istenhez tudja emelni az embert. Az alapvetô a család, a férfi és a nô életre szóló szövetsége, amelynek gazdagító fenntartásában mindkét félnek sajátos része van. Gyermek nélkül csonka a szövetség. De ha nem természestes okokból, hanem a házastársak döntésébôl származik a gyermektelenség, akkor az egész szövetség eldobni való üres héj csupán. A másik kötelék a nemzet: azon egyének együttese, akiket a valós múlthoz és a remélt jövôhöz, vagyis ôseikhez és utódaikhoz köt a közös kultúra hálója.

Sok munkát igényel a földi életbôl eredô, de a transzcendenciába futó kettôs szál minél egészségesebb mûködtetése. Ebben edzôdik emberré az ember, nem önmaga individuális lényének narcisztikus élvezeteiben. Ez kell ahhoz, hogy az idegent is tisztelni tudja, ha az arra érdemes. Mert nem lehet önmagában a másság az érték – mint ahogy ma tanítják –, hanem csak az abban levô tartalom.

Mindebben igazi útmutatást adhatna a keresztény vallás, ha a képviselôi valódi tanítók lennének, akik a lényegre összpontosítanak, nem pedig politikusok módjára a „kor követelményeire”.

„Idegen voltam, és befogadtatok” – mondja majd Jézus dicsôséges eljövetelekor az igazaknak (Máté 25,35). A példabeszédben felidézi a kérdést, amit fel fognak tenni neki, és a rá adott válaszát is: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (25, 40). Önzetlen cselekedetükért megkapják a jutalmukat: „Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétôl nektek készített országot!” (25,34)

Kétségtelen, hogy mindenekelôtt erre, valamint minden felebarátunk szeretetének parancsára utalnak az illetékes egyházi személyek, amikor arra szólítják fel az országokat (az Egyesült Államokat is), hogy minél több bevándorlót fogadjanak be. Az illegálisan érkezetteket is. Ez meg is szokott történni, de korántsem Jézus parancsa értelmében.

Ô normális léptékû emberi kapcsolatokról beszélt, nem sokmilliós tömeg inváziójáról, amely végül szétbomlasztja, felmorzsolja a nemzetet, amely befogadta azt.

Az uralkodó nézetek az igazságosság és a jogszerûség nevében helyeslik a mai folyamatokat. Ez arról is tanúskodik, hogy a korrektnek nevezett politikai felfogás ellenséges minden nemzeti érzéssel szemben, azt nacionalizmusnak, sovinizmusnak, fajgyûlöletnek kereszteli el, és ünnep lesz számára a nemzetek megszûnése, mert a népek – az elképzelés szerint – így könnyebben beterelhetôk egy közös nyájba, vagy legalább különbözô aklokba.

Eltöprenghetünk, hogy ha ma élne Jézus a Földön, vajon a „politikailag korrekt” nézetek szerint cselekedne és tanítana-e?

Tóth Károly Antal
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.