Van persze olyan eset, amikor annyira közeli és szoros a rokonság, a barátság, hogy bármikor szívesen látják az érkezőt, ilyenkor persze feltételezhető ennek kölcsönössége is.
Ha vendégségbe megyünk, természetesen illendő tisztában lennünk a vendégjoggal, az illem követelményeivel, nehogy megsértsük a vendéglátókat, és még a végén rossz véleménye legyen rólunk.
Így szokás ez a keresztény Európában. Legalábbis így volt szokás.
Mert van olyan is, hogy a vendég hívatlanul beállít, és igen sokáig marad (akár évszázadokon át). Mindennek tetejébe nem tiszteli a házigazdák életvitelét, hanem anélkül, hogy bármivel is hozzájárulna szállásadója ráfordításaihoz, féktelenül dézsmálja annak javait, gátlástalanul közeledik asszonyához, és ha a házigazda felháborodásának ad hangot, dühödten rátámad. Amennyiben pedig a ház ura végső kétségbeesésében rendőrt hívna, a gaz betolakodó könnyek között panaszolja el a hatósági közegnek, hogy ő tulajdonképpen csak erre járt, ám a ház lakói származása miatt indokolatlanul rátámadtak.
És vannak olyan vendégek is, akik szintén hívatlanul és arcátlanul toppannak be, lefitymálják a háziak ételeit, melyek nem felelnek meg az ő vallási előírásaiknak, felrúgják az asztalon álló karácsonyfát, és saját, hétágú gyertyatartójukat rakják a helyébe. Hogyha pedig a háziak sérelmeznék a hívatlan látogatást és békés életük felborítását, a vendégek mérhetetlen felháborodással és sértettséggel adnak hangot értetlenségüknek: hogyhogy nem büszke rá a ház ura, hogy őket, a felsőbbrendűeket, a kiválasztottakat vendégül láthatja? Aztán kikergetik a gazdát a szobából, asztalához ülnek, és hosszasan értekeznek barátaikkal arról, miként lehetne a nekik menedéket nyújtó házat mielőbb és minél olcsóbban úgy megvásárolni, olyan feltételek mellett, hogy a benne eredetileg lakók aztán a környékére se menjenek többé.
Így állunk, kedves vendéglátók. Legyen szó akár házról, akár hazáról, bizony, akadnak, akik csúnyán visszaélnek a vendégjoggal. Efféle esetekben nincs más hátra, népmesei fordulattal élve alaposan meg kell leckéztetni a hívatlanokat, hogy egy életre elmenjen a kedvük a tolakodó vendégeskedéstől!
Münzberg Mihály
 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.