Az általunk átélt valóságból szeretnék felsorolni tényeket, azzal a hittel, hogy Ti, drága Magyar testvéreink elfogadnátok, vagy átgondolnátok a valóságot. Tény, hogy 1920 júniusa óta, Trianon után, külső erők gyilkos, romboló hatalmának kiszolgáltatva, egymás kezét fogva feltámad ez a nemzet. Isten csodája és akarata érvényesült. Földrajzi elhelyezkedésünk következményeként a szomorú II. világháború kivédhetetlen helyzetbe sodorta Hazánkat. Ennek következménye lett az 1946-os, háborút lezáró békeszerződés. Ekkor még a Trianoni diktátumot is betetőző helyzetbe ke-rültünk. A Duna jobb partján lévő három magyar település került Csehszlovák hatalom alá, ennek későbbi következményeit akkor még senki sem gondolta. Puszta tény, hogy a győztes hatalmak ak-kor is nemzetünk életlehetőségeit tiporták sárba. Ékes bizonyíték ez arra, hogy szent Hazánkat, az Isten áldásával teremtett Kárpát-medencét bitorolni akarták. Ezt már több mint egy évszázaddal előbb kimondták.

Ezután idegen katonai megszállás alatt, nyíltan gyilkolták azokat a magyarokat, akik példaképünk, reményünk és a feltámadásunk biztosítékai voltak. Közönséges, eddig idegen földön élő véreskezű vazallusok vezényelték a nemzetgyilkosságot. Valami elválaszthatatlanul összekötötte őket, még-pedig a származásuk. Rákosi, Gerő, Péter Gábor és a többi pribék eredetében magyar gént nem találunk, mindnyájan zsidó gént hordoztak életükben. Szovjet katonai megszállás biztosította mun-kájukat, azzal a szándékkal, hogy néma, sárba taposott csatlósuk legyen Magyarország.

Isten akaratából és a világ csodájára 11 év után újra megdobbant a magyar szív. Még éltek a Független Szabad Magyar Királyságban nevelkedett magyarok, és gyermekeik, akik szüleiktől a becsület, az összetartozás hitét kapták nevelésükben. 1956 október 23-án keményen, egy ütemre dobbantva lábukkal megremegtették a földet úgy, hogy a pribékek, Sztálin szovjet vezér szobrával együtt a földre hulltak. A Budapestre betóduló, tűzparanccsal eligazított szovjet páncélosok úgy gondolták, hogy ágyúval és gépfegyverrel legyilkolnak több száz védtelen, fegyvertelen,ártatlan embert, ezután csend lesz, és ebből okulhatnak a többi leigázott népek, a Lengyelek és Németország elszakított ke-leti része is. Ezzel szemben az történt, hogy a fegyvertelen magyar fiatalok és idősebbek egymás után gyújtották fel a tankokat. Most már azzal voltak elfoglalva, hogy saját emberi és hadfelszerelési veszteségeiket számolják. Sajnos a forradalom nem lett befejezve, minden erőt és energiát a nemzet-gyilkos katonai horda féken tartására kellett fordítani. Bennt maradtak a parlamentben, a fegyveres erőszak szervezetekben azok az erők, akik november 4-e után mindent megtettek, hagyományaik szerint a szovjet hatalom visszaállításáért. 1956-ról, a forradalomról és szabadságharcról egy másik részletes megemlékezésben lehet érdemben írni, ezért most tovább kell lépnem.

Nemzetünk történelmének gyásznapjára virradtunk 56 november 4-én. A Szovjet hatalom nem mondhatott le Magyarország gyarmatosításáról, mert ez végigsöpört volna a többi leigázott országon is. Előttünk lázadt fel a szabadságszerető Lengyelország, és három évvel előbb a kettétépett német Főváros, Berlin is. Nagy volt a tét, hatalma teljével élve a Szu. hatalmas katonai erőt vonultatott fel Magyarországon. Szomorú, de sajnálatos tény, hogy a szabadságot hirdető nyugati hatalmak teljes beleegyezésével, vagyis egyetértésével történt. Fontos tény, amely később kiutat jelenthetett volna, hogy Magyarországot hadműveleti területté nyilvánították, nyílt háborút folytattak, melynek bizo-nyitéka, hogy bevezették a katonai közigazgatást. Város és területi katonai parancsnokságokat hoz-tak létre, kijárási tilalom elrendelésével, végrehajtásának katonai ellenőrzésével a polgári lakosságot sújtották. A lakosság helyközi mozgását megtiltották, szigorú írásos engedélyhez kötötték. A há-ború tényét megállapította az ENSz. un. ötös bizottsága. Tény, és sorsdöntő, hogy a háború nem lett kétoldalú, elfogadott békeszerződéssel lezárva. Ebből következik, hogy Magyarország a szovjet csa-patok kivonásáig katonai megszállás alatt lévő terület volt. Minden úgy történt, ahogy Moszkvából elrendelték. Kezdetben, a megszálló haderő biztosítása érdekében létrehoztak egy szovjet fegyverek-kel és ruhával, pufajkával ellátott söpredéket, akik a terror magasiskoláját mutatták be. Ezután el-kezdték a megtorlás hadműveletet. Hatalmas gyűjtőtáborokat hoztak létre, egyszerre több mint tíze-zer magyart ítéltek rabsorsra. Több mint 500 embert végeztek ki,akiktől nemzettudatuk miatt féltek. Feltöltötték a nov. 4-én szovjet területen létrehozott, szovjet rádióadás keretében Husztról,a Kossuth rádió hullámhosszán bejelentett Magyarország Szovjet Megszállásának Pártját válogatottan hitvány, hazaáru-lást vállaló bűnözőkkel. Ennek kikiáltott vezetője lett Jan Csermanek, alias Kádár János. Annyi bele-szólása sem volt a történések folyamatába, mint egy WC-és néninek.Végrehajtotta amit Moszkvából elrendeltek. Később úgy döntöttek a Szu.-ban, hogy emberibb életlehetőséget kell biztosítani Ma-gyarországon, mert ha újabb forradalmi helyzet alakulna ki, akkor hatása a szomszédos csatlós álla-mokban sem lenne kivédhető. Ennek ellenére épült a besúgó hálózat, mert a tovarisok között legna-gyobb úr a félelem volt. Magyarországról kevesebb anyagi hozzájárulást kértek a szovjet állam és a világrengető tervek végrehajtásához a többi csatlósnál, így lettünk lassan a legvidámabb barakk, de szó szerint is barakk. Majd lazább eszközökkel építették ki befolyásukat a társadalom kereteiben. Először a kiszolgáltatott értelmiséget próbálták megnyerni, akiknek életútja a hatalomtól függött. Szép és primitív úton elnevezték őket haladó értelmiségnek, amit ezek a csodabogarak büszkén hall-gattak. Eleget tettek az elvárásoknak. Még egy mai napig is hatályos katasztrófa: 1982-ben, a felvá-sároljuk terv végrehajtásának kezdésének jegyében a monetáris hatalom kölcsönhöz juttatták Magyarországot. Ez 1989-ben 30 milliárd dollár volt. Mi lett ennek a kölcsönnek az útja? Tömött bőröndökben Szűrös Mátyások közvetítésével Moszkvába kerültek, csak a visszafizetés kötelezett-sége maradt itt számunkra. Ennyit az 56 utáni évekről, amit a gyengeelméjűek Kádár kornak titulál-nak. 1945 után Magyarországon csak a megszálló, gyarmatosítók korszaka volt.

Így jutottunk el oda, hogy a megváltozott nemzetközi erőviszonyok következtében eljuthattunk vol-na a feltámadás pillanatához. A szu. a világhatalom elnyerése érdekében rakéta bázisokat telepített Kubába. Ezt a jenkik felderítették, és amikor a rakétákat szállító szovjet hajók megjelentek Kuba partjainál, felvonult az amerikai és brit hadiflotta. Felszólították őket, hogy vagy visszafordulnak, vagy elsüllyesztik őket. A két fél katonai bizottságok tárgyalását kezdték, ennek eredménye képpen lebontották és elszállították a kilövő állásokat is. Ezek a bizottságok továbbra is tárgyaló viszonyban maradtak, sőt gazdasági kérdésekkel foglalkozó tárgyalások is kezdődtek. A szovjet vezetés rádöb-bent arra, hogy sem katonai, sem gazdasági téren nem ellenfél. Hosszú, titkos tárgyalások eredmé-nyeként jutottak el a Máltai megállapodáshoz, ahol a határozott Ronald Raegen és Gorbacsov megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió kivonul a megszállt Középeurópai államokból, vissza állítja az önálló Oroszországot, a Szovjetunió tagállamai dönthetnek önállóságukról. Ezt mind a két oldalon titokban tartották. Annyi történt, amiről csak a beavatottak tudtak, hogy Gorbacsov kiren-delte Moszkvába a csatlós pártok vezetőit, ismertette velük a katonai megszállás végét, átadta nekik a hatalom átmentés tervét, megnyugtatta őket, hogy mindez a nyugat tudtával, hozzájárulásával, és tá-mogatásával történik. Miért volt ez így? Azért, mert a pénzügyi leigázást tervező és végrehajtó hatalomnak is szüksége van egy kipróbált vazallus, minden erkölcsi kötöttség nélküli bandára.

Így indult el az a következményeiben borzalom, amit mi végig éltünk és néztünk. Amit elneveztek rendszerváltásnak. Nézzük a valóságot, amit akkor is látnunk kellett volna. A „párt” eldöntötte, hogy legfőbb szerve, a központi bizottság végrehajtja azt a hatalom és vagyon átmentési zseniális tervet, amit lehet hogy Newyorkban, vagy Telavivban írtak. Kiválasztották a párt második emberét, Pozsgay Imrét, aki mély paraszti hangon beszélt, így elfogadhatónak ítélték meg. Létrehoztak egy csomó szervezetet, amelyeket majd irányítani, kézen fogva vezetni tudnak. Tekintettel arra, hogy akkor csak a párt által létrehozott szervezetek és gyülekezetek működhettek, törvényi háttér nélkül, ezeket próbálták meg átnevezésekkel hitelesíteni. Tekintve, hogy a pártok és egyesületek alapítását lehetővé tevő törvény csak 1989 februárjában született, az előtte létrehozott gyülekezetek törvényte-lenül jöttek létre. Kezdjük a csúcson. A gyilkos, vazallus szerepet betöltő, általuk Magyar Szocialista Munkás Párt nevet is törvénytelenül viselő névből elhagyták a második M. betűt, azaz a munkást. Nem szolgáltak magyarázattal arra, hogyha a Munkást kidobták a cégtábláról, milyen alapon titulálják magukat szocialistának? Ezt az általuk bitorolt nevű pártot 1956 október 31-én, a forradalom napjai-ban jelentették be, kijelölve egy nyolc tagú bizottságot, amely képviselni volt jogosult ezt a pártot. Ez a hét tag a következő volt: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonci Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. Akkor, amikor az előzőkben említett módon 56 november 4-én bejelentették és ismét megalakították az MSZMP-t, ebből a hét tagú bizottságból már csak egy valaki, Kádár János volt szabadlábon. A többi külföldi követségen kért és kapott menedék jogot, vagy bújdosott. Hogyan bitorolhatták akkor el ezt a nevet? úgy, hogy Moszkvában így döntötték el.

Vagy nézzük a vörösből narancsra piktorált másik gyülekezetet, amely két évvel a törvény előtt ala-kult. A vazallus bolsi gyülekezet nagy gondot fordított a túlélésüket biztosító ifjúság nevelésére, a haladó értelmiségnek nevezett réteg mintájára elbutítva. A kézben tartásuk szervezete a KISz /kom-munista ifjúsági szövetség/ volt. Ezt az elnevezést sem lehetett fenntartani, ezért eldöntötték átne-vezését. Mielőtt kihirdették volna, elmentek a Bibó kollégiumba, ahol a jövő vazallusok gerince ta-nyázott, hogy hozzanak létre egy új, más nevű brigádot. Ezt nem Pozsgay intézte, hanem a párt köz-ponti vezetőségének hivatásos munkatársa, név szerint Kövér László. Összehívta az ifjú elv-és har-costársakat, megegyeztek a további útirányban, kerestek maguknak egy új nevet. Kövér elmondta, hogy, hogy rövidesen bejelentik a Kisz új nevét, amely DEMISZ-re változik. Azaz Demokratikus Ifjúsági Szövetségre. Röviden rágódtak csak a dolgon. A szövetség nevet megtartják, hiszen a Kisz is az volt és a Demisz is az lesz. A demokratikus ifjúság néven kell valamit variálni, ezt tökéletesen kiváltja a fiatal demokraták meghatározás. Így lett DEMISz. helyett FIDESZ. Ezek olyan tények, amiket nem a humor kedvéért írtam le, bár igazán tragi-komikus.

Pozsgay serényen szorgoskodott egy másik, haladó értelmiségnek nevezett társaság Lakitelki talál-kozójának szervezésén. Ezt az irányvonalat elnevezték Magyar Demokrata Fórumnak. Jól hangzó név, válogatott emberek. A hatalomátmentés stabil egysége lett. Vezetését Pozsgayék állították fel, apja révén a Kisgazda pártba jelentkezett Antall Józsefet egyszerűen átirányították, ő lett a fővezér, mert megbízható, kézben tartható figura volt. A Kisgazda Pártban még élt néhány régi, üldözést átélt ember, Vörös Vince és társai. Ez félelmetes volt a vazallusok számára, ezért kerestek egy Antallhoz hasonló személyt. Megtalálták Torgyán József személyében, aki őket szolgáló titkos ügynök volt. Összetoltak egy háromszögletű kerekasztalt, Pozsgay nyílt tárgyalásokat produkált, természetesen megfelelő irányítás mellett. Volt még egy produkció, a Szabad demokraták Szövetsége. Ezek telje-sen nemzetidegen, a vazallus rendszerben jó, stabil pozíciókat kivívott emberek voltak. Tele szájjal üvöltötték amit a várakozással teli tömeg hallani akart. Később, az általuk remélt helyzet elérése után mindent elfelejtettek.

Elérkezett az úgynevezett szabad választások ideje. Az asztalra kitett gyatra választék ellenére a változást akaró emberek elmentek szavazni, a hatalmon az MDF. és az SzDSz. osztozott. Titkos tár-gyalások után elosztották a hatalmi pozíciókat. Kormányt az MDF. alakított, a megbízható Antall József vezetésével, ők kapták a parlament elnöki tisztséget is. A másik gyülekezet pedig a Köztár-saság Elnöki címet. Összeült a Parlament, megtartotta a miniszterelnöki program beszédét Antall József. Itt nyíltan kiderült a hazaárulás felsőfokú valósága.

Kijelentette; vegye tudomásul mindenki, a Magyar Köztársaság jogfolytonos jogállamiság lesz. Milyen jogról beszélt? Egy idegen katonailag megszállt országban csak rákényszerített jogrend volt. Éreztük, hogy lépni kell. Létrehoztunk egy szervezetet, amely a mai napig is ,56-os Magyar Közös-ség néven tevékenykedik. Írtunk a Miniszterelnöknek egy 12 pontból álló felszólítást, melyből csak két részt emelnék ki: Ismertettük Magyarország helyzetét 1956 nov. 4 után, amit az jelentés is rög-zített. Ennek alapján követeltük, hogy a jogfolytonosság helyet jelentsék be hivatalosan, hogy az 1956- nov. 4. után megkötött nemzetközi szerződések érvényességét nem fogadjuk el. Itt sok min-den más mellett a vazallusok által felvett kölcsön megtagadására, a Dunai erőmű természet romboló szerződés visszautasítására, és minden, a magyar nép nevében megkötött, terhet jelentő kötelezett-ségre utaltunk. Mai napig biztos vagyok benne, hogy akkor, a nemzetközi helyzet átalakulásának idején a Világbank elengedte volna a visszafizethetetlen, a mai napra már felmérhetetlen adóság törlesztését.

Magyarország Szovjet Megszállásának Pártját, és utódpártjait hazaárulás bűne miatt törvényen kívül kell helyezni, és vagyonát állami tulajdonba kell adni. Ezt nyilvánosan ismertettük, több szervezet aláírá-sával elfogadta, és elküldtük a Miniszter elnöknek. Hamarosan rádöbbentünk, hogy ugyanazt a vál-tozatlan nemzetellenességet képviselik, mint elődeik. két hét múlva kaptunk a Miniszterelnökség tit-kárságáról egy cinikus választ: A Miniszterelnök úr köszöni az önök érdekes levelét, de tudomásuk-ra hozza, hogy a kormány csak a Parlament döntéseit hajthatja végre. Tudom és érzem, hogy nekem, nekünk, még a reménytelen helyzetben is többet kellett volna tenni. Ettől a ponttól a szabadesés gyorsulásával zuhanunk a szakadékba. A parlamenti 386 képviselő közül 20 év alatt senki nem ter-jesztett elő nemzetünk érdekeit szolgáló törvényjavaslatot, de a nemzethalált, az idegen érdeket szol-gáló törvényeket mindenki, pártfegyelmi büszkeséggel megszavazta. Egyetlen becsületes képviselő sincs, aki meghúzná az ejtőernyő zsinórját. Sőt. Amikor 1991-ben megvalósult a Szovjetunió széte-sése, írtunk egy felszólító levelet Jeszenszky Géza külügyminiszternek. Felkértük, jelentse be, hogy a második világháborút lezáró békeszerződésben meghatározták a Szovjetunió és Magyarország közötti határt. Mivel a Szovjetunió megszűnt, ez hatályát veszítette, kérjük a békeszerződést aláíró hatalmakat, hogy ellenőrzésük mellett tartsanak népszavazást az új határvonalról. Itt kárpátalja sor-sáról kellett volna dönteni. Szegény ott élő magyarok és ruszinok. Ez az ember nem is válaszolt, amikor kiprovokáltuk véleményét, leírta, hogy amikor Antall Józseffel Moszkvában jártak, mind-annyiunk gyalázatára megkötöttek egy barátsági szerződést, akkor Kieven keresztül jöttek haza, ott aláírtak egy olyan szerződést, amely elismeri a fennálló határt Magyarország és Ukrajna között. Ez a hazaárulás minősíthetetlenül minősített változata. Ezek a lények nem csak itt élnek közöttünk, hanem még büszkék is önmagukra.

Ezen a tarthatatlan helyzeten el kell gondolkodni mindenkinek, vállalni a felelősséget az utódaink előtt, akik teljesen reménytelen helyzetben születnek. Embernek és Magyarnak lenni kötelesség, és büszke gyönyörűség. Nem ülhetünk nyugodt lélekkel a kényelmes fotelban, amikor történelmünk vérzivataros évszázadai után most jutottunk el oda, hogy elődeink véráldozatait eldobva, baksisért eladjuk önbecsülésünket. Ébredj Magyar, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredé-sed. Tudjuk, hogy az idő kerekét nem lehet húsz évvel visszaforgatni, de legalább a remény hitével nézzünk fel az égre, mert csak így virrad ránk az Új Esztendő. Keressük és fogjuk meg egymás kezét, mert minden magyarnak szüksége van minden magyarra!

Világhy József
Horthy Miklós Történelmi Társaság alapító elnöke

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.