De rögtön utána megkeményítettem magam, és azt gondoltam: egy társadalom nevelését csak így lehet elkezdeni… Ennyire keményen. Ne legyen bocsánatos bűn a lopás, mert az elmúlt évtizedek – kezdve a „minden közös tulajdon” hazugságával – annyira megszüntették a magántulajdon szentségét, hogy a tolvaj ma azt hiszi, jópofa dolog elvenni azt, ami a másé, vagányság, bátor dolog.

Hát nem az. Szinte hallom, amikor azt kérdezitek: „Te soha nem csórtál el semmit a boltból?” A válaszom: nem. Már gyerekkoromban is tabu volt a más tulajdona. Aki mást felel erre a kérdésre, meg az újságíró, aki „pár ezer forintos” bizsukat emleget (hangsúlyozva a lopással okozott alacsony anyagi kárt), bizonyára nem gondol bele, hogy a bolti eladónak az egész napi keresete az a pénz. Egész nap a semmiért dolgozott, és még az állását is elveszítheti, ha ekkora összegű hiányt talál a tulajdonos az aznapi kasszában… Az ő lelkét akkor micsoda sérelem éri?!

És a bolt tulajdonosa? Akinek ki kell nyögnie minden hónapban az üzlete bérleti díját, fizetni a víz-, gáz- és áramszolgáltatónak, az alkalmazottaknak, a bolt árukészletéért a beszállítóknak, és nem utolsó sorban adót és rengeteg járulékot az államnak? Ő miből fizessen, ha a "vagány" szarkák heccből elviszik az egyetlen bevételi forrását? Mekkora lelki sérülést okoz neki és a családjának, ha tönkremegy a kis üzletkéje, amit véres verejtékkel, a két kezével kapart össze?

A gyerekek büntetése szokatlanul kemény lett. De ma ilyen kemény világban élünk. Kemény dolog megharcolni naponta a megélhetésért, kemény dolog napi 10-12 órákat dolgozni a pénzért, kemény dolog elveszíteni a megélhetését az embernek mások hibája vagy bűne miatt.

Őszintén remélem, hogy a náluk rafináltabb, felnőtt korú tolvajokat is megfogják, és legalább ekkora szigorral büntetik meg. Akkor talán nem tűnik el a fatolvajok miatt apám szülőfaluja körül az erdő, és nem kell egy öregembernek sem áramot vezetnie a kerítésébe, ha meg akarja védeni kemény munkával megtermelt zöldségeit. Hogy a nagyobb összegű lopásokról ne is beszéljünk...

De sajnos kétlem, hogy a felnőttek átnevelése még lehetséges. Társadalmunk erkölcsei romokban hevernek. Márpedig romos alapokra nem lehet stabil házat építeni.

A most megbüntetett lányok viszont egy életre megtanulják a leckét. Az ő generációjuk még elkezdhet a régi, jól bevált parancsolatok szerint élni. Szerintem ez az egyetlen reményünk.

Ehhez azonban a szüleiknek – ha már elmulasztották megtanítani nekik a legalapvetőbb normákat – nem mentegetni kell őket, és a rendőrség meg a törvények kegyetlenségét fennhangon harsogni. Meg kell próbálniuk rendbehozni a gyermekeik lelkén esett sérelmeket, és megbizonyosodni róla, hogy levonták a tanulságot a történtekből. Én ezt tenném a helyükben.

Most megyek, és elmesélem ezt az egészet a nagyfiamnak. Ti pedig, a véleményemért, ide lőjetek:..........

Nóra

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.