Az újságírónő véleménye szerint a zsidóság befolyása elsősorban Tony Blair kormányzása idején nőtt meg ilyen jelentősen. Talán korántsem véletlen, hogy miután Blairt 1983-ban parlamenti képviselővé választották, azonnal belépett az Izrael Labour Barátai elnevezésű szervezetbe. De az igazi nagy változások Blair kormányfővé választása után következtek be.

De milyen is pontosan ez az Izrael-barát vagy cionista lobbi? Nos, szervezeteknek és személyeknek a koalíciójáról van szó, amely a zsidó állam érdekeinek megfelelően kívánja befolyásolni a brit külpolitikát. A Parlament egyik vagy másik házában születő számos törvény a lobbihoz tartozó különböző személyek, illetve szervezetek nyomásának eredménye. A legjelentősebb lobbicsoportok között „hivatalosan lobbiként bejegyzett magánszervezetek” mellett találunk etnikai, illetve nem etnikai alapon álló mozgalmakat, sőt keresztény és szekuláris jellegű tömörüléseket is.
Semmi kétség: az izraeli lobbi ereje és befolyása jelentősen nőtt az elmúlt években úgy a politika, mind a média világában, és a társadalom életének más területein is.

Az LFI Nagy-Britannia Parlamentjében működő lobbicsoport, amely a Brit Munkáspárton belül küzd azért, hogy egyre szorosabbá váljanak Izrael és az Egyesült Királyság kapcsolatai. A szervezet  ezen kívül a Brit és az Izraeli Munkáspárt barátságának erősítésére is törekszik. A tömörülést 1957 októberében alapították, egy munkáspárti konferencián. Azóta az LFI a Munkáspárton belül az egyik legerősebb érdekcsoporttá vált, amely jelentős támogatást élvez a parlamenti képviselőcsoportban, és számos híve töltött be kulcspozíciókat a Labour Párt kormányaiban is.

A csoport manifesztuma szerint Izrael Munkáspárti Barátai támogatják az úgynevezett „kétállami megoldást”, vagyis helyeslik egy életképes palesztin állam létrehozását, de úgy természetesen, hogy Izrael biztonságát feltétlenül garantálják. (A palesztinok biztonságának garantálása természetesen nem szívügyük.) A szervezet nem arról híresült el, hogy különösképpen kritikus lenne az izraeli kormányok politikájával szemben. 2001 és 2009 között az LFI több, mint 60 parlamenti képviselőnek tette lehetővé, hogy a megszállt Palesztinába utazzon.

A szervezet erőteljesen és eredményesen lobbizott azért, hogy Nagy-Britannia illetve az Európai Unió függessze fel a segélyek folyósítását a Gázai-övezet számára mindaddig, amíg (az egyébként demokratikus úton megválasztott) Hamász-kormány van ott hatalmon. Akik ismerik az LFI ténykedését, pontosan tudják, hogy az Izrael-barát munkáspárti lobbicsoport bizony felelősséget visel a Gázai-övezetben élő palesztinok sanyarú sorsáért, és az ottani borzalmas állapotokért.
Kik a csoport legismertebb vezetői? Legelsősorban is maga a korábbi miniszterelnök, Tony Blair, illetve utódja, Gordon Brown.  A szervezet vezetője egyébként Andrew Gwynne, de tagja az LFI-nek David Blunkett és John Reid, akik mindketten belügyminiszteri tisztséget töltöttek be a munkáspárti kormányokban, továbbá Chris Bryant, egykori Európa-ügyi miniszter, valamint Stephen Byers, a munkáspárti kormány ipari és kereskedelemügyi minisztere, és számos más komoly tisztséget betöltő munkáspárti politikus.

A szervezet weboldala szerint ez az egyik legerősebben növekvő lobbicsoport Nagy-Britanniában. Jelenlegi elnöke Stuart Polak, akit egy 2009-es felmérés a 61. legbefolyásosabb „jobboldali” politikusának nyilvánított, ami persze nem túl jelentős eredmény, ezzel szemben viszont megbízhatónak tűnő információk szerint a konzervatív képviselők 80%-a tagja az Izrael Konzervatív Barátai elnevezésű szövetségnek.

A szervezetet Michael Fidler képviselő alapította, és tagja a csoportosulásnak többek között David Cameron miniszterelnök, aki büszke arra, hogy a CFI soraiba fogadta, és mint többször elmondta, nagyra értékeli Izrael Konzervatív Barátainak a Konzervatív Párton belül kifejtett tevékenységét…

Részt vesz még a CFI munkájában Liam Fox védelmi miniszter, aki Izrael ellenségeit Nagy-Britannia ellenségeinek nevezte (amivel egyúttal a szigetországot a cionizmus bűneinek részesévé tette), William Hague külügyminiszter, aki 15 esztendős korában (!) lépett a szervezet soraiba, de Izrael konzervatív barátja többek között George Osborne pénzügyminiszter, Theresa May belügyminiszter és Kennett Clarke igazságügyi államtitkár is. A CFI minden évben több delegáció izraeli utazását finanszírozza, és szoros kapcsolatokat ápol a londoni izraeli nagykövetséggel is.

Az a tény, hogy ilyen sok Izrael-barát politikus ül a brit kormányban, sokak számára aggodalomra ad okot, hiszen végső soron mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy egy külföldi kormány érdekeit szolgáló lobbicsoport jelentős befolyást élvez Nagy-Britannia politikai elitjének soraiban.

Természetesen a Liberális Demokratáknak is van egy Izrael-barát csoportja. A szervezet – weboldalának tanúsága szerint – roppant határozottan áll ki Izrael mellett, sokkal határozottabban, mint akár a munkáspárti, akár a konzervatív Izrael-barátok. Noha a liberálisok egyes körei kritikusan viszonyulnak a zsidó állam politikájához, a liberális cionista lobbicsoport Izrael lelkes támogatója. A szervezet fő célja, hogy „befolyásolja a párt közel-keleti politikáját annak érdekében, hogy Izrael joga a biztonsághoz a legfontosabb szempont legyen”.

A liberális Izrael-barát lobbicsoport arra is törekszik, hogy töröljék a közéleti viták szótárából az olyasfajta kifejezéseket, mint hogy „Izrael megszállta Ciszjordániát”, valamint hogy a „zsidók teremtették meg a menekültproblémát palesztinok millióinak az elűzésével”. Az ilyesfajta „mítoszokat” a liberális brit cionisták szerint sürgősen el kell felejteni.

Mindemellett más, Izrael érdekében tevékenykedő lobbicsoportok is működnek Nagy-Britanniában, jelentősen befolyásolva a demokratikus politikai rendszer működését. Ilyen szervezet például Izrael Brit Keresztény Barátai, Izrael Észak-Ír Barátai, Izrael Skót Barátai, és a felsorolást még folytatni lehetne. Hosszú és nagyszerű történelme folyamán azonban Nagy-Britannia még sohasem állt egy külföldi hatalom érdekében ténykedő lobbicsoport befolyása alatt. Ezek a cionista szervezetek szoros kapcsolatokat építettek ki a kulcsfontosságú posztokat betöltő politikusokkal, ezzel egyidejűleg pedig igyekeznek minden Izraellel kapcsolatos kritikus véleményt elhallgattatni a médiában, tekintet nélkül arra, hogy a bírálat esetleg a brit nemzeti érdekek szem előtt tartásával születik meg. (És nem pedig valamiféle antiszemitizmus táplálja a zsidó államot illető kritikát.) Tetszik nekünk vagy sem, Izrael súlyos terhet jelent Nagy-Britannia számára, és a cionista lobbicsoportok állításaival ellentétben egyáltalán nem jelent stratégiai előnyt a vele kialakított szoros kapcsolat.

Izraelnek a Közel-Keleten elkövetett bűncselekményei súlyosan sértik az Egyesült Királyság nemzeti érdekeit. Ráadásul vezető brit politikusok többször is megkíséreltek mentesíteni a bűntetőeljárás alól olyan, a szigetországba látogató izraeli közéleti személyiségeket, akik ellen a brit törvények alapján feljelentést tettek. A brit állampolgárok érdekeivel mit sem törődve, a brit politikusok feltétel nélkül támogatják az izraeli rezsimet, sőt készek még a törvényeket is megváltoztatni annak érdekében, hogy mentesítsék a bűnvádi eljárás alól a háborús bűncselekményekkel vádolt vezető izraeli politikusokat.

(Press tv alapján Perge Ottó)