A háborút is kockáztató aktusnál csak egy volt visszataszítóbb és veszélyesebb: a válasz a támadásra.

Ri Mjung-bak dél-koreai elnök az elnöki palota alatti bunkerből üzente Észak-Koreának, ha még egyszer ilyet tesz, nem marad el a visszacsapás.

Ami pontosan olyan retirálás volt, mint amikor március végén egy észak-koreai tengeralattjáró süllyesztett el egy dél-koreai cirkálót, amelynek során 46 haditengerész vesztette életét.

És mit tettek a nyugati fővárosokban a megtámadott ázsiai barát támogatására? Brüsszeltől Budapestig elítélték a phenjani kormány tettét. Washington pedig majd hadgyakorlatot tart. Aminek hírére a rosszemlékű Kim Ir Szen diktátor phenjani óriásszobrának térde nyilván reszketni kezdett.

A Wall Street Journal máskor állhatatosan háborúpárti véleményrovatában tegnap egy cikk arra buzdította az amerikai kormányt, hogy gondolja át a lehetőségeit. Míg egy amerikai kutató ugyanott arról cikkezett, hogy nem igazán van mit tennie Washingtonnak.

Érdekes.

Ugyanis más esetben egy ilyen választ e lap is „megalkuvásnak” nevezne. Például akkor, ha Irán átlőne Bahreinbe.

Ugye emlékszünk arra, hogy miért rohanta le Amerika szövetségesei bevonásával Irakot? Elsősorban azért – hazudta George W. Bush volt amerikai elnök, mert az iraki zsarnoknak tömegpusztító fegyverei voltak. Amelyeket máig nem találtak meg.

Az Iránnal szemben az atomsorompó-egyezményhez nem csatlakozott Észak-Koreának nukleáris tölteteit nem kell keresni. Azokkal már két alkalommal kísérleti robbantásokat hajtott végre.

Irak megszállásának, elpusztításának, valamint százezrek megölésének második indoka az volt, hogy ott Szaddám Husszein zsarnoki rendszert tart fenn. Olyan zsarnoki rendszert semmiképpen, mint Észak-Korea dinasztikus urai, akik több millió embert pusztítottak el mesterséges éhínséggel. A politikai foglyok egy részét haláltáborokban likvidálják.

Hogy van az, hogy Irakot e két ismérv alapján megtámadásra ítélték, míg a békés szomszédját megtámadó Phenjant senki nem akarja megtámadni?

Sőt: Bush elnök 2008 októberében Észak-Koreát eltávolította a terrorizmust támogató országok listájáról, hogy a kommunistákat tárgyalásokra ösztönözze.

Az Egyesült Államok és Izrael az atomfegyverekkel és az azt célba juttató rakétákkal rendelkező Észak-Korea helyett évek óta a szomszédjait több száz év óta meg nem támadó Iránt fenyegeti „katonai opcióval”, amely országnak a Nemzetközi Atom Ügynökség ellenőrei szerint sincs atomfegyvere, és nukleáris programjával felhagyott, mint azt az amerikai hírszerzés még Bush idején meg is erősítette. Iránnak atomtöltetet hordozó rakétái sincsenek, ellentétben Észak-Koreával, amelynek Taepodong-1-es rakétájának hatósugara 6000 kilométer, és így Amerika nyugati partjait is eléri. Hogy a fegyverszüneti vonaltól mintegy 30 km-re fekvő Szöult hány rakétával tudná az agresszív kommunista szoldateszka elpusztítani, senki nem tudja.

Szaddámról és most Ahmadinezsádról Amerikában és nyugati véleményformáló körökben sokaknak Hitler jutott eszébe. Az észak-koreai Kim diktátorról furcsa módon senkinek, noha a rezsim harci gázait politikai foglyokon próbálja ki, akik haláltusáját észak-koreai tisztek figyelik üvegfalon át.

Igaz, Észak-Koreának a célpont országokkal szemben van egy behozhatatlan előnye. Nem muzulmán ország.

Lovas István - MN