A cikk szerint Keletnek és Nyugatnak eltérő érdekeik vannak az unióban, amelyek mind inkább megmutatkoznak, de főként most, idén, amikor két közép-európai, egykor kommunista ország, Magyarország és Lengyelország irányítja az Európai Uniót egy-egy fél évre.

Viták vannak Orbánnal a médiatörvény ügyében. Viták vannak Lengyelországgal a kiadások befagyasztásával kapcsolatban. Viták vannak Romániával és Bulgáriával azzal, hogy mikor csatlakozzanak a schengeni övezethez.

Egyértelmű, hogy a Financial Times igen kínosan ügyel arra, hogy szavaival ne öntsön olajat a tűzre, vagyis ne erősítse és gyorsítsa azt a folyamatot, ahogyan valóban frontvonal kezd kialakulni a régi és új tagállamok között.

Csakhogy műhelyünknek a Financial Times szemleíróival ellentétben egészen más a véleményük a viszály és a nyíló front valódi okairól, ugyanis azok a példák, amelyeket a lap leír, pusztán termékei egy mélyebben fekvő oknak. Ez pedig az, hogy mindinkább látható: az Európai Unió nem hajlandó azonos mércével mérni. Nem hajlandó arra, hogy sutba dobja a kettős mércét akkor, amikor a posztkommunista országokról van szó.

Ennek legeklatánsabb példája volt a napokban, amikor Brüsszel elutasította, hogy a kommunizmust ugyanúgy elítélje, mint a nemzeti szocializmust. Azért, mert a nyugat-európai országoknak nem volt részük szovjet elnyomásban, ahogyan nekünk volt. Sőt, mint a mi esetünkben, közvetlen katonai megszállásban.

Vagy vegyük az Európai Uniónak az Orbán-kormánnyal kialakult vitáját a médiatörvény kapcsán. Miért is vannak alapvetően felháborodva az unió nyugati tagjai? Azért, mert – állítják – a magyar médiatörvény alapvető jogokat és értékeket sért. Igen? – kérdezhetnénk vissza -, de vajon nem sértett ugyanúgy alapvető jogokat a szolgaian a nyugati érdekeket kiszolgáló Bajnai- és Gyurcsány kormány rendőrhatalmi brutalitása vagy bírói önkénye? Ha a médiatörvény az Európai Unió alapjogi kartája 11. cikkelyét sérti, amely a tájékoztatás szabadságáról szól, mi van ugyanennek a kartának például a 4-ik cikkelyével, amely szerint „Senki nem vethető alá kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek”?

Ha az Európai Unió nem hagy fel a kettős mércével a volt kommunista országok mérésében, saját magát ássa alá. Kérdés persze, hogy e miatt sírjunk-e vagy nevessünk.

Készítette az Ordosz műhely

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.