Valamennyien áldozatok. Olyan áldozatok, akik soha nem kapták meg a nekik járó igazságot. Soha nem ismerték el a hősiességüket, soha nem ismerték el a hűségüket a hazájuk iránt. Nem kaptak kárpótlást, mint ahogy az másoknak jár, sem ők, sem a családtagjaik, de még csak megemlékezni sem szabadott róluk méltó képen, hosszú évtizedeken keresztül.

Don-kanyar és Trianon a legkeserűbb érzéseket ébreszti fel minden magyarban, ha ezeket a szavakat hallja. Ha valaki nemzetben gondolkodik, ha valaki büszke arra,hogy magyar, akkor ezen szavak hallatán szinte fizikai fájdalmat érez. Don-kanyar és Trianon a legnagyobb nemzeti tragédiáink közé tartoznak. Látszólag és a hamis történelem-tanítások szerint két külön történelmi esemény. Pedig a valóságban egy azon esemény kezdetéről és végéről beszélhetünk. Hiszen Trianonban keresztre feszítették a magyar nemzetet a Don kanyarban pedig fizikailag megsemmisítették a II. Magyar Hadsereget és ezzel eltiporták hosszú évtizedekre Magyarország revíziós törekvéseit.

Hiszen a Don-Kanyar is Trianonról szólt. Azért voltak ott a katonáink, több ezer kilométerre a hazájuktól, mert ott Erdélyért, a Délvidékért, az összes elszakított területért és az összes gúnyhatáron túl élő testvérünkért harcoltak. És ők ezt tudták. Valamennyien hősök voltak. A többszörös túlerővel szemben, a magára hagyatottság, az ellenség technikai fölényének dacára, hősiesen küzdöttek, mert tudták, hogy nem csak a saját életük, hanem egy nemzet élete a tét.

Elbuktak. Akkor és még hosszú évtizedekig úgy tűnt, hogy értelmetlen volt az áldozat, amit hoztak. Hogy értelmetlenül áldozták fel az életüket több mint százezren, mert Trianon örök és megmásíthatatlan marad, hogy a magyar nemzet végképp megszűnt és maradt helyette egy nép a csonka hazában, amit magyarnak hívnak.

És, hogy most 2011-ben még sem értelmetlen áldozat vállalásról beszélünk, hanem olyan hősökre emlékezünk, akik sokat tettek a nemzetért az nektek köszönhető, nektek és még annak a sok-sok magyarnak, akik szerte Nagy-Magyarország területén a napokban hálával emlékeznek a doni hősökre. Nektek, akikben ugyan az a magyarság tudat, ugyan az a büszkeség, ugyan az a bátorság és hazaszeretet munkálkodik, mint a Don-kanyarban harcolókban. Nektek köszönhető, hogy az akkori hősök szellemisége tovább él és ennek a szellemiségnek köszönhetően a népből újra egységes nemzetté kezdünk válni.

Ennek a szellemiségnek köszönhető, hogy ma már tudjuk nem Trianon örök, hanem a térben és időben átnyúló közös hitvallásunk: Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.

Szilágyi György

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.