Azért – érvelnek az amerikai és európai politikusok -, hogy így legyen elkerülhető az ország elleni katonai fellépés, azaz szétbombázása.

A logika kevéssé érthető. Mint példánkban.

20 felnőttel szemben áll egy 6 éves gyerek. Azzal fenyegetik: ha nem dobja el bicskáját, a legsúlyosabb retorzióra számíthat. „De nincs nálam kés!” – kiált fel a kisfiú. „Akkor most lekötözzük a kezedet, hogy ne kelljen agyonvernünk” – üvölt rá a 20 tagbaszakadt férfi. A gyerek fájdalmában az egyik férfit sípcsonton rúgja. Mire agyonverik.

Irán szerencséjére azonban egy 70 milliós országot még a NATO sem tudja büntetlenül térdre kényszeríteni vagy – mint Izrael szeretné – likvidálni.

De a folyamat beindult. A nyugati vezetők egymást licitálják túl abban, hogy ki tud nagyobb szankciót kiáltani és ezzel az izraeli, valamint rajtuk keresztül az amerikai vezetők kedvébe járni.

Martonyi János külügyminiszter azzal dicsekedett tegnap, hogy ő volt a kezdeményezője az iráni központi bank elleni kemény szankcióknak.

A szankciók nem az egyedüli lépések Irán ellen.

A bizonyíthatatlan iráni bűnt megtorló megzabolázási versenyben a Nyugatot már a demokrácia látszata sem érdekli. Azaz már lepedőt sem használ fekélyes teste elfedésére.

Mint pénteken, amikor a brit kormány médiahatóságai egyszerűen leparancsolták az iráni angol nyelvű Press TV-t egy magánműholdról. A londoni kormány nem bírta elviselni, hogy a teheráni állomás másként látja a világot. A megszállt palesztin területeket, Irak most véget ért, Afganisztán folytatólagos megszállását vagy azt, ahogyan a brit rendőrök bántak el a hazai zavargókkal.

A Nyugat idegei kezdik felmondani a szolgálatot.

Ordosz műhely

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.