Egy könnyed stílusú publicisztika a Jobbikról, Gyöngyösiről és a holokausztról.

 

Szabó Dezső írásának címe és témája, ma aktuálisabb, mint valaha. Egyik oldalon a földjét-kultúráját védő magyar nemzet egyik választott képviselője, a másikon egy hazátlan, kozmopolita, mindig más népeken élősködő népcsoport vívja Európa szívében harcát. Egyenlőtlen küzdelem ez, hisz a „gazdatestet keresők” trójai falovában megbújva érkezők, a hazai neológ zsidóság valamint a különböző ortodox és egyéb zsidó vallások képviselői, már évszázadok óta gyengítik nemzetünk immunrendszerét, s a Fidesznek köszönhetően történelmi egyházak szintjére emelt, nyíltan Izraelt támogató Hit Gyülekezete is bekapcsolódott ebbe a folyamatba, agymosott tagjaival együtt. A Kiegyezéssel, Károlyi-kormánnyal, Tanácsköztársasággal (Kun-Kohn Bélával), I. majd II. világháborúkkal, kommunizmussal (Rákosi-Róth) kormánnyal kivéreztetett és végül a társadalmat teljesen atomizáló, ellenállását látszólag végleg megtörő Kádár-kormánnyal. A magatehetetlenné vált nemzetet a rendszerváltásnak nevezett saktervágással kezdte el végleg kivéreztetni. Tehette, hisz segítségére volt a posztkommunista elit leszármazottaiból álló ötödik hadoszlop. SZDSZ, FIDESZ, MSZP és a később szolgai módon fejet hajtó KDNP, mely önmagát és megmaradt szavazóit, a hívőket feladva-eladva az evilági élet örömeiért, aprópénzre váltotta Mária országát. Egy ideig úgy tűnt, minden rendjén halad. A nép, mint a birkanyáj, szolgai mód hajtotta fejét szótlanul a késre. De ekkor valahogy porszem került a gépezetbe.

A semmiből feltűnt egy mozgalom, amely a 2006-os országgyűlési választásokon a MIÉP-pel választási koalíciót kötve, kemény 2,2 százalékos választási eredménnyel pukkant be a köztudatba. Valljuk be kedves olvasók, ezt a választási eredményt berobbanásnak nem igen lehet, még a legnagyobb jóindulattal sem nevezni. Nos, hát itt voltak ők a, kik is? Hát persze, a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Élükön akkor még Kovács Dáviddal, kit nemsokára követett Vona Gábor, aki, mint Münchausen báró, a saját hajába kapaszkodva kezdte el húzni kifelé, az addig az ismeretlenség és tehetetlenség mocsarába süllyedt Jobbikot. Megalakította a Magyar Gárdát, mely hála a neológok által uralt balliberális médiának, már valóban berobbant a köztudatba és hála a nemzetközi ajvékolásnak nemcsak a hazai, de az ideiglenesen megszállt területeken, emellett a külföldön élő, de hazáját szerető magyarság számára is ismertté vált. Innentől kezdve nem volt megállás. Először a 2009-es Európai Parlament képviselőinek a választásán szerzett 14.77%-ot (3 mandátum), majd a 2010-es országgyűlési választásokon 16.67%-ot (47 mandátum) ért el, mely a harmadik erővé tette az országban. Ekkor kezdtek el igazán remegni a menórákba dugott gyertyák lángjai. Egy magyar párt a magyar Parlamentben? Mely esetleg a magyar érdekeket képviseli majd? Ajaj, ennek a fele sem tréfli! Bocsánat, tréfa. No, ekkor megindult a hadjárat ellenük. Itthon és külföldön egyaránt.

Lejáratás, megosztási kísérlet, megvásárlás (Pősze?), terror. Nem használt semmit. A mozgalom, a belső törésvonalak ellenére is egységes maradt. Hogy miért? A közös cél érdekében és, mert az üldöztetés érzése összekovácsolja az embereket, elveszi az ellentétek élét, közös nevezőre hozza az ellentétes elképzeléseket valló embereket. De ha valakiknek ezt tudnia kellene, az pont a zsidóság, hisz egész vallásuk-történelmük az üldözésre és az ez által megteremtett kohéziós erőre épül. Míg a magyarság küldetése a tudás és a teremtés, addig az övék a pusztítás és a rombolás. Hogy a Jobbik jól végzi a munkáját (a teljes elhallgatás ellenére is), annak jele a legutóbbi támadássorozat, mely Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselőt érte. Gyöngyösi vétke csupán az volt, hogy szóba állt egy közülük valóval, kimondta az igazat s hitte, azt is írják le. De nem ez történt. Az „újságíró” ferdített, csúsztatott, hazudott cikkében. Persze a világ összes médiuma felkapta a hírt, esélyt sem adva a képviselőnek, hogy bizonyíthassa igazát. A magyarországi külügy, előbb határolódott el, mintsem megismerte volna az igazat. Vagy lehet, hogy nem is akarta megismerni azt? Miért? Vajon kik diktálhatnak nekik? Miért nem került még nyilvánosságra a TMRSZ kérésére hogy, kik és milyen nemzet színeiben kettős állampolgárok a magyar Parlamentben? Esetleg a fegyveres erők vezetésében. És leginkább, hogyan és miért kerülhettek oda?

Az ATV és a Hetek című Izrael-barát (valószínűleg izraeli pénzelésű) médiumok tették, amit tenniük kell ilyenkor.
Megnyitották a Gyöngyösi aktát. Hirtelen előkerült Zázrivecz – bocsánat, Vona Gábor - névváltoztatása, sugallva talán a mozgalom vezetője is egy lehet a kipát viselők hadából. Nem mondták ki, csak elültették a kétkedés magvát, hátha az amúgyis üldözési mániában szenvedő nemzeti oldal, majd fát nevel belőle. Reméljük így lesz és abból építhetünk nekik tutajt, amivel elhajózhatnak egy szebb jövőt hagyva maguk mögött.

Aztán jött Gyöngyösi. Kezdetnek a szülőket állították pellengérre, sugallva, hogy ők is a pártállami rendszer kiváltságosai voltak és így Márton is az. Valóban így lehet, de hol itt a baj? Apák vétkeiért a fiúk? Ha ez gondot jelent számukra, akkor egy kicsit kezdjenek el söprögetni a saját házuk táján (FIDESZ- MSZP) és, ha nem találnak semmit, nyugodtan forduljanak a Jobbikhoz, biztosan van egy-két nevük a számukra. Majd a szakmai múltját kérték számon, mintha a Jobbiknak csak tanulatlan, lecsúszott, lumpen proletárokat lehetne alkalmaznia, ahogy hajdanán az MSZMP tette a különböző vezetői pozíciókban. Vagy oly hihetetlen az, hogy a tanult emberek között is van hazáját szerető és a talmi csillogás helyett, a kilátástalannak tűnő harcot vállaló ember?

„Majd egyszer csak ott volt, a semmiből”- idézik a cikkben a névtelen megszólalót. Bács-Kiskun megye 3. sz. választókerületének irodájából kimentek elszívni egy cigarettát a tagok, majd mikor visszatértek, Ő ott ült az asztalnál makulátlan eleganciájával, mosolygott, aztán listára került. Persze, azért felvonultattak egy-két szavahihető, magát megnevezni nem akaró rettegésben élőt, akik a Gyöngyösi mögött álló Irán-barát Hezbollahtól való félelmükben azóta a környező erdőkben élnek bogyókon és gombákon - ott is készült velük az interjú. Azért még ezektől a médiumoktól is többet vár az ember.

„A keleti nyitást is Ő adta Vona Gábor szájába.” Éjszakánként az ablaka alatt állva suttogta, nyiss keletre, nyiss keletre Gábor. Persze szegény Gáborunk másnap úgy ébredt, hogy Isten szólt hozzá, kijelölvén az utat, mint Emesének a sólyom. Az már más lapra tartozik, miszerint Gyöngyösi ezt valószínűleg Orbán Viktorral is eljátszotta, mert Ő is elkezdte ezt a keleti vonalat követni. Nem tudom miért problémás egy Oroszországgal való pozitív kapcsolat, hisz nem szabad a nemzetközi zsidóság által létrehozott és vezetett Szovjetuniót és annak tetteit összemosni a mai Putyin által vezetett Oroszországgal. Mellesleg az MSZP és a Fidesz is próbálja ezt az utat nyitva tartani, erősíteni. Kína kérdése már érdekesebb, de a nemzeti kommunista Kína folyamatosan fejlődik, a hibás döntéseknek vannak felelősei, akik elnyerik, hol kötél, hol golyó általi méltó büntetésüket. A lakosság szaporodik és nem bombázgat le kénye-kedvére mindenkit, mint az oly demokratikus USA és Izrael. Nem. Kína megvárja, míg az egymással vívott harcokban elvéreznek. Az ujgurkérdésben is, egy kínai- magyar jókapcsolati viszonyban, többet lehet tenni, mint ha folyamatosan támadjuk őket és a hibáikat hánytorgatjuk. Az USA és Izrael által felfegyverzett és kiképzett grúz hadsereg által, orosz katonák és katonai létesítmények ellen indított inváziót megállító oroszok mellé állt. De ez már annyira kiverte a biztosítékot, hogy meg is kapta a Gyöngyösi elvtárs kitüntető megszólítást. Nem véletlen, hisz a nyíltan oroszbarát Sevardnadzét, az ő kis házi kedvencük, a vélhetően Soros György által pénzelt Mikhail Saakashvili buktatta meg. Itt eljutottak Gyöngyösi igazi vétkéhez, a perzsa kérdéshez.

Ahogy a mondás is tartja, a perzsák már a spájzban vannak. Az ATV-nek és a Heteknek köszönhetően, már azt is tudjuk ki engedte be őket. Azt is leírom, mit kaptunk cserébe. Vona Gábor azóta XIV. Lajos király hintóján jár dolgozni és a Kohi-i-noor gyémánttal vési a rovást otthon a huszonnégy karátos aranytáblájára. Amiről az ellenoldal sem tud, Vona titkos vérszerződést kötött iráni útja alatt Ahmedinezsáddal. A titkos szövetség létének kétségtelen bizonyítéka az Irán és a béke mellett megtartott béketüntetés. Szörnyű bűn ám az, hogy nem akarjuk Iránt Irak és Afganisztán sorsára juttatni. Létrejött egy magyar-iráni testvérvárosi kapcsolat is, némi tőkebefektetéssel, ami megint csak kiverte a biztosítékot.

Az, hogy az ingatlan piac és a körbetartozásokat felhalmozó magyar vállalkozókat és alvállalkozókat ki nem fizető építőipar túlnyomó többsége izraeli vállalkozók kezén van, az nem probléma. Az, hogy az Iráni Forradalmi Gárda a Magyar Gárdával együtt fog őrködni a választás tisztaságának megőrzése felett, az tréfli, de izraeli kommandósok a Ferihegyen és izraeli kémrepülők a magyar légtérben az kóser. Hafiz Osman Sahinnak, az isztambuli Fatih dzsámi vezető imámjának előadásában Korán idézetek hangzottak el a jelenlétében, az bűn, de Feldmájer Péter héber nyelvű felszólalása a Szent István Bazilikában, az senkinek nem szúrta a szemét a nemzeti oldalon kívül.
A holokauszt-tagadás megpecsételni látszik a sorsát. Ha hagyjuk. Egy emberét már cserbenhagyta a Jobbik vezetése, ha a következőt is veszni hagyja, akkor nem tesz majd szabaddá senkit az igazság, mert nem lesz, aki kimondja! De képzeljük el az egri helyzetet. Várostrom. Szegény törökök jól kikapnak, fáznak is, ezért hazamennek, de mi nem hagyjuk annyiban. Elkezdjük hajtogatni a hatmillió lemészárolt magyart és a több százezer rabszíjon elhurcolt honfitársunkat. Velencében létrehozunk egy bíróságot a velünk szövetséges országokkal, ahol elítéljük az elfogott török vezetőket, majd jól le is fejezzük őket és ezek után, kártérítést nyújtunk be a porta felé. Na, most a szultán közli az álláspontját, amiben elismeri a török dúlást hazánkban, de szerinte az ötmilliós Magyarországon nem lehet hatmillió embert megölni és még súlyos százezreket el is hurcolni. Ekkor mi óriási nemzetközi ribilliót csapunk, antimagyarizmussal vádoljuk a szultánt szerte a világban és a kíváncsiskodókat, akik nem vonják kétségbe az egészet csak a számokkal vannak problémáik, miszerint, ha ötmillióból hatmillió meghalt, százezreket elhurcoltak, akkor ki adta be a kérvényt a kártérítésre? Erre mi megtiltjuk a kutatásokat és csak a mi számadatainkkal szabad dolgoznia a világnak, különben irgum-burgum, antimagyarizmust kiálltunk. Ugye milyen falsul hangzik? Ugye milyen abszurd? Na, ilyen a holokauszt is. Csupán azt szeretnénk, hogy derüljön ki az igazság végre. Mi ebben a bűn? Megszűnik az immunitás? Esetleg elapadnak a jogosulatlanul kifizetett aránytalan gazdasági súlyt biztosító pénzösszegek? Igen. Pontosan ez történne és esetleg még vissza is követelnék a visszajárót a becsapott nemzetek. Gyöngyösi Márton szavaival nem a nemzet biztonsága, hanem a Magyarországon és szerte a nagyvilágban élő nemzetközi zsidóság biztonsága és kiváltságai kerültek veszélybe. Hát ezért ez a sok támadás, ezért a sok lejáratási kísérlet.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.