Az amerikai szerző felhívja a figyelmet arra, hogy e táborok kétszer annyi ideje működnek, mint Sztálin szovjet gulágrendszere és tizenkétszer olyan hosszú ideje, mint Hitler koncentrációs lágerei léteztek egykoron. Vajon a világ és az ún. véleményformálók miért nem hajlandók tudomást venni az észak-koreai táborok létezéséről, noha nagy felbontású műholdfelvételeken láthatók az Észak-Korea vad hegyei között kerítéssel körbevett telepek. Amerikai és európai diákok unos-untalan a holokausztról hallanak, s arról folytatnak vitákat, vajon az angolszászok miért nem bombázták a Reich koncentrációs táboraihoz vezető vasútvonalakat, ám azt a problémát nem vetik fel, hogy mi az oka annak, hogy a Nyugat szemérmesen tudomást sem vesz a kommunista Észak-Koreában történő borzalmakról, noha ezek nagyon is aktuálisak s nem a történelem részét alkotják. Tegyük fel az eretnek kérdést: ezek alapján az emberi és nemzeti egyenrangúságról és diszkriminációmentességről elmélkedő széplelkek szerint vannak az egyenlők között egyenlőbbek is?

Ismételten zajlik a mesterségesen kreált cirkusz hírportálunk körül. Egy internetes lap „megtalálta” Amerikában a Kuruc.info vélt tulajdonosát. A Magyar Hírlap múlt hétvégi számában pedig interjút közölt Pintér Sándor belügyminiszterrel. Pintérnek az állítólagos tulajdonosra és a legolvasottabb jobboldali honlapra vonatkozó szavait szó szerint idézzük: „Ám ne felejtsék el, hogy egy amerikai állampolgárról van szó, és mint tudják, a Kuruc.info terhére rótt visszaélések az Amerikai Egyesült Államokban nem számítanak bűncselekménynek, hanem a szólásszabadság részét képezik”. Nos, figyelembe véve a kormány egyik erős emberének e nyilatkozatát, nem is értjük, mi a probléma. Az oly sok esetben a liberalizmus mintaállamaként feltüntetett amerikai modell a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás tekintetében már nem minősül lakájhűséggel követendő példaképnek? S amennyiben nem, úgy mi ennek az oka? Bolgár György rádiós műsorában ennek apropóján mazochisztikus szörnyülködésbe kezdett a „leleplezést” követően. Arról a „drága jó – néhai SZDSZ és szocialista-közeli – Bolgár úrról” van szó, aki 2003-ban egy pornókönyvet jelentetett meg, s abban ilyesféle nyelvi és retorikai „gyöngyszemekre” – csak a legszalonképesebbeket idézve – bukkanunk már előre olvasóink elnézését kérve: „néhány centiméterrel a mellei fölött ütemesen verem a farkam, és elfog a kísértés, hogy verjem is ki, hogy ráfröccsentsem a felgyülemlett ondót a mellére, a nyakára, a szájára, hadd ejtsem őt kétségbe azzal, hogy bármennyire készült is, nem fog történni semmi, kielégítetlen marad, és ennél nagyobb kínzás számára el sem képzelhető". Aztán így folytatja a pornóvirtuóz rádiós: „Háttal az ajtónak feszítettem a feleségemet, az egyik combját magasra fölemeltem, a farkamat az így megnyíló alagútba csúsztattam, és folyamatosan vertem, döngöltem, hogy zengett a folyosó". Ez tehát Bolgár neoliberális, nagyon szalonképes, abszolút polkorrekt és felettébb választékos stílusú nyelvi ízlés- és érzelemvilága.

Az elmúlt hét aranyérmes, nagy karriert befutó híre azonban kétségkívül a TEK újabb látványos felsülése volt. Mondhatnánk úgy is, újratöltötték a Brad Pitt történetet, sőt ez alkalommal a szóban forgó és a kommandósok által lefoglalt bűnelkövetésre alkalmas fegyver egy közönséges játék pisztoly volt. Déja vu érzésünk támad. Úgy tűnik, ismét kezdődik az idétlen, paranoid komédia, amelyet mintegy tíz esztendeje megélhettünk már anthrax-cirkusz címszó alatt. Amikor akár egy kávéskanálnyi mennyiségű búzadara, liszt vagy Completa felbukkanása maga volt az apokalipszissel fenyegető terrorcselekmény előhírnöke és kétségbevonhatatlan bűnjele. Nos, egyetemista fiatalok a Csillagok háborúja című film 6. részét kívánták újraforgatni, az egyik szervező elmondása szerint olyan szemszögből, amelyben a birodalom a jó, a lázadók pedig a rossz oldalt képviselik. Ám a reménybeli űrháborúból nem lett semmi, mert lecsapott az éber TEK, s elvitte a hallgatóvá lett Luke Skywalkert a maga műanyag játék fegyverével. Azt már végképp nem érti a gyanútlan kívülálló, hogy vajon miért nem Darth Vaderre csaptak le a derék kommandósok, hiszen emlékeink alapján a Star Warsban ő a gonosz galaktikus megtestesítője. A történet pikantériája az, hogy egy másik diák elmondása szerint a ruhák és tankönyvek takarásában még hat-tíz játékfegyver volt abban az egyetemi tanteremben, ahol szerdán a Terrorelhárítási Központ emberei letepertek és elvittek egy hallgatót, miután arról kaptak bejelentést: fegyver van nála.

Nos, 1990 táján aligha gondoltuk, hogy a kommunista rémuralom után csaknem negyed századdal egy olyan világuralmi rendszer részeseivé válunk, amely nem elsősorban a fegyverek birtoklásán, hanem az emberi tudat átprogramozásán és deformálásán nyugszik. S úgy tűnik, az új világrend fő konstruktőrei még tartogatnak számunkra meglepetéseket.

Lipusz Zsolt