A hét egyik híre volt, hogy a kormány elismerte, hogy nyilvános szerződés alapján, fejenként 100 milliós támogatást adott a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán részt vevő hat érdekvédő szervezetnek. Önmagában ebben nincs is különösebb kivetnivaló, azonban, ha a részleteket megvizsgáljuk, máris sok probléma van az egésszel.

 

Mint azt tudjuk, a kormánnyal jelenleg csak az tárgyalhat, akit a kormány tárgyalóképesnek tekint. Tárgyalóképesség legfőbb feltétele az orbáni gyakorlatban pedig nem jelent mást, mint elfogadni a kormány döntéseit. Vagyis nem azt, hogy kit képvisel, hanem azt, hogy hogyan teszi ezt. A szakszervezetek és konföderációik – most ne foglalkozzunk a munkaadói szervezetekkel - számára ez igazából annyit jelentett, hogy aki elfogadta az új Mt. –t, és támogatta annak parlamenti megszavazását, az máris helyet foglalhatott a fehér asztalnál, vagy inkább alatta. Számukra most néhány morzsa leesett, csak össze ne vesszenek rajta.

A szakszervezetek közül néhány nagyobb tömörülés korábban megmakacsolta magát, nem fogadták el a kormány döntéseit, sőt sokan még a munkavállalókat sorozatban sújtó törvények körüli – egyébként igencsak szánalmas - színjátékban sem voltak hajlandóak részt venni. Ők most a kormány szempontjából mély illegalitásban működnek. A probléma ott van, hogy ezeknek a szakszervezeteknek is van többszázezres tagságuk, őket is pontosan úgy sújtotta a Munkatörvénykönyvének szakszervezeteket érintő változásai, mint azokat, akik részt vesznek a kormánnyal folytatott –érdemi döntések nélküli – kutyakomédiában.

A szakszervezetek nagy részének – függetlenül a konzultációs fórumon való részvételtől –ugyanis igencsak megnehezedett a napi működése. Ismerünk több olyan nagy taglétszámú szakszervezetet, amelynek nemcsak az irodáit kellett elhagynia, hanem a munkatársainak, szakértőinek egy részétől is búcsúznia kellett. Ennek fő oka a törvényi változások miatt csökkenő munkaadói anyagi támogatás. Mindez nyilván gyengíti az érdekvédelmi munkát, vagyis ennek is a munkavállalók lesznek a végső elszenvedői.

A szakszervezeteknek párttól-kormánytól, sőt, munkaadótól függetlennek kell lenniük és egy dolguk van: a tagságot, vagyis a munkavállalókat megfelelően képviselni. A kormánynak a döntéseit kell képviselnie, a szakszervezetekkel érdekegyeztetést, érdemi vitát kell folytatnia. Ezt a feladatot pedig arányosan támogatni is szükséges akár anyagi eszközökkel is, de nem úgy, hogy csak annak adunk támogatást, aki a mi oldalunkon van. Ugyanis ezt másképpen szokták hívni. A Jobbik szerint a szakszervezeteket létszám –és feladatarányosan kell támogatni. Vagyis az érdekvédelmi munkát kell segíteni – természetesen a tagság érdekében folyó munkát. A kormány azonban jelenleg úgy gondolja, hogy szakszervezetnek csak az tekinthető – talán nemsokára ez is törvénybe lesz iktatva -, amelyik a kormány nótáját fújja, és ezért csak őket támogatja. Vagyis nem az érdekvédelmet támogatja, hanem valami mást, ami igencsak messze van független érdekvédelemtől. Ezért inkább az a kérdés, hogy a közös nótázásért járó összegeket borravalónak, vagy csúszópénznek tekintjük-e?

Bertha Szilvia

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.