|
Szomorú gondolatok a tanévkezdés napján
Kuruc.info 2014.09.01. 16:28
Mindenki, aki az oktatás világában ténykedik, pontosan tudja: a helyzet katasztrofális. Vigaszt és mentséget legfeljebb abban a tényben lehet találni, hogy az oktatás színvonala az egész nyugati világban félelmetes ütemben csökken.
A hanyatlás okainak elemzése messzire vezetne, ráadásul nem is lehetséges az iskolákban zajló kétségbeejtő folyamatokat Amerika és Európa politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi állapotainak elemzése nélkül vizsgálni. A nyugati civilizáció súlyos válsága tükröződik vissza az oktatásban is.
Az okok elemzése helyett az alábbiakban felsorolnám az oktatásügy Magyarországon tapasztalható legkirívóbb bajait. Az alábbi jelenségek többé-kevésbé mindenütt tapasztalhatók Európában és Amerikában, kétségtelen azonban, hogy az egyes államok gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyai, illetve az egyes oktatási kormányzatok intézkedései enyhíthetik, vagy éppen súlyosbíthatják a válságjelenségeket – de megszüntetni egyelőre képtelenek azokat. Íme, következzék tehát a lista egy olyan tanár részéről, aki jó ideje áll már a katedrán. (És évek óta úgy megy be a munkahelyére augusztus végén, hogy nem tudja, lesz-e állása abban a tanévben. A helyzet fokozódását jelzi, hogy most szeptember 1-je van, de még most sem tudom.)
1. A diákok tudásszintjének folyamatos csökkenése, melynek része a gyerekek olvasási, szövegértési és íráskészségének rohamos hanyatlása.
2. Az iskolai élet döbbenetes arányokat öltő elbürokratizálódása. A jelenség következtében az iskolákban egyre kevesebb az igazi tanáregyéniség. A pedagógusokat engedelmes végrehajtó csinovnyikokká fokozták le. Megjegyzem, az elbürokratizálódás már az iskolák állami tulajdonba kerülését megelőzően kezdetét vette.
3. Szigorodó felsőbb kontroll. A tanárokat manapság úton-útfélen az ellenőrzésekkel fenyegetik. Ellenőrzik a gazdálkodást, a tanmeneteket, a tanítás színvonalát, a naplóba történő beírásokat, és csak a jó ég tudja, még mi mindent. Természetesen nem a Magyar Bálint-féle „liberalizmust” sírom vissza, de egyrészt az oktatás-nevelés ügyeit nem lehet paragrafusok kereteibe begyömöszölni, másrészt sok esetben maguk az ellenőrök és tanfelügyelők sem állnak a helyzet magaslatán. A tanítás egy olyan tevékenység, amelynek „minőségét” külső ellenőröknek szinte lehetetlen pontosan meghatározni. Ezen kívül pedig tanítani és nevelni sem lehet a félelem, a szorongás állandósult légkörében, mert az elfojtja a tanárok kreativitását és egyéniségét. Márpedig oktatni és nevelni igazán jól és eredményesen csakis kreatív egyéniségek tudnak.
4. Kezelhetetlen, minősíthetetlen magatartású diákok. A gyerekek egyre nagyobb száma érkezik olyan otthonokból, ahol a legalapvetőbb magatartási szabályokra sem tanították meg őket. A média pedig tovább végzi a rombolást a gyermekek szívében és elméjében. Az iskolák jelentős részében a rend teljesen felborult, és immár lehetetlen a tudás átadása a súlyos fegyelmi kihágások miatt.
5. A cigánygyerekek tömeges megjelenése az iskolákban. Az ország bizonyos körzeteiben az általános iskola alsó, de már egyre inkább a felső tagozatain is a diákok többségét a cigányok teszik ki. Egy részük sem tisztálkodni, sem megfelelően viselkedni, sem tanulni nem hajlandó. Az úgynevezett „jogvédőket”, és az „iskolai szegregáció” minden rendű és rangú ellenfeleit csak egyetlen egy órára kellene összezárni két tucat kezelhetetlen cigánygyerekkel egy tanterembe. Utána talán megváltozna a véleményük.
6. Liberalizmus az oktatásban. Nagyon sok tanintézmény (a budapesti úgynevezett elitiskolák pedig szinte majdnem kivétel nélkül) szigorúan liberális-cionista szellemiségű és liberális-cionista irányítás alatt áll. Az iskolák többségében még mindig nem a tényeknek megfelelően, hanem a liberalizmus eszméinek szellemében, eltorzítva tanítják a magyar irodalmat és a történelmet. A nemzeti érzelmű tanárokat sok tanintézményben háttérbe szorítják, vagy hajánál előrángatott okokra hivatkozva elbocsátják.
7. Súlyos szociális és mentális zavarokkal küszködő gyerekek évről-évre növekvő számban lépnek be az iskolák kapuján. A tanárok sem az alsó tagozaton, sem a felsőbb évfolyamokon nem tudnak mit kezdeni velük. Általános jelenség például, hogy a diákok tömegei a legalapvetőbb ismeretek hiányában jelennek meg a gimnáziumokban.
De vajon mit lehet kezdeni azzal a gyerekkel, akinek kicsi korában nem olvastak mesét, aki nem olvasta el sem az Egri csillagokat, sem a Pál utcai fiúkat, de a 9. évfolyamba lépve Homérosz eposzát vagy Szophoklész: Antigóné című drámáját kellene elolvasnia?
Perge Ottó
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
