Pubicisztika : Struccpolitika – avagy Európa szomorú valósága |
Struccpolitika – avagy Európa szomorú valósága
erdely.ma 2015.08.16. 06:52
A jó öreg Európa! Mennyi írás, könyv és tanulmány jelent meg a mi szép, és szeretett kontinensünkről, ahol két évezred alatt, különböző fajok, vallások és népek keveredtek, hogy végül egy erős, egységes keresztény civilizációt, kultúrát teremtsenek. Vajon eleget tudunk-e múltunkról, vajon a mai fiatal generáció értékeli-e, ezt a kultúrát, mely Világunk talán legerősebb kultúrájává fejlődött? Nagy hiányosság, hogy iskoláinkban, bár csekély világtörténelmet, bővebb nemzeti történelmeket tanítanak, de egységes közös koncepciójú Európa- történelem még nem létezik.
Egyes történészek Európa születését a kora középkori keresztény századokra vezetik vissza. Valószínű, hogy ez így van, történészekkel úgy sem lehet vitatkozni, de az is biztos, hogy az európai szellem, a nyugati gondolkodás gyökereit a hellén, görög kultúrában lehet keresni. A mai Európa kibontakozása viszont kétségtelenül a Római Birodalomban, a Keresztény hit törvényesítésével kezdődött. A sok század története nagyon bonyolult, a jó és rossz állandó harca mellett rengeteg változáson ment keresztül a földrész, és most, amikor végre igazi béke, és jólét következhetne, Válság tört Európára. Nagybetűvel írtam, mert a jelenlegi problémák, az együtt élő európai nemzetek mindegyikét külön-külön, de mint Uniót, egészében is nagyon érzékenyen érintik.
Ne gondolkozzunk misztikusan, de lehet, hogy valami sorsszerűség van a dologban, hogy éppen ott, ahol az európai szellem, modern tudományos és filozófiai alapjait lerakták, ott ma egy szinte megoldhatatlan krízisállapotot találunk. A pár éve tartó tőzsde- és pénzügyi válság után, Görögország a csőd szélére került, és gazdasági válság ma már a társadalom harmóniáját fenyegeti. A görög szegények szenvednek a legtöbbet, a fiatalok elvesztették reményüket a jövőben és igyekeznek az országot elhagyni, a görög értelmiség megzavarodva figyeli az eseményeket, és nem talál megoldást.
A baj okait nem is igyekszem felsorolni. A görögök hibáztak, sok mindent nagyon rosszul tettek, és tesznek ma is, de az „Egyesült Európa” is nagyon messze van attól, amit egészséges kibontakozásnak nevezhetnénk, a hibák halmozódtak, a krízis nem véletlenül következett be.
Ma már Brüsszelben is tudják, és az Uniós országok mindegyikében a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy nem ilyen „lovat akartunk”. A Világ globalizációja rátört Európára, és egyelőre úgy látni, csak rosszat hozott. Elsősorban a már régen veszélyben forgó, évszázadokon keresztül „átmentett” keresztény hitet és kultúrát kellett volna az európai nemzetek szellemi és társadalmi életében megerősíteni, és csak utána fordulni a „gazdasági egyesüléshez”. Ez utóbbinak csak akkor lehet értelme, ha valamennyien hasonló mentalitással, és közös szellemi táplálékkal tarsolyunkban képzeljük el a jövő építését. Ma mindenki mást képzel el, sehol nem találni egységes gondolkodást, a modern liberális szemlélet csak egy teljesen „szekularizált”, kereszténység nélküli jövőt képzel el, a konzervatívok pedig néha a „nemzeti ömlengés” kelepcéjébe esnek. Egyik sem értelmes, egyik sem jövőt építő felfogás.
A nemzetek Európája meg kell hogy maradjon, és az egyedüli közös eszme, melyre egy európai egységet építeni lehet, az a keresztény kultúra szelleme, amely évszázadokon át dacolt az idők viharaival. Minden másról is lehet, és kell is beszélni, minden okos elméletet meg lehet hallgatni, de a multikulturalizmus nem megoldás Európa számára, és az isteneszményt legalább annyira pártoljuk, amennyire ez, az istentelenséget fékezi.
Sajnos a görög népet így, ahogy ezt most teszik, nem lehet megmenteni. Az alkudozásoknál nem a görög polgár jóléte volt a tét, hanem a nemzetközi pénzkartellérdekei érvényesültek. Ez tény, és ez a jövőben meg kell hogy változzon, a pénz hatalmi túlsúlya nem veszélyeztetheti az emberek érdekeit.
Az európai szellem haldoklásáról, az ún. Nyugat alkonyáról – sőt haláláról! – már sokat írtak, olvashattunk különböző teóriákat. Tipikus struccpolitika, hogy ezeket az intelmeket sem a múltban, de most, egy komoly krízis kellős közepén sem veszik elég komolyan.
A bevándorlók tömege előtt úgy állunk, mint ha valami fantasztikus sorscsapás következett volna be, pedig ez előre látható volt. Ha egy kultúra, civilizáció gyengül, akkor egy másik igyekszik a helyét elfoglalni. Ez Törvény! A keresztény szellem napról napra veszít erejéből, jönnek a muszlimok, átveszik a vezérfonalat. A másik ok a demográfiai különbözőség. S. P. Huntington írja még a kilencvenes évek elején: Az iszlám népességnövekedés az egyik fő előidézője azoknak a konfliktusoknak, melyek az iszlám birodalom határvidékén a muzulmánok és más népek között bekövetkeznek.
Jöhet tehát a civilizációk harca? Igen jöhet. Ha két kultúra közül, az egyik lassan, vagy egyáltalán nem szaporodik, akkor egy másiknak gyorsan szaporodó népcsoportjai erős nyomást gyakorolhatnak az elsőre, és erős gazdasági és politikai természetű változásokat kényszeríthetnek ki.
A fenti gondolatok csak nagyon röviden, „sűrítve” igyekszenek figyelmeztetni. Teszik ezt persze elég sokan, de úgy látszik ott fent, senkire nem hallgatnak. A görög ügyben is, de úgy látszik a bevándorlás ügyében is, egyelőre a nemzetközi Pénzkartell akarata érvényesül. Náluk csak a nyers munkaerő biztosítása, és ezek segítségével a Profit növelése az egyedüli cél. Sajnos ezúttal is csatát nyertek, és a következményeket, mi, Európa népei viseljük.
Ideje volna politikusainknak felébredni, fejüket a homokból kiemelni, mert ha így folytatjuk, Európát lassan elfelejthetjük.
Hollai Hehs Ottó, Németország
|