Mi a WHO és mi a dolga?
A szervezetet 1948-ban alapították és az Egyesült Nemzetek Szervezete alá tartozik. A nemzetközi közegészségügyet hivatott koordinálni, fő feladatai:
- világszintű iránymutatás az egészségügy területén
- nemzetközi egészségügyi programok tervezésében, irányításában történő együttműködés testületének (193 tagállam) kormányaival
- megfelelő egészségügyi technológia, információ és szabványok kifejlesztése és átadása
- kiterjedt segítségnyújtás az egészségvédelem minden területén, kifejezetten a fertőző betegségek, a járványok, a gyermekbetegségek, a rák és az AIDS gyógyítását és megelőzését illetően
Alapvetően a WHO összefogja az egészségügyileg megosztott nemzeteket, hogy egy-egy új kihívásra a lehető leghatékonyabban tudjanak válaszolni.

A megelőzésről

A betegségek természetét illetően az emberiség korán felismerte, hogy a megelőzés fontosabb, mint a tüneti kezelés. Az egyik legnagyobb Európát sújtó járvány a pestis volt, amely hordozójának a macskákat gondolták, így megelőzés céljából elkezdték őket pusztítani. Ma már tudjuk, hogy tévesen, mégis a betegségek megelőzésére való törekvés tényén ez nem változtat. Ugyanez (persze nem a macskák kergetése) a célja a WHO-nak is: megelőzni. Főleg azoknál a betegségeknél, melyeket nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet gyógyítani. Ilyen a rák és az AIDS. Tehát hatékonyabb a kialakulásuknak az esélyét a lehető legminimálisabbra csökkenteni. Például azzal, hogy közleményben riasztjuk el a fogyasztókat vagy akár törvényi úton nehezítjük meg a rák kialakulását elősegítő termékek beszerzését, foglalkozások, körülmények jelenlétét az emberek életében. Ilyen intézkedés volt, amikor a palatetők gyártását megszüntették, mert azbesztet tartalmaznak, amely por formában erősen rákkeltő. Ilyen a WHO új közleménye is, melyben ugyanabba a kategóriába kerültek a pácolt, feldolgozott húsok, mint az azbeszt, az arzén, a dohány vagy az alkohol.

Mi rákkeltő még?

Ha körbenézünk magunk körül, legalább három-négy olyan dolgot találhatunk, aminek esélye van rákot okozni. A monitor, melyen e cikket olvassuk, a mobiltelefon, a forró tea, amely nyelőcsőrákot okozhat, az aszpartam tartalmú üdítők (ez egy édesítőszer), az alumínium tartalmú dezodor, a cukor, a napfény, a mustár és még sorolhatnánk. Gyakorlatilag a környezetünk nagy része egyben vagy külön-külön is felelős lehet egy rosszindulatú elváltozásért. A kérdés nem az, hogy mi nem rákkeltő, hanem az, hogy mekkora mértékben?

Mennyire rákkeltőek a húsok?

A kutatás és az annak alapján megjelentett közlemény azt írja, hogy nem a kockázat, hanem a tudományos bizonyítékok alapján került egy csoportba a cigaretta és a hús. Ez azt jelenti, hogy mindkettő rákkeltő hatására vannak bizonyítékaik. A rákkeltésük mértéke viszont nem ugyanakkora. Például az alkoholfogyasztás gyakrabban okoz rákot, míg a húsevés ritkábban, de mindkettőnek van rákkeltő hatása. A napfénynek is van, mert ha sokat napozunk, bőrrákosak lehetünk, de ha nem visszük túlzásba, semmi bajunk nem lehet. A tanulmány azt írja, hogy ha naponta 50 gramm pácolt, sózott, füstölt, ízesített vagy bárhogyan feldolgozott húst eszünk, akkor 18%-kal több az esélyünk a rákot elkapni. Sok ez, vagy kevés? Nézzük ezt a százalékot úgy, hogy alapvetően, ha az embernek kiegyensúlyozott az élete, nem éri semmilyen káros hatás (dohányfüst, alkohol, stressz, sugárzás, stb) akkor 5% az esélye arra, hogy rosszindulatúan megbetegedjen. Ez sem azt jelenti, hogy 5+18=23% az esélyünk a rákra, hanem ennél jóval alacsonyabb, mert befolyásolja a húsevés, a mozgás rendszeressége stb. is.

Milyen húst ehetünk?

A WHO szerint csak a feldolgozott (pácolt, ízesített, füstölt stb.) és a vörös húsok lehetnek a veszélyesek. Minden más, a szárnyasok és a halak kerülhetnek bármikor az asztalra – bár még kiderülhet ezekről is, hogy károsak, mert ilyen vizsgálatok még nincsenek. A megoldás ott lehet, amit az alkohol fogyasztásra is mondhatnánk, hogy fő a mértékletesség. Valamint ne is szorítsuk ki a húsokat az étrendünkből, mert értékes vitaminok, tápanyagok és fehérjék vannak bennük, melyek megvonásával a szervezet legyengül és hosszútávon jelentős egészségkárosodás éri.

Marhakolbász

Mi értelme a riogatásnak?

Ahogy már több helyen leírták, s nyilvánvalóan ez volt a WHO elsődleges célja is, hogy kevesebbet fogyasszunk a rákkeltő anyagokból, ezzel megelőzve magát a betegséget, s így kisebb terhet róva az egészségügyre, mindezt természetesen amellett, hogy magunknak sem okozunk rosszat.
Ha ennél messzebb nézünk, három nagy olyan indokot találunk, ami még erősen késztethette a WHO-t a kutatás és a közlemény elkészítésére. Nézzük őket:
1; Az egyik ilyen egyszerű gazdasági hátterű: egy kilogramm hús előállítása nagyon sok vízbe kerül. Ez pedig hamarosan valóban aranyat fog érni, mivel a vízkészletek nem tudnak olyan gyorsan tisztulni, mint ahogyan elhasználjuk őket. Például hat darab tojás több mint 1200 liter vízbe „kerül”, egy egész csirke 1700 literbe, míg egy kiló marhahús kb. 15000 literbe. Az egyre növő vízhiány miatt életszerű és logikus döntés lehet veszélyesnek minősíteni azokat az élelmiszereket, amelyek a legtöbb vizet használják el, amíg az asztalunkra kerülnek.

2; A második feltételezett indokunk összefügg az elsővel: amellett, hogy a Földön egyre jobban hiánycikk lesz a víz, a növekvő népességet valahogyan etetni is kell, hogy ne törjenek ki éhség lázadások. Ha a húsok előállítása nagy energiaveszteséggel jár (víz, idő, munka, tápanyagok, amit az állatok esznek) akkor logikus a gondolat, hogy egyenek az emberek kevesebb húst. Az így felszabadult munkát, vizet és tápanyagot több ember táplálására lehet fordítani.

3; A harmadik magyarázatunk pedig szintén szervesen kötődik az élelmiszerhiányhoz: évekkel ezelőtt, jött a hír, hogy az Európai Bizottság a rovarevés lehetőségeit kutatja. Állításuk szerint az évtizedünk végéig van időnk arra, hogy nagymértékben átálljunk a rovarevésre. Ezt a megdráguló állattartás miatt jósolják. Ha pedig drága lesz a most megszokott állatokat enni, akkor új, proteinben gazdag táplálékforrás után kell néznünk. Hogyan máshogyan lehetne az embereket leszoktatni a húsevésről, mint lelkiismereti vagy egészségügyi indokokkal? Egyébként négy tücsök elfogyasztása körülbelül olyan, mintha egy pohár tejet ittunk volna meg, legalábbis a kalciumbevitel szempontjából.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a húsevésben is fontos a mértékletesség, s a húsevés önmagában nem növeli kiugróan a rákos megbetegedések kockázatát. Bátran említjük itt meg nagy- és dédszüleinket, akiknél elenyésző volt a daganatos megbetegedések száma, amellett, hogy húst is ettek és megvolt a napi testmozgásuk is. Az eddigi példák határozottan azt mutatják, hogy a megbízható forrásból, minimális adalékanyagokkal vagy azok nélkül elkészített termékek (húsok, lekvárok, szappanok stb.), mértékletes és rendeltetésszerű használat mellett nem okoznak az ember szervezetének semmilyen gondot.

Források:
http://www.thelancet.com/pdfs/journals/lanonc/PIIS1470-2045(15)00444-1.pdf

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.