Ilyenkor mondom, hogy a liberalizmus, szóljon hozzá bármihez, legfeljebb csak részigazságokkal tud előhozakodni. Az tény, hogy valóban sokszor olyan ismeretekkel is teletömik a gyermekek fejét, melyek nem feltétlenül nekik való. Az azonban túlzás, hogy kizárólag ezek automatikus átadásából állna az oktatás. 

Horn Gábor a minap az ATV-ben megint elmondta, mennyire káros, sőt tragikus a középiskolákban mindmáig alkalmazott „elitizmus”. Elpanaszolta, hogy a felvételi vizsgafeladatot ő sem tudja negyvenöt perc alatt megoldani, akárcsak a tizenkét éves nebulók. Ha akkor elbuknak, oda a középiskola számukra...

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Igaz, amit régente nevelőink írtak, így például Horánszky Nándorné nagyrévi Czike Kornélia (Mindent a gyermekért! (Gondolatok a nemzetnevelésről), 1943): 

„Sohasem lehet egy növendéket teljesen félretenni és irgalmatlanul kiselejtezni. Hányan vannak, akik bukdácsolva végezték el a gimnáziumot, az érettségit, és a legkiválóbb sebészek, orvosprofesszorok, tudósok (Röntgen), politikusok, diplomaták, írók, a társadalom vezető egyéniségei lettek annak ellenére, hogy számtanból, fizikából vagy bármely más tantárgyból annyira rosszul álltak, hogy tanárai eltanácsolták az iskolából. Ugyanakkor ennek a felfogásnak ellentáborában vannak, akik kitűnő bizonyítványokkal és kitüntetésekkel végezték az iskolákat és élre kerültek: jogos büszkeséggel védhetik saját álláspontjukat, de csak ők tehetik ezt, mert különleges szemüveggel nézik ezt a világot, ezért kevés kivétel miatt így nem lehet elbírálni a közösséget. Tény, hogy miután a tanárok emberi mivoltuknál fogva nem tökéletesek, sőt gyarlósággal teljesek, megítélésük a növendékek elbírálásában nem mértékadó: egyébként is a tanterv nem nyújthat arra kellő alkalmat és nem lehet célja, hogy a gyermek tehetségét minden irányban teljesen kiismerhessék, és ezért nem lehet az intelligencia fokmérőjévé tenni az iskolában elért eredményeket.”

Azonban mindebből még aligha következhet a liberális, a bolognai modell érvényessége. Egy tizenkét évesnek is szoknia kell az új helyzeteket, a kitartást, a stresszel járó vizsgadrukkot. Különben hogy lesz belőle érett ember? 

Eszembe jutnak a régi iskolai értesítők, intézménytörténeti tanulmányok. Ez utóbbiak közül most csak egyet húzok elő. Sarmaságh Géza atyának, a Szatmári Királyi Katolikus Főgimnázium tanárának az intézmény történetét ismertető, 1896-ban megjelent művéből idézek, amelyből kiderül, hogy a náluk 1852-től rendszeresen tartott érettségikre miként zajlottak le és milyen érettségi tételek voltak.

Először is, az írásbeli dolgozatírást mindenkor kísérő „csempészet” – „vagyis „puskázás” – elkerülésére „mind szigorúbb és körültekintőbb szabályokat állapítottak meg”:

»1. Az ifjúnak a terembe semmi más egyebet nem szabad hozni, csak tollat, tentát, itatós papírt s 15-20 ívnyi írópapírt, továbbá a fordítási dolgozatokhoz megfelelő szótárt és logaritmus könyvet, de ki-ki magának, mivel közösen mit sem használhatnak.

2. Mindenkinek kijelöltetik a helye, egymástól jó távolban, melyet a tanulónak minden dolgozat alatt meg kell tartani.

3. Egymással sem szóval, sem írással, sem jelekkel nem érintkezhetnek.

4. A munka ideje alatt a teremből csak egyszer szabad kimenni a legszükségesebb időre és ugyanegy időben csak egynek, akinek is kinn senkivel sem szabad érintkeznie vagy az épületből távozni (a folyosókon a dolgozatok ideje alatt felügyelők kísérik figyelemmel a kimenőket). A leckeórák közti időben nem szabad kimenni, rendkívüli esetben másodszor csak a felügyelő tanár engedelmével lehet. Minden kimenetet a kinn maradás idejével jegyzőkönyvbe vezet a felügyelő tanár.

5. A fogalmazványt, az esetleg külön vázlatot s jegyzést ív alakban hagyott papíron kell hagyni, éppúgy a dolgozat tisztázott példányát: ívnél kisebb papirosnak tehát senki előtt sem szabad lenni. A fogalmazványban igazított részeket egy vonással keresztül kell húzni és nem törölni olvashatatlanná.

6. Aki dolgozatával elkészült, azt a fogalmazással s esetleg más jegyzetével együtt azonnal beadja a felügyelő tanárnak, s nem véve magához semmi papírt vagy iront, mindjárt távozik a teremből és épületből. Ezen szabályok szigorú megtartása mellett valóságos csempészet nem is fordult elő, csak egy-egy kísérlet, amelyet azonnal megakadályoztak s az illetőt pótló vizsgálattal büntették.«

Az érettségik igazi tétje pedig a magyar írásbeli volt, amely nemcsak az intézmény saját arculatát, hanem kora szellemiségét is elárulta, így náluk a magyar írásbeli tételek a jelzett években az alábbiak voltak:

1852. Az erény az igaz boldogság eszköze s alapja.
1856. Az önszeretet káros következményei.
1859. Csak az Istennel kezdett munkánkon lesz áldás.
1861. Életünknek legbiztosabb vezércsillaga a becsületesség.
1862. Vallásos műveltségre törekedjél.
1866. Az öngyilkosságot mentegetni nem lehet.
1868. Vörösmarty életrajza.
1871. Valódi boldogságot csak kötelmeink hű teljesítésében lelhetünk.
1878. Minden ország talpköve a tiszta erkölcs.
1880. Miben áll a hazaszeretet s milyenek nyilvánulásai.
1881. Széchenyi István érdemei.
1885. 1. Mit tettek a Hunyadiak a török támadások ellenében. 2. Agamemnon és Achilles párhuzamos jellemzése. 3. Hazánk állapota a mohácsi vészben.
1886. A ballada értelmezése s sajátságai után Arany balladaköltése. 2. Cicero mint szónok és államférfiú. 3. A hipotézis szerepe a fizikában.
1887. 1. Micsoda politikai viszonyok közt haladt Vörösmarty pályája s mily hatással voltak ezek epikai és lírai költésére? 2. A római jellemnek fény- és árnyoldalai. 3. A napút ferdeségével összefüggésben levő tünemények oksági láncolatban.
1890. 1. A nemzetet naggyá csak fiainak munkássága teheti. 2. A Toldi-trilógia rövid tartalma után a trilógia első részének alapeszméje és erkölcsnemesítő hatása. 3. Az energiamegmaradás elve és érvényesülése a különböző tüneménycsoportokból vett példákkal.
1892. 1. A tragédia és komédia erkölcsi hatása Katona József, Kisfaludy Károly és Szigligeti Ede műveiből vett példákkal. 2. Melyek a római jellem sajátos vonásai, és a római nyelv és a magánélet mely viszonyaiban jutnak főleg kifejezésre? 3. Az elektromosság és a magnetizmus közti összefüggés.
1894. 1. Tompa Mihály és Arany János, mint a nemzet vigasztalói. 2. A reneszánsz virágkora Mátyás király alatt a tudomány és művészet terén. 3. A Nap mint a Föld növényi és állati életének fő tényezője. 

Persze mondhatnók, minek idézni e megsárgult fejezeteket a múltból? Azért, mert ami akkor lehetséges volt, vagyis az igenis magas követelményszint, ma sem lehetetlen, károgjanak bárhogyan is a liberális varjak. Száz szónak is egy a vége: ha emelkedő nemzetté akarunk válni ismét, igenis legyen magas a követelményszint iskoláinkban!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.