7. A jogkiterjesztés

A mai, mostani témánk szempontjából határozottan ki kell jelentenünk, hogy a kiindulási pont, amiből mindez levezethető, illetve egyértelműen kikövetkeztethető, az eleve benne foglaltatott a Szentkorona Eszme alapelveiben:

Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága, azaz az una eadem libertas elve!

A korabeli életviszonyok nyilván lényegesen fejletlenebbek voltak a mai társadalmi viszonyoknál, ezért ne csodálkozzunk, hogy akkoriban még egyértelműbbek (radikálisabbak) voltak a dolgok! A magyar jogfejlődés egyértelműen a Szentkorona Eszme miatt, annak hatására, kihatására fejlődött jóval gyorsabban, mint más birodalmakban. De a jogfejlődés évszázadokig eltartott – és tart még ma is, legfeljebb felgyorsult – lassan alakultak ki a ma már természetesnek vett jogintézmények. A lényeges mozzanat, hogy a fent írt jogelv – minden tag egy és ugyanazon szabadsága (ma úgy mondanánk, hogy szabadságjogok, emberi jogok!) – egyre több vonatkozásban terjesztette ki a Szentkorona Eszme védelmét az emberek egyre szélesebb körére. Tehát a fejlődés kétirányú, egyrészt az egy és ugyanazon szabadság kiteljesedik egyre több élethelyzetre, másrészt egyre több emberre vonatkozik. Három jelentősebb irány különböztethető meg: a Szent Korona Tagság körének bővülése, a vallásszabadság szélesedése, illetve a nemek közötti egyenlőség magvának kialakulása. Mindhárom a Szentkorona Eszméből következően.

1848-ban megszűnik a jobbágyság intézménye, ezért indokolt volt, hogy a Szent Korona Tagsága kibővüljön a nemességen túl a köznépre is, így vált a Szent Korona teljes jogú tagjává minden ember, aki a Szent Korona országaiban élt. Ez persze a nemzet fogalmának kialakulásával párhuzamosan ment végbe, és egyes fenntartásokkal (A Szent Korona fensőbbségét el kellett fogadnia mindenkinek, aki tag akart lenni!). Ekkor alakultak ki máshol is Európában a nemzetek, mint ilyenek, de csupán Magyarországon kapcsolódott ez a Szent Korona tagsághoz.

A vallásszabadság (szabad vallásgyakorlás) azt a jogot jelenti, ami szerint az embereknek nemcsak megengedett a hitük szerinti vallás gyakorlása, hanem azt hirdethetik is szabadon. A Vallásszabadság világnapját január 13.-án ünneplik, azért, mert 1568. január 6. és 13. között zajlott Tordai Országgyűlés, mely gyűlésen, a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. Igen, magyar emberek fogalmazták meg és hirdették ki először a világon a szabad vallásgyakorlást, vallási türelmet. A Szentkorona Eszme tanításai alapján! Mi más egyéb miatt? Legyünk büszkék erre, hogy magyarok vagyunk, és utasítsuk el a hazug vádakat, hogy rasszisták, nácik, meg miegyebek vagyunk, mikor majd fél évezrede kimondtuk azt, amit például Palesztinában még a mai napig képtelenek felfogni! (No, nem a palesztinok!)

Nemzetiségek vonatkozásában is jogkiterjesztésről beszélhetünk, abban a formában, hogy a Szent Korona országaivá vált minden ország, amely elfogadta a Szent Korona fennhatóságát. Ezzel együtt nem magyar-ajkú emberek is a Szent Korona tagjaivá váltak. Ez nem esett különösen nehezünkre, hiszen már Atilla alatt is sok más nemzetség, törzs élt velünk, akik messze nem szolgasorban tengődtek, hanem egyenrangú társnépként éltek harcoltak velünk. Ilyen formán újabb hazugság lepleződik le a Szentkorona Eszme által, miszerint nem igaz, hogy a magyar nemzet lenézi, kihasználja, kizsákmányolja a Kárpát-medence nem magyar nemzetiségeit, ahogy azt valójában csak a politikusok állították-állítják, a köznép soha sem állította. Más kérdés, hogy milyen bizonyítványt állít ki önmagáról egynéhány román, vagy tót „politikus”!

Női egyenjogúságról a XX. század előtt nem beszélhetünk, (még nem találták meg a liberálisok a nemzet bomlasztásának ezt a metódusát!) de kétségtelen tény, hogy a Kárpát-medencében, a Szentkorona Eszme fennhatósága alatt sokkal korábban iratkozhattak be nők egyetemre, válhattak közszereplőkké, közintézmények vezetőivé, mint más országokban.

Higgyünk abban, hogy a Szentkorona Eszme jogkiterjesztő hatása még nem halt el, hogy még a jövőben is javunkra válhat, ha teszünk is érte! Mert a hit teremti a jogot! A Szentkorona Eszme az öntudatunk alkotmánya!

A Szentkorona Eszme azon jogelvei, melyekből a fenti gondolatok eredeznek, a következők:

• Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Hungaria semper libera)
• A Szent Korona hatalmának megosztása
• Ellenállás joga (ius resistendi et contradiscendi)
• Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (una eadem libertas)

Mindezek ma sajnos nem így működnek, de a Szentkorona Eszme szerint így kellene, mert ez következik belőle. Csak következetesen, kompromisszumok nélkül gondolkodjunk, akkor egyértelművé válik a világ előttünk!

Folytatom! (A Szent Korona birtokjoga, tulajdonjoga)

Felhívás!

1. Politikusok, közszolgálati dolgozók, közfeladatot ellátók, kinevezett közalkalmazottak, választott társadalmi funkcionáriusok!

Az a dolgotok, hogy a magyarságért, a magyar emberek közösségéért tegyetek, ne magatokért! Ezért kötelességetek a Szentkorona Eszmét alkalmazni, és azt mindenkor, mindenkivel betartani és betartatni! Ne feledjétek!

2. Magyarok!

Nektek az a dolgotok, hogy a Szentkorona Eszme szerint szemetek a választott emberek tevékenységén legyen! Jogotok, de egyben kötelességetek is az ellenállás joga – Ius Resistendi – szerint megakadályozni, hogy a Szentkorona Eszme sérüljön, vagy bármely vezetőtök a magyar nemzet ellen tehessen! Éljetek és tegyetek e szerint! A Szentkorona Eszme útmutatást ad az élet minden területén, hogy mi a teendő! Éljetek vele!

Budaörs, Csíki-dűlő 2017. Jégbontó (Böjtelő) havának 5. napján

Dr. Safáry-Kollár Lajos                                                                                             jogász, közíró

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.