Brüsszel beavatkozása belügyeinkbe értékelvűség?2015.02.20. 11:31, Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Olyan a Néphazugság holdudvara ma is, mint akár tíz, húsz vagy harminc éve. Mindig is az éppen fennálló háttérhatalom köldökzsinórján csüggő. Legyen az Moszkvából vagy Brüsszelből jövő. Csak egy a fontos, a látszólag bipoláris status quo fenntartása.
Mondhatnók, az, hogy ha a vörös levitézlik, jöhet a kék. Ha a KGST-től, a Varsói Szerződéstől való függés megszűnik, jöhet a helyébe az Európai Uniótól, a NATO-tól történő. A bamba szavazópolgárnak meg minduntalan el kell magyarázni, mennyire kicsinyek, ezért kiszolgáltatottak vagyunk a nagyvilágban, mennyire nem élhetünk úgy önmagunkban.
Igen, e felfogás szerint veszedelmes „provincializmus”, nacionalizmus, sőt sovinizmus a globális függőségektől való rideg távolságtartás, a tizennyolcadik század „extra Hungariam non est vita, si est ita, non est vita” szemléletének fenntartása, vagyis annak elfogadása, hogy „Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha mégis, nem olyan, mint a miénk”.
A nem is olyan régen még miniszterelnöki szinten képviselt „merjünk kicsik lenni!” lépett a „merjünk magyarok lenni!” egykor Teleki Pál által megfogalmazott gondolata helyébe oly sokaknál. Mintha történelmünk lényege a másokhoz való vazallusi viszony lenne, mintha most is az lenne a legfőbb feladatunk, hogy zokszó nélkül igazodjunk valakikhez.
No de mégis kikhez? Ahhoz a háttérhatalomhoz, amely hallani sem akar a kereszténységről, a nemzetek Európájáról, sőt általában az emberi együttélés, a társas kapcsolatok alapvető normáiról sem, természetesnek tartva a homoszexualitás propagálását, a nemiség szabad megválasztásának ideológiáját, az anyakönyvezésénél a „harmadik nem” elfogadtatását?
Mindezeket a Néphazugság tegnapi szerkesztőségi megnyilatkozása (Parádé) kapcsán írjuk, amelynek záró bekezdésében ezt olvassuk:
„Az orbáni szabadságharc lényege a hatalom birtokosának szabadsága – a putyini modell. Végül Áderre hárul a feladat, de a hatalmi logika szerint neki is ezért kellene Moszkvába mennie, nem a hősök iránti tiszteletből. Orbán sündörög Varsóba, udvarol az európai politikusoknak is, mert nem létezhet a modellje uniós pénzek nélkül – de rühelli hatalma demokratikus, értékelvű korlátozását. Gdansk és Moszkva között csúszós kötélen kell egyensúlyoznia. Veszélyes a mutatvány.”
Micsoda mondatok! Orbán „rühelli hatalma demokratikus, értékelvű korlátozását”. Azt, hogy a néphazugságosoknál mi a demokrácia, az értékelvűség, ugyebár nem kell ragoznunk.
Persze kinek mi csügg a szívén, mi jön az ajkára, mondhatnók. Ilyenek hát a belülről mindmáig marxisták és mutánsaik. Világnézetileg örökösen sodródók, akik csak mozaikszavakat, utópista lózungokat szajkóznak. Képességeikből ennyire telik.
|