Bakay Kornél

A Magyar Tudományos Akadémia

Akademeia: a tudományok és művészetek művelésére szolgáló intézet. 1655 évvel ezelőtt jött létre az első, Platon iskoláját nevezték először akadémiának, az Athén északi részében fekvőAkadémosz kertjéről.
XVIII.századi előzmények után (Bessenyei György, Révai Miklós) 1825-ben felsőbüki nagy Pál vetette fel az országgyűlésen az akadémia létesítésének tervét. Gr.Széchenyi istván ekkor ajánlotta fel egy évi jövedelmét, 60 0000forintot. Majd csatlakoztak ehhoz sokan.
1827-ben felállították a választmányt:gr.Teleki József, gr.Széchenyi István, Vay Ábrahám, gr.Andrássy György, gr.Károlyi György, Bartal György, Bene Ferenc, Budai Ézsaiaás, Döbrentei Gábor, Fejér György,  Horvát István, Horváth Jánps püspök, Jankovich Miklós,  Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós, Czuczor Gergely, Bajza József,
1830.november 17-én Pozsonyban megalakult az Akadémia, pontosabban a Magyar Tudós Társaság, amelynek elnökei: (Elölülő Urak) Teleki József és Széchenyi István. A „rendszabásai” azonban éppen  170 esztendővel ezelőtt láttak napvilágot  Pesten. Az akadémia fő célja eredetileg kizárólag a magyar nyelv ápolása és pallérozása volt, azonban e cél érdekében sokirányú tevékenységet írtak elő.

Szervezete 

Eredetileg elnök, alelnök, 24 külső tag, 42 rendes tag és határozatlan számú levelező tag. Mindegyiket választás útján töltötték be.
Eredetileg  hat osztálya volt, majd 1870 után  három osztálya lett, 1949-től hét, ma tíz osztálya van. Az osztályok élén az osztálytitkárok, később osztályelnökök álltak.
1862/65-ben épült meg a mai MTA épület. Stüler berlini építész tervei alapján Ybl Miklós építette meg.
1870-től lett főtitkár és osztályelnökök. I.osztály: nyelv és széptudományi, II.filozófiai, társadalmi és történeti, III. matematikai és természettduományi. Az akadémiának összesen  volt: 24 külső, 60 rendes és 156 levelező tagja.
1919-ben Kun Béláék meg akarták szüntetni.
1920-tól  megerősödött a nemzeti jellege. 1945-ben indultak a kizárások, (formailag tanácskozó taggá degradálták őket), amelyeket később „törvényesítettek”: Hóman Bálint, Fettich Nándor, Orsós Ferenc, Bakay Lajos.
1949.évi XXVII.törvény alapján a nemzeti-konzervativ tagok jelentős részét (146 fő) végleg kizárták. Fő korifeus lett Révai József, Rudas László, Fogarasi Béla, Molnár Erik, Mód Aladár, Andics Erzsébet, Friss István, Lukács György, Szabó Imre, Nemes Dezső. Ekkortól  43 külső tag lehetett és 158 rendes és levelező tag, akiket  a kommunista pártközpont döntése alapján „választottak”  meg.Az akadémia teljesen elvsztette önállóságát és jelentéktelen és hitvány emberek lettek un. adémikusok A TMB 1951 óta a kommunista káderutánpótlás szerve volt, közvetlenül az MTA főtitkárának alárendelve. 1951-ben eltörölték a régi hagyományos tudományos címeket : a Dr.Ph. = Doctor Philosophiae-t és az egyetemi magántanári címet és ehelyett a szovjet  kandidátus és tudományok doktora fokozatokat vezették be.
Az elmúlt  félévszázadban akadémikus lehetett: többek  között: Aczél György, Nyers Rezső, Polinszky Károly, Bognár József, Lukács József, Szántó Lajos, Fukász György, Kónya Sándor,  Pach Zsigmond Pál, ifj.Marosán György, Andics Jenő,  Puskás Julianna, Tigyi József, a történészek közül említsünk meg néhányat: Elekes Lajos, Ránki György, Székely György, Hanák Péter, Ormos Mária, Barta Gábor, Bartha Antal, Róna-Tas András, Vásáry István, Glatz Ferenc, Tőkei Ferenc, Györffy György, Kristó Gyula, Engel Pál, Vásáry István.A régészek közül is mondjunk néhány nevet: Mócsy András, Bóna István, Szabó Miklós.
De nem  lehetett akadémikus: „a köznemesi nacionalista, a németek járszalagjára került” Mályusz Elemér (1898 – 1989), Váczy Péter, László Gyula, Sinkovics István, Ferencz Csaba, etc.

Elnökök

1830-től  2002-ig: Teleki József, Dessewffy Emil, Eötvös József, Lónyay Menyhért, Trefort Ágoston, Eötvös Loránd, Berzeviczy Albert, József főherceg, Kornis Gyula, Kodály Zoltán (1946-49), Rusznyák István, Erdey-Grúz Tibor, Szentágothai János (1976-1985),Berend T. Iván, Kosáry Domokos és Glatz Ferenc.

Kosáry Domokos (1913 - ) A moszkavai nagykövetté lett Szekfű közeli tanítványa volt. Szekfűt súlyosan támadta  Németh László !
A múltat nem szabad szebbnek hinni. Ellenforradalmi nacionalizmus jellemezte a történetírást és ez erősen kötődött a politikához. Mind magasabbra csaptak történelmünk irracionális, tudománytalan és nagyrészt jobboldali, soviniszta, indulati töltésű értelmezései.
Az új, magasabb igényekkel fellépő marxista irányzat a haladó !
Hóman, aki politikai karrierrel cserélte fel a historikusét, kompromittálta magát és a felszabadulás után (!) népbíróság elé került. (1982.)

Glatz Ferenc (1941-).
A marxista eszmerendszer egyetemes volta. Marxista mivoltunk egysége, a marxi, sőt lenini megállapítások helyessége.1979-ben (1983-ban): a marxi gondolkodás ma a szükséges nagy újragondolások folymatában él ! Az állam elvárhatja a társadalomtudóstól, hogy az állam napi-politikai érdekeit tényfeltárásaiban is szem előtt tartsa.
A marxista történettudományban a színvonalat  a külföldről, mindenek előtt a Szovjetunióból hazatérő  kommunista vezetők, tudósok képezték...csak kevsen juthattak el a marxista gondolatok mély megértéséhez.
Mitől marxista a történész ?  A történettudományban a marxizmus hegemóniája egyértelműen érvényesül. A történésznek valóban marxista mivoltához tartozik, hogy a jelen társadalom aktuális problémái iránt érzékenységet mutat. Valamint elismeri, hogy a társadalom fejlődésében a gazdasági és a társadalmi törvényszerűségek meghatározóak, az osztály társadalmakban az alapvető társadalmi osztályok  ellentétei és harca az előrehajtó  erő,......
Történettudományunk egésze, sőt nyugodtan mondhatjuk: tudományt művelő szakembergárdánk  egésze  (!!) ezen az elméleti apabázison gondolkodik, ír és okat. A marxizmus poziciói szilárdak.
Marx és Engels a nemzeti különbözőségek fennmaradásának nem adott különösebben nagy helyet elméletében. Pedig a nemzeti ellentétek döntőbbek, mint a társadalmi ellentétek.
Ahogyan a nacionalizmus újjáéledése a jelen közgondolkodásban gyengíti az inernacio naléizmus marxista ideológiai alaptézisét, úgy a történetírói gondolkodásban gyengíti az osztályszempontú  marxista elemzés pozícióit a múltra vonatkozóan.
Egy-egy szépirodalmi műben megjelenhetnek olyan megállapítások, amelyeket Magyarországon egy folyóirat-szerkesztő sem hagyhatna meg a történelmi tanulmányokban!
Róna-Tas András Kristó Gyula, Vásáry István: 1989: mi kellő súllyal képviseljük a marxista magyar történetkutatás álláspontját. Számunkra1945 a magyar történelem óriási mérföldköve volt.

Hóman  Bálint  (1885 – 1951.június 2.) Szeged és Székesfehérvár díszpolgára, az MTA rendes tagja (1929) a Szent István Akadémia rendes tagja, a budapesti,a pécsi, a bécsi, a heidelbergi, a bolognai, a varsói, a milánói egyetem díszdoktora, a Corvin-koszorú és a Corvin-lánc birtokosa. Az egyik legismertebb magyar történész a világon.

Hóman Ottó kolozsvári egyetemi tanár gyermeke. 19 éven át az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, 1922-ben az OszK, majd 1923-tól a MNM főigazgatója. A budapesti egyetemen 1915-től magántanár, 1925-1940. Nyilvános rendes  tanár.

1932-től először Gömbös Gyula kormányában (vallás- és közoktatásügyi, Darányi-) kultuszminiszter, 1938-ban Imrédy Béla kormányában nemzetnevelési miniszter, majd ismét kultuszminiszter 1942-ig (Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányában). Az egészséges nemzeti közszellemért dolgozott. 1932-től Székesfehérvár országgyűlési képviselője. Felesége:Dáni Borbála, akinek egy hajtincsét a koporsójába tették.1981-ben kanadában halt meg 90 évesen.
Művei: 1943-45. Ősemberek, ősmagyarok.

1944-ben Sopronba ment családjával együtt. Majd Ausztriábba menekültek, ahol 3 hónap után letartóztatták és az amerikaiak kiadták.1946-ban mint háborús bűnöst, életfogytig tartó börtönre ítélték, noha egyetlen vádpontban sem volt igaza a vádlóknak.1949-ben az ávósok vették át a börtönt, majd Vácra vitték. Békaügetés, ütlegelés.
Fia 1919-ben született, H. Bálint József. Kanadába került, nagy beteg.

A váci rabtemetőben feltárt maradványait 2001.október 13-án a  tassi Darányi-sírkertben eltemették (édesanyja Darányi  Borbála),  s hiába mondta el a búcsúbeszédet Takács Nándor fehérvári püspök után, Glatz Ferenc, ám mindmáig  n e m   rehabilitálták. Noha ott volt Rockenbauer Zoltán, Pálinkás József, Dávid Ibolya és Várhegyi Atilla is.
Az MTA elnöke szerint, ha politikailag kegyelmet kap, akkor az akadémia is kész rehabilitálni. De ott a temetésen sem vallott színt, mert 2001.november 24-én a Füst Milán Szellemi Páholyban, a „Ki a zsidó Magyarországon?”  téma megvitatásakor kijelentette: „A háborús bűnök alól   n i n c s  felmentés, így Hóman Bálinttal kapcsolatban is hasztalan minden olyan törekvés, amely a felmentésére irányul, mivel ő is részt vett azon a minisztertanácsi ülésen, amelyen Magyarország hadbalépéséről döntöttek.” A MTA elnöke tehát  lényegében megismételte  mindazt a szennyes vádat, amelyet  a kommunista diktatúra prominensei rákentek, hogy ti. „az ellenforradalmi rendszer legreakciósabb soviniszta kultúrpolitikusa...vezető szerepe volt az ország kulturális életének fasizálására irányuló törekvések megvalósításában. Minisztersége idején a fasizmus egyre erősebb teret nyert a közoktatásban.” Sőt, Glatz elismételte a népügyészek 1945.évi vádjait.Tudnunk kell azonban, hogy 1945.május 30-án Moór Gyula, Domanovszky Sándor, Kolosváry Bálint, Ortutay Gyula, Váczy Péter és Lukinich Imre tagtársai  k é r t é k  a kizárását !!!! Részben kényszer hatása alatt. Ezt csak alapszabály-módosítás után tehették meg, mivel a MTA-ból kizárni senkit nem lehet. Ugyanekkor kizárták Orsós  Ferencet és József Ágost herceget is. Kosáry Domokos nem vallott ellen,de kijelentette: tévúton járt ! Szekfű Gyula elítélése után egyetlen lépést sem tett érte, inkább Rákosi barátságát kereste.

Hány nagy magyar pusztult el anélkül, hogy végigélte volna életét  

  Magyar Irodalmi Lap