Bizonyára sokan ismerik Sztrebka Erikát, aki az idén 10 éves Szkítia zenekar frontembere, énekesnője. De sokkal kevesebben ismerik őt magánemberként, a színpadon kívül. Ebben az interjúban sokoldalú egyéniségéből megkísérlünk felvillantani pár jellemző vonást, amik a művészetnek és a hazájának elkötelezett portréját tárják elénk.

Hogyan ébredt fel benned a művészet szeretete? Kik voltak ebben kezdeti támogatóid?

Szerintem a művészetre való hajlamot nem lehet tanulni, vagy vele születik az emberrel, s az érezhetően eredeti, vagy csak tanulja, s az műanyaggá válik. Akkor beszélhetünk igazi művészetről, ha ez a kettő egészséges arányban találkozik. Esetemben már óvodás koromban megmutatkozott, hogy rendelkezem művészi vénával. A reál dolgokra nem voltam fogékony, viszont minden érdekelt, ami zene vagy vers. Óvodásként kiálltam társaim elé, s énekeltem nekik. Dédelgetett álmom volt, hogy valaha énekesnő leszek. Iskolás éveim voltak a legmeghatározóbbak. Hegedülni tanultam, énekkarba jártam, vers- és prózamondó, népdal, valamint társas éneklési versenyeken indultam kerületi és nemzetközi szinten, egyéni fellépéseket vállaltam, illetőleg televíziós felkéréseknek tettem eleget. A Kölyökidő, később a „Nekem nyolc” színi tanodában nebulóskodtam, ahol a színpadi mozgás, színpadi játék elsajátítása volt a fő csapásirány. Népdaléneklést az Óbudai Népzenei Iskolában Budai Ilonától tanultam. Mindeközben pedig verseket, novellákat írogattam, eleinte csak a fióknak. Legtöbbet édesanyámnak köszönhetek, aki olyan neveltetést adott számomra, ami mindig védelmet nyújt. Őszinteségre, tisztességre, kitartásra nevelt, s arra, hogy elveimet, álmaimat sose adjam fel. Valamint Horváth Erzsébetnek (Zsóka néni), Utassy József költő özvegyének, aki zuglói általános iskolám igazgatója volt. Tőle nagyon sokat tanultam, sok segítséget nyújtott a versenyekre való felkészülésben. Értékrendje, személyisége, intelmei a mai napig követendő példák számomra. Sokat köszönhetek neki, hiszen mindig a maximumra törekedett velem szemben, de jó érzékkel az egészséges határon belül maradt. Óvó figyelmét nem csak az iskolai évek alatt érezhettem, hiszen a mai napig figyelemmel kíséri utamat.

Említetted, hogy a zenén kívül a színészet és az irodalom is fontos szerepet játszott az életedben, már kiskorod óta. Mely írók, költők alkotásai voltak rád leginkább hatással és mit adtak ők neked?

Igen, ahogy fentebb említettem, kisiskolás korom óta meghatározó részei voltak az életemnek, így nem is lehetett kérdés, hogy irodalom-dráma tagozatos gimnáziumba jelentkezzek. Leginkább Ady Endre költeményei állnak szívemhez közel, illetve kedvelem Tóth Árpád lírai alkotásait is. Igazából mindenre nyitott vagyok, ami egy érzékeny pillanatomban megfog. Az, hogy mit ad számomra egy költemény, az épp a hangulatomtól is függ. Ady műveiben szeretem azt, ahogy a hazáért küzdött, aggódott, szinte önmarcangoló módon. Szeretem a nyers, szókimondó stílusát, ami őt jellemzi. Akkor is megfogalmazza véleményét, amikor azt nem lenne szabad megtenni, főleg nem abban a stílusban. Éppen ezért sokszor magányos farkasként élte életét, amit a meg nem értettség övezett. Lehet, hogy furcsának tűnik, de fiatal korom ellenére sokszor szembesültem már azzal magam is az életemben, hogy egy adott közösség nem értette meg az én értékrendemet, gondolkodásmódomat. Pont ezért nyújtott vigaszt Ady néhány írása, hiszen hiába volt az „elnyomás”, mind a mai napig elérhetőek a művei, olvashatjuk őket, s a mai világ számára is hordoz igen fajsúlyos üzenetet.

A legtöbben a Szkítia énekesnőjeként ismernek. Véleményed szerint mi a 10 éves Szkítia feladata, küldetése az emberek szórakoztatásán kívül? Ebben hogyan látod a magad szerepét?

A Szkítia feladata ugyanaz, amit 10 évvel ezelőtt kitűzött céljai közé, vagyis a magyar kultúra ápolása, nemzeti gyökereink megóvása, az összetartozás erősítése a zene által, figyelemfelhívás, aktuális kérdések felvetése. Mindezen gondolatokat olyan köntösbe csomagolva, ami könnyed, mégsem mellőzi a népzene bonyolult, összetett, sokszínű világát, de sokak számára emészthető a rockzenei hangzás által. Saját szerepem a 10 éves Szkítia életében az, hogy ezt az időszakot megszakítás nélkül, jóban-rosszban végigéltem énekesként a zenekarban. Ez mindenképpen felelősséggel jár a részemről, hiszen szerves része, hangja, arca vagyok a csapatnak.

Kevesen tudják, hogy a Szkítiának dalszövegeket is írtál, és ezen kívül is vannak verseid, novelláid. Tervezed-e, hogy ezekből az alkotásokból egyszer kötet is szülessék?

Előfordulhat, hogy néhány írásomat valamikor kiadatom, de jelenleg még nem tervezem. Bár nem titok, hogy két versem megjelent általános iskolás koromban a „Dobban a szív” antológiában.

Sokoldalúságodat mutatja, hogy a folk-rockot játszó Szkítián kívül két másik zenekarban is megfordultál: korábban a Démoszban énekeltél, most pedig a Mistico nevű együttes tagja is vagy. Mennyiben jelent kihívást az eltérő zenei stílus?

A Démoszt én valamennyire a Szkítia elődjének tekintem az életemben. 13 éves voltam, mikor Szepesi Ricsoszt megismertem, aki annak idején megálmodta azt a zenekart is. Sokan nem tudják, hogy 13 évesen a Démoszban én már énekeltem a Hírhozó című dalt, ami jó pár évvel később felkerült a Szkítia első albumára. Nyilván olyan fiatalon kihívást jelentett számomra, hogy olyan fajsúlyos dalokat játszottunk, ami a Démoszt jellemezte, de mindig is nyitott voltam az új feladatokra. A Mistico egy teljesen más zenei- és szövegvilággal rendelkező formáció, mint amit tőlem megszokhattak az emberek. De nem áll távol a személyemtől, hiszen nem csak népdalokat, hanem musicaleket, sanzonokat, pop-rock dalokat is énekeltem régebben. Mikor a Szkítiába kerültem, magával ragadott a folk-rock világa, s a többi zenei stílust a parkolópályára helyeztem egy ideig. A Mistico azért fontos számomra, mert szövegvilágában az emberek lelkének mélyén rejtező bonyolult világot tárja fel. Mindezt egy misztikus szövegkörnyezetben teszi, egy modern, mégis izgalmas zenei köntösben. Ez a formáció is kihívás számomra olyan szempontból, hogy az emberek mennyire tudják elfogadni tőlem ezt a merőben más világot.

Mik a Szkítia zenekari tervei rövid- és hosszútávon?

Jelenleg koncertezik a zenekar, de ahogy újra elkezdjük a műhelymunkát, nyilván születnek majd új dalok, amiket szeretnénk CD-n is megjelentetni. Esélyes lehet egy videoklip készítése is. Sok tervünk van, s reméljük, a Jóisten segítségével a zömét meg is tudjuk valósítani.

A hagyományos értékek: a család, a nemzet, a vallás mit jelentenek számodra?

A család a legerősebb kapocs, egy olyan erős vár, ahová mindig jó szívvel térek haza és védelmet nyújt számomra. A nemzet, a haza nekem az érték, a hovatartozás, a gyökér, amiből táplálkozunk. E nélkül csak szédelgő porszemek lennénk a világban. Ha nincs nemzettudat, lélekben nagyon szegények lennénk. A vallás számomra hitet és erőt jelent. Hiszek Istenben, s abban, hogy életünket az Ő ereje irányítja. Sokszor éreztem már, hogy vezet utamon.

A szabadidődet mivel töltöd szívesen?

Szabadidőmet leginkább szeretteimmel, barátaimmal töltöm. Szeretek kirándulni az erdőben, mert a természet közelsége feltölt, megnyugtat. Ha tehetem, olvasok, de szeretek főzni, kipróbálni új ételeket.

Úgy érzed, hogy boldog ember vagy?

Ebben a mai világban teljesen nem lehet boldog az ember, ha azt nézzük, hogy milyen erők működnek. Olyan szempontból boldog vagyok, hogy amit általában célul kitűzök magam elé, azt sikerül megvalósítanom. Öröm számomra, hogy álmaim közül jó pár valóra vált és bízom benne, hogy a Jóisten segedelmével még többet is meg tudok valósítani.