Bevallom férfiasan, mindig is görcsbe rándult a gyomrom, ha meghallottam Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak már csupán a nevét is, hátha még el is olvastam amit nyilatkozott. Legutóbbi nyilatkozatát olvasva viszont már egyenesen hányingerem van.

A HVG-ben tegnap jelent meg Dobszay János vele készült interjúja. Lássuk sorra kijelentéseit!

Bergoglióval egyetemben természetesnek tekinti a migránsok korlátlan befogadását, amit sajátosan „okol” meg:

„A középkorban a kolostorok a rablóktól a királyokig mindenkinek menedéket nyújtottak. Bencések bújtatták Vak Bélát, Pannonhalma védelmet adott a francia forradalom elől menekülő apácáknak, s nemrég akadtam egy iratra, amely szerint 1920-ban elődeink egy kommunista rabbit fogadtak be, aki innen járt le a zsinagógába, hogy összejöjjön az istentisztelethez szükséges tíz ember. A múlt században – ez ismert történet – több ezer számkivetettnek adtunk szállást: zsidóknak, katonaszökevényeknek, ötvenhatos forradalmároknak. A mostani menekültáradat fő sodra elkerült ugyan minket, de már csak a történelmi előzményeink okán is megvolt bennünk a készség és elhatározás, hogy aki zörget, azt befogadjuk. Három hullámban mintegy félszáz muszlim embernek, javarészt családoknak adtunk szállást – megköszönték, de persze eszük ágában nem volt Magyarországon maradni. Ez tehát egyszerű elsősegélynyújtás volt.”

Nyissuk meg hát ajtóinkat mindenki előtt, hiszen eleink még egy kommunista rabbit is keblükre öleltek! Komolyan mondom, gyomorforgató. Csak halkan kérdezem, mégis hány üldözött szír keresztényt fogadott be „Asztrik atya”?

Ámde mindez csak a kezdet. Ezután lendült igazán támadásba Várszegi. Fehéren-feketén kijelentette ugyanis: „A keresztény Európa, keresztény Magyarország utópia, ábránd.” Vagyis felejtsük el azt, hogy Európát visszavezessük Krisztushoz!

„Mi, magyarok, mintha leragadtunk volna az Egri csillagok török- és iszlámszemléleténél. Pedig nem a XVI. század Oszmán Birodalmával állunk szemben!” – folytatta. Vagyis hadd jöjjenek csak az iszlám „testvérek”. Gárdonyit meg hagyjuk a fenébe!

Az őt meginterjúvoló Dobszay mintha észbe kapott volna ezután, amikor Várszegitől megkérdezte: „Nem tart attól, hogy az ilyen kijelentéseivel bajt hoz a fejére? Már eddig is gyakran megkapta, hogy a liberálisok szócsöve!” Erre meg ezt a választ adta Várszegi:

„Egyszerűbb megoldás valakire a liberális jelzőt szitokszóként ráragasztani, mint tájékozódni a világ dolgairól, nyitott lélekkel és szellemmel gondolkodva a realitásokból kiindulni. Mi, keresztények, nem mindig vagyunk köszönő viszonyban a valósággal: a múltban vagy a jövőben élünk, holott a Miatyánkban is azt imádkozzuk, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Színtiszta liberalizmus. Logikája szerint aki nem liberális, tájékozatlan. Hja, a múltba ragadtunk, lecövekeltünk holmi Gárdonyi Gézánál. És ez még nem minden!

„Gyakran esünk abba a hibába, hogy amikor az egyházat védelmezzük, egy intézményt, egy történelmi felépítményt védünk, benne egy nemzet kultúráját, és ennek az elveszítésétől félünk.” – dohog. Mintha nem is papi személyt hallanánk, hanem egy hivatásos ósdi bolsevista agitátort vagy liberális „jogvédőt”, aki mindezt megfejelte azzal, hogy „hatalmi szóval senkit sem lehet a templom felé terelni” (miért, mikor, ki, hol terelt?), valamint, hogy „a politikusokat teológiai kurzusra kellene beíratni, ahol nem az egyház szerkezetéről, befolyásáról, hagyományairól lenne szó, hanem a lényegéről”. Micsoda? Az egyházról annak hagyományai nélkül miként lehet beszélni? Elképesztő.

Nos, még ha szokás szerint mások helyett is, kimondom: akinek ilyen fogalmai vannak a kereszténységről, az bizony NEM keresztény. Valami más. Mondjuk egy liberális megmondóember. De akkor nem Pannonhalmán a helye.