Van valami démonikus jelleg az egész történetben. Elhunytakért nem szoktak normális emberek kárpótlásként pénzt felvenni. Akármilyen szenvedés is érte elődeiket, azt nem lehet anyagiakkal megváltani. Ezt tanítja Európa múltja, lelkisége, szellemisége.

Ám hol van ettől kivénhedt kontinensünk? Pláne a Balkán? Tegnap közölte a Mazsihisz honlapja az alábbi hírcikket:

„A szerbiai parlament képviselői elfogadták a holokauszt áldozatainak kárpótlási törvényét, amely azon áldozatok esetében érvényesíthető, akiknek nincsenek élő, törvényes örököseik – írta a Vajdaság Ma portálja. A kárpótlásra a szerbiai költségvetésben biztosítanak majd eszközöket, mégpedig a 2017-es évtől, évente 950 ezer eurónak megfelelő összeget, 25 éven keresztül.

A törvény szerint a holokauszt azon áldozatai vagyonának visszaszármaztatását, akiknek nincs élő törvényes örökösük, a zsidó hitközségek kezdeményezhetik, a visszaszármaztatási eljárást pedig a restitúciós ügynökség folytatja le, mégpedig a beadvány beérkeztétől számított hat hónapon belül. Kivételesen összetett esetekben ez a határidő legfeljebb egy év lehet. Amennyiben a beadvány kedvező elbírálásban részesül, az örökös nélküli áldozatok vagyona a hitközség tulajdonába kerül.

Izrael belgrádi nagykövetsége üdvözölte a törvény elfogadását, hangsúlyozva: Szerbia az európai országok példaképévé vált, s közleményükben kiemelték: ez a nap az igazságosság és az erkölcsiség napja.”

Szép. Évente 950 ezer eurónak megfelelő összeg, 25 éven keresztül. Kíváncsiak vagyunk azonban, hogy a szerb kormány a Tito partizánjai által kivégzett magyarokért mennyit fizet fejenként utódaiknak? No nem mintha ezzel feledhetők lennének a történtek, de ha már egyeseknek jár, ketteseknek miért nem?