Ideje leszámolni az illúziókkal, mielőtt külföldön élő magyar családok gyermekei is áldozatává válnak a nyugati politikában eluralkodó őrületnek. Nyugat-Európa nem biztonságos többé, az európai titkosszolgálatok láthatóan nem tudják megakadályozni a terrortámadásokat.

Több robbanás rázta meg kedd reggel Belgium fővárosát; újabb terrortámadás történt, melyben eddig legkevesebb 20 ember veszítette életét. Ma már egyértelműen látható, hogy a Charlie Hebdo elleni merénylet nem egyszeri eset volt. Nyugat-Európa már nem a gazdagság, jólét és biztos megélhetés ígérete, hanem egy olyan hely, ahol magyar viszonyokhoz képest magasak a bérek, de bármikor történhet sok halálos áldozattal járó robbantásos merénylet nagy közlekedési csomópontokon, vagy akár egy stadionban, színházban, moziban. Megéri-e sokat keresni, ha közben nem biztos, hogy a gyermekek holnap is épségben hazaérnek az iskolából?

A Brit Nemzeti Párt korábbi elnöke, Nick Griffin január 13.-án kijelentette; az Iszlám Állam polgárháborúba taszítja Nyugat-Európát a következő néhány évben, emiatt aki el akarja kerülni a várható tragédiát, annak ideje elgondolkoznia arról, hogy Magyarországra, Lengyelországba, vagy Oroszországba költözik. Nem ő volt az egyetlen ezzel a véleménnyel, de kijelentése mutatja, hogy nem csak magyarok, hanem nyugat-európai politikusok is eljutottak erre a következtetésre.

Kovács Zoltán kormányszóvivő már a tavaly november végén, Párizsban történt tömeggyilkosságot követően nagy nyilvánosság előtt tett olyan kijelentést, miszerint a nyugat-európai lakosság a jövőben egyre inkább értékelni fogja a Magyarország által épített határkerítést, mert miközben Nyugat-Európában megszűnik a közbiztonság, Magyarország ebből a szempontból viszonylag nyugodt hely marad. Ezt a következtetést a liberális sajtó demagóg kormánypropagandának nevezte. Később éppen a brit politikus kijelentése igazolta, hogy a nyugati politikusokat szintén foglalkoztatja ez a gondolat.

Ráadásul, Griffin akkor kijelentése nem pusztán egy “szélsőséges alak” megnyilvánulása. Ha egy radikális politikus kimond valamit, amit a “politikailag korrekt” politikusok nem mondanak ki, az nem szükségképpen jelenti, hogy utóbbiak ne gondolnák ugyanazt.

Korábban szinte kizárólag perifériára szorított szélsőjobboldali mozgalmak hangoztattak olyan megállapításokat, ami a valós veszély megjelenésének pillanatában kormánypolitika szintjére emelkedett. Egy évtizede összeesküvés-elmélet volt a Nyugat hanyatlásáról beszélni, ma ez már elfogadott a politikai fősodorban. Egy évtizede szélsőséges volt elutasítani a bevándorlást, ma ez már elfogadott a politikai fősodorban. Abban a pillanatban, ahogy a veszély nem feltételezés, hanem itt kopogtat az ajtónkon, megváltozik a politikusok hozzáállása arra vonatkozóan, hogy mi “politikailag korrekt” és mi nem az. Ma még csak Nyugat-Európa radikálisai beszélnek Kelet- és Közép-Európába költözésről, de nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a “politikai korrektség” képviselői már saját ingatlannal rendelkeznek valamelyik biztonságos országban.

Sajnálatos tény, de a ma reggeli terrortámadás ismételten rámutatott arra, hogy Nyugat-Európában a titkosszolgálatok nem tudják megakadályozni az ártatlan civilek meggyilkolását. Rendszeresen történnek ilyen támadások, és a hatóságok reakciója mindig utólagos. Jan Jambon, Belgium belügyminisztere éppen tegnap jelentette be, hogy Abdeslam elfogásával alvósejtek aktivizálódhatnak Európa-szerte. Teljes bizonyossággal tudták, hogy újabb tragédia lesz, de nem tudták megakadályozni.

A jövőben magukon fogják megtapasztalni a multikulturalizmus és bevándorlás erőltetésének következményeit – de a nyugat-európai országokban élő magyarok még éppen időben elgondolkozhatnak azon, hogy a család biztonsága érekében meghozzák a fájdalmas döntést, és hazatérjenek. Ma már tényleg olyan helyzet van, amiben a posványos közélet, a szegénység, és a rossz megélhetési viszonyok ellenére érdemes elgondolkozni a hazaköltözésen. Nyugat-Európa már nem a béke szigete. Megéri-e a magasabb bérekért a halál árnyékában élni?