EGY “DEVIZAKÁROSULT” BUCSUÜZENETE ORBÁN VIKTORNAK

Én csak annyit szeretnék írni, hogy nagy valószínűséggel a közeljövőben befejezem földi pályafutásomat!

A lakásunkkal együtt elvették az életünket!

A törvények, szabályaik úgy vannak megalkotva, hogy minden visszautat elzárnak!

Nem küzdök tovább, mert nem látom értelmét!

Ebből az “életből” nem kérek!

Közel negyven év munka után, nem megyek az utcára, mert egy rossz /önök által jóváhagyott/ hitelt vettünk fel!

Emberek vagyunk és emberként, emberi módon akarunk élni!

De ez a kormány nem engedi!

Én már öreg vagyok, de a gyerekeimnek el kell innen menni!!!!

Mindent megpróbáltam, de mindenütt csak széttárják a kezüket és nagyon sajnálják, de segíteni nem tudnak!

Én is nagyon sajnálom! Valamikor az Ember volt a legfőbb érték ebben az országban! A család a társadalom alapja!

Most egy kóbor kutya több figyelmet kap, mint egy hajléktalan ember!! /akit a bank és cinkosai tettek azzá/

Csak abban reménykedem, hogy az Isten látja, tudja miért kell nekünk elpusztulni!

Ezt a levelet továbbítom egy-két megfelelő helyre, ne higgye senki, hogy ok nélkül hóbortból vagy kalandvágyból dobom el az életemet!

Remélem egyszer mindenki, aki ezért így vagy úgy felelős, megkapja büntetését!

Romokban az ország és romokban vannak benne az emberek!

Pappné Ági