A „Magyarország Tanítómestere”-ként emlegetett néhai székesfehérvári megyéspüspök soha nem rejtette véka alá, mi vezetett hazánk Trianonban szentesített feldarabolásához. E tárgyú megszólalásaival is méltán vált a magyar nemzet élő lelkiismeretévé.

Szekfű Gyulához hasonlóan ő is kárhoztatta az erkölcsi, gazdasági és közéleti immoralizmust hozó liberalizmust. De talán még jobban hazánk feldarabolását. Mivel – amint kortársai közül életműve sajtó alá rendezője, Schütz Antal is elismerte – szinte lehetetlenség Prohászka bármely tárgyban elhangzott beszédét vagy írását teljességgel egybegyűjteni azok szétszórtsága miatt, ezúttal csak két írását idézzük. 

„1920-ban adták át Quai d Orsay (francia külügyminisztérium) vörös termében a győztes hatalmak képviselői a gróf Apponyi Albert vezette békedelegációnak azt a „békeszerződést”, amely szétdarabolta a történelmi Magyarországot.

gróf Apponyi Albert átvette a később trianoni békeszerződés néven elhíresült dokumentumot. Erre az aktusra Párizsban, a francia külügyminisztériumban került sor. Az átadáskor Clemenceau francia miniszterelnök közölte: tudomásul vették azt a magyar kérést, hogy a magyar delegáció vezetője expozét kíván tartani az átvett békefeltételekről és Magyarország helyzetéről. A francia kormányfő hozzátette:

Meg kell jegyeznem, hogy miként Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával ugyanilyen esetben történt, az Önök expozéját semminemű vita nem fogja követni.”

(Nemzeti Újság, 1920. január 17. 1. old.)

A versailles-i békefeltételek átadása előtt néhány nappal Prohászka egyházmegyei rendeletet adott ki, melyet az egyházmegyéjének hivatalos orgánuma, a „Fejérmegyei Napló” le is közölt (1920. január 11. 1. old.):

„A versailles-i ötös tanács a közel jövőben a magyar békefeltételeket közölni fogja. Valószínűnek látszik, hogy ezen békefeltételek Szent István birodalmát, az ezeréves Magyarországot területi épségében meg fogják csonkítani s sok száz és sok ezer magyar hazafit vetnek az irántuk mit sem érző idegen népek rabságába és gyászt, mélységes gyászt hoznak a nemzetre. Nemzeti gyászunkat nyíltan dokumentálni, a megcsonkítás ellen méltóságteljesen tiltakozni egyrészt szent kötelessége mindannyiunknak, ezzel tartozunk az idegenek rabságába kerülő véreinknek, önmagunknak és a jövendő nemzedékeknek, másrészt módfelett szükséges, hogy népünk a haza megcsonkítását illetőleg tisztán lásson és annak horderejét megismerje. Hogy nemzeti gyászunknak külsőleg is kifejezést adjunk, a közzétételt követő harmadik napon „nemzeti gyásznap” lesz. Ezennel elrendelem, hogy ezen később meghatározandó napon a templomokban isteni tisztelet tartassék – missa de requiem pro militibus – rövid egyházi beszéddel, melynek keretében mutassanak reá a t. lelkészek arra a súlyos, pótolhatatlan veszteségre, amit nekünk hazánk megcsonkítása okoz. Az isteni tisztelet megkezdése előtt 5 percig zúgjanak az összes harangok. A Magyar Nemzeti Hadsereg Székesfehérvárott és Fejérvármegyében állomásozó csapatai is e napon gyászkivonulást tartanak s isteni tiszteletet hallgatnak délelőtt 9 órakor. És pedig a magasabb katonai parancsnokságok, katonai küldöttségek és a hatóságok fejei a székesegyházban, a csapatok róm. katholikus vallású legénysége pedig tisztek vezetése mellett a felsővárosi templomban. A csapatok az isteni tiszteletek után délelőtt 11 órakor a Vásártéren gyülekeznek, hol egy magasabb parancsnok tart a kivonult csapatok előtt beszédet ezen nap szomorú jelentőségéről. E napon a tanítás az összes iskolákban szünetel s az ifjúság a megcsonkításról, annak valódi okairól egy gyászünnepély keretében világosíttatik fel.”

Prófétai szavak a javukból...