Azzal indul, hogy tavaly január 27-én a szerző Budapesten a sarki hidegben simogatta tekintetével Giorgio Perlasca bronz arcát a budapesti olasz kulturális intézet bejáratánál.

Néhány szóval később Ferrari természetesen, mint azt tulajdonosai elvárják tőle, belesoázik Magyarországba, a szokásos antiszemitizmus mindig kéznél lévő lován is vágtatva egy sort, amikor egy hölgy odafordul hozzá és megkérdezi, „Megmagyarázná, hogy Magyarországnak miért van Olaszországban oly iszonyatosan rossz híre?”.

Ferrari saját vállára ütve dicsekszik el azzal, hogy oly zseniális válasz röpült ki ajkai közül egy pillanat alatt, mely szerint „A miértet ön jobban tudja”.

/Ha a hölgy pont olyan slágfertig lett volna mint Ferrari újdondász, akár így is felelhetett volna saját kérdésére: azért, mert a média olyan kezekben van, amelyek tulajdonosai szánt szándékkal hazudnak Magyarországról alapvető tényeket is megmásítva, mint az ön rólunk majd írandó cikke, mely címe szerint nálunk fal és nem kerítés húzódik a határon. Némi előrelátással hozzátéve, ami pedig az antiszemitizmus kézzel fogható jeleit illeti, takarodjon az Egyesült Államokba, ahol épp cikke megírása előtti napon – február 20-án – vertek szét több száz síremléket egy zsidó temetőben./