Mai hírt szembesítek egy régivel. De kezdjük most az utóbbival! Sokan Olaszországot az erkölcstelenség egyfajta eldorádójának tartják. Nem kívánok ez ügyben se pro, se kontra állást foglalni. Csak tényekre szorítkozom.

„Sajnálatos, hogy éppen a kereszténység fővárosában körülbelül két éve a hitoktatás az olasz szabadkőművesek elhatalmasodott rosszakaratától sokat szenved. Az 1895 óta fennálló fakultatív hitoktatás ellen Rava közoktatásügyi miniszter 1908-ban elkezdte a harcot. Eleinte az állami és községi elemi iskolákból a hittant kiküszöbölni akarta. Végre oda módosult az egész hadjárat, hogy az egyes községek tanácsára bízták a kötelező hitoktatás megengedését vagy törlését. Ez utóbbi esetben a hitoktatást óhajtó szülőknek jogában áll hittant tanító egyén által gyermekeiket a vallástanban taníttatni; természetesen a hitoktatót ők fizetik, de az oktatásra az iskolai helyiséget igénybe vehetik. Ilyen helyiségben csakis elemi iskolai tanítói oklevéllel, vagy középiskolai érettségivel felruházott egyén taníthat hittant is, mi által sok olasz pap elől elzárja a törvény e pontja az iskolát s így világiak tanítják a vallástant nagyon sok esetben. Az ilyen hitoktatás is sokszor csak heti egy órában történik.

Az államhatalomnak ilyen intézkedésére Ernesto Náthán, a szabadkőműves zsidó római polgármester kapva kapott az alkalmon s keresztülvitte azt, hogy a városi tanács 57 szóval 3 ellenében 1908. július 10-én a római városi iskolákban a fakultatív vallástanítást is beszüntette. Turin, Firenze és más városok követték Róma szomorú példáját. A vallásoktatást némely helyen templomban tartják. Ide jönnek össze a gyermekek. A templom egy fülkéjét elfüggönyzik erre a célra a templom hajójától.”

(Knapp Nándor: Külföldi vallásoktatás. Katholikus Nevelés. A magyarországi római katolikus Hittanárok és Hitoktatók egyesületének szakközlönye. Felelős szerkesztő: Aubermann Miklós. 1910. május 20. 226-227. old.)

Nem is részletezem, hogy a fentebbi írásban tárgyalt olaszországi vallásüldözésnek milyen erkölcstani hatása volt. De el lehet képzelni, persze. Nálunk például 1919-ben a 133 napos „proletár részvénytársaság” regnálása alatt az egyházi iskolák felszámolásával párhuzamosan a „szabad erkölcs” meghirdetésével olyan tankönyvek születtek, melyek a szeméremérzést, akárcsak a családot, vagy magát a Tízparancsolatot, egyenesen elhalásra ítéltnek tekintették.

És akkor lássuk a mai hírt! Az ELTE lágymányosi kampuszán, a társadalomtudományi karon még lehet jelentkezni a „Társadalmi nemek tanulmánya” nevezetű „mesterképzési szak”-ra. Csak néhány cím a „kötelező kurzusok”-ból (elsajátításuk önköltségi díja 270 000 Ft/fél év): „Férfierőszak a dinoszauruszok korától napjainkig”, „A konditermek mint a patriarchális elnyomás szimbólumai”, „Miért vagyok szingli lassan már 8 éve és miért jó ez nekem?”, „6 éven aluli fiúk kasztrálásának társadalmi előnyei”. A kurzus „szabadon választható” témáit már nem is merem részletezni. 

Eddig boldogan abban a hitben ringattam magamat, hogy az amerikai-nyugati „kultúrszenny” azért ide nem ér el. Ezúttal tévedtem, sajnos. (Ritkán szoktam, de mégis.) Tehát nálunk mindez egyetemen tanítható. 

Viszont öröm az ürömben, hogy – derül ki a Magyar Kurír tájékoztatásából – sok nem vallásos szülő a hittant választja az etika helyett. Lehet hát, hogy mégsem feltétlenül a felsőoktatásban dől el minden? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ide vezet a hit-és erkölcstan elutasítása.