2017.07.31. 17:15, Hídfő
A Centro Machiavelli “Hogyan változtatja meg a migráció az olasz demográfiát” című jelentéséből kiderült: a migrációs válságnak köszönhetően több európai országban is a biológiai és fizikai megsemmisülés szélére sodródott az őshonos etnikum. Daniele Scalea, a tanulmány szerzője a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva elmondta; Olaszországban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban az őshonos európai etnikum már a nagyon közeli jövőben kisebbséggé válhat, a demográfiai mutatóknak köszönhetően a most érkező migránsok leszármazottai fogják alkotni a többséget.
Scalea elmondása szerint a mai migrációs válságot nem a háborúk vagy természeti katasztrófák okozták, hanem az a tény, hogy az afrikai kontinens termékenységi rátája nagy mértékben megnövekedett: míg száz évvel ezelőtt a globális lakosság 9%-át tette ki az afrikai lakosság, ma ez az arány már 25 százalék. Eközben Európában fokozatosan csökkent a termékenységi ráta; 1950-ben a világ lakosságának 22%-a volt európai, de ez 2050-re 7 százalék alá csökken, miközben az afrikai lakosság aránya 9 százalékról 40 százalékra nő.
Olaszország termékenységi rátája ma már alig fele az 1964-es értéknek – áll a jelentésben. Az egy nőre jutó átlagosan 2,7 gyermek helyett ma már csak 1,5 az olasz termékenységi ráta, ami nagy mértékben alulmúlja a lakosság stagnálásához szükséges 2,1 értéket.
Az idei év első felére vonatkozó adatok szerint Olaszországban 5 millió külföldi állampolgár él, ami 25%-os növekedés a 2012-es adathoz képest, és 270%-os növekedés 2002 óta. Akkor a lakosságnak még csak 2,38%-a volt külföldi állampolgár – 15 év elteltével pedig már az olasz lakosság 8,33%-a külföldi.
A tanulmány szerint azonban a helyzet sokkal rosszabb annál, mint ami a statisztikában első ránézésre is látszik. Az Olaszországban születő gyermekek közt felülreprezentáltak a migránsok, akik körében a termékenységi ráta számottevően magasabb az olasz átlagnál. Itt meg kell jegyezni: az 1,5-ös olasz termékenységi rátába más etnikumok adatai is beleszámítanak (ami így felhúzza az átlagot), nem csak a “fehér” olasz lakosságé. Így egy az európai etnikumra szűkített mutató 1,5-nél is rosszabb lenne. A jelentésből kiderül, hogy Olaszországban a legtermékenyebb területet Észak-Olaszország és különösen a Lazio régió jelenti – ezek azok a területek, ahol az országba érkező migránsok tömegei összpontosulnak.
Ha a jelenlegi trend folytatódik – áll a tanulmányban -, 2065-re több mint 22 millió második generációs migráns fog élni Olaszországban, ami a lakosság 40%-a. Összehasonlításként: az Olaszországban élő külföldi állampolgárok száma 2001-ben lépte át az 1 százalékot, ilyen arányból kiindulva hatvan év alatt cserélődik ki az olasz lakosság 40%-a egy másik etnikumra.
Menekülttáborrá alakított sportlétesítmény Athénban. A Görögországon és Olaszországon át érkező migránsok miatt Dél- és Nyugat-Európa megszűnik etnikailag homogén társadalomnak lenni.
A jelentés ráadásul arra is felhívja a figyelmet, hogy a migránsok mindössze néhány, nagyon magas termékenységi rátájú országból érkeznek, ami már számos országban ahhoz vezetett, hogy “zárt, homogén közösséget hoztak létre, melyek nem integrálódnak a befogadó társadalomba.” Ez egyben azt is jelenti, hogy az európai normákat, európai viselkedésmintákat sem fogják elsajátítani, ehelyett egyszerűen Európába hozzák azokat a társadalmi mintákat, melyek ma az afrikai országokban láthatóak.
Nagyobb távolságra is elvándorolnak
Scalea a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy a migrációs folyamatokban alapvető változás következett be. Korábban az afrikai migráció főként az afrikai kontinensen belül zajlott, egyik országból egy másik afrikai országba. Az utóbbi évtized során azonban – a termékenységi ráta gyors növekedésének köszönhetően – ezek a migrációs hullámok elkezdtek az afrikai kontinensről kifelé irányulni.
A szakértő szerint az Európába irányuló migráció főként azzal magyarázható, hogy globális viszonylatban az afrikai lakosság aránya 9%-ról 25%-ra nőtt. Az interkontinentális migrációt azonban számos más tényező is segíti, melyek lehetővé teszik az afrikaiak számára, hogy a külföldre költözést globális viszonylatban tervezzék (közös információs tér – nemzetközi online közösségi média, stb.).
Olaszország ráadásul nem az egyetlen ország, ami lakosságcsere áldozatává válik. A jelentés szerint az Egyesült Királyságban 2065-re már nem lesznek többségben a brit származású személyek. Németországban az újonnan születő gyermekek 36%-a rendelkezik migrációs háttérrel, ami a következő generációra nézve már látható etnikai átalakulást jelent. Franciaország ugyanebben a helyzetben van: “szemtanúi lehetünk a nemzetek kicserélődésének. Az etnikai többségek kisebbséggé válnak, fizikai értelemben is eltűnőben vannak” – mondta.
“Az európai népeket nemsokára fokozottan aggasztani fogja ez a probléma, mert a fizikai és biológiai kihalásnak lehetünk szemtanúi. Az európaiaknak nincs elég gyermeke, emiatt egyre több nemzetiség él Európában.”
A jelentés szerint ez a jelenség – a kihalás – azzal magyarázható, hogy a multikulturalizmus “részben támogatja” ezt a folyamatot. A migrációt Olaszországban és számos más európai országban egyaránt kormányzatilag támogatták.
“Németországba főként török lakosság özönlött be. Az Egyesült Királyságba főként pakisztániak, Franciaországba pedig algériaiak. Olaszországban azonban nemsokára rengeteg különféle etnikum fog egymástól elkülönülve élni, és mindegyik hozza magával a saját – nem-európai – társadalmi szokásait. Ez romokba fogja dönteni Olaszországot” – mondta.
A szakértő szerint két lehetséges alternatívára van kilátás: ha az európai országok tovább folytatják a baloldali, multikulturalista politikát, az európai civilizáció megszűnik létezni, és az európai kontinensen más kontinensekről ideözönlő népcsoportok fognak élni ugyanolyan módon, ahogyan a szülőföldjükön éltek.
A másik alternatíva a határok hermetikus lezárása, a migrációs politika radikális átalakítása, és az Európában már letelepedett migránsok esetében az asszimiláció (nem integráció) állami eszközökkel való kikényszerítése. A szakértő szerint a gyakorlatban ez azt jelentené; meg kell akadályozni, hogy olyan migráns-közösségek éljenek az európai országokban, melyek egymás közt saját nyelvükön beszélnek, de eközben nem beszélik az adott európai ország nyelvét – emellett az európai normák betartását is meg kell követelni azoktól, akik már letelepedtek egy európai országban.