Németországban mostanra aktív közéleti vita bontakozott ki a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményről. A politikai elit egy része nyíltan ellenáll, a civil szervezetek is tömegeket mozgatnak meg. A tárgyalási folyamat mégis titokban tovább zajlik.

Andrej Hunko, a Die Line párt képviselője kijelentette, hogy a széleskörű elutasítottság miatt le kell állítani a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna létrehozásáról folytatott tárgyalásokat. A politikus szerint a nyilvánosság ellenállása egyre nagyobb nyomást helyez az Egyesült Államok és Európai Unió közt zajló tárgyalásokra, ami végül meg fogja akadályozni, hogy az egyezmény létrejöjjön. “Németországban a közvélemény egyre kritikusabb az egyezmény és annak veszélyei kapcsán, az emberek komolyan aggódnak emiatt. Úgy gondolom, elegendő indokunk van az egyezmény megakadályozására.”

Andrej Hunko elmondása szerint a civil szervezetek egyre aktívabbak, és fokozott nyomást helyeznek a TTIP-re. A politikus kifejtette, hogy a nyilvánosság eleve kevés információval rendelkezik a tárgyalási folyamatról, mert az zárt ajtók mögött, az emberek megkérdezése és a sajtó bevonása nélkül zajlik. Ugyanakkor a TTIP végleg felszámolhatja az országok függetlenségét, a lakosság még a mostani állapotokhoz képest is kiszolgáltatottabbá válik a multinacionális cégek önkényének.

“Gyakorlatilag semmit nem tudni erről a kezdeményezésről, azt leszámítva, hogy a cégek pereket kezdeményezhetnének országok ellen, és dollármilliárdokat perelhetnek ki az államok költségvetéséből.”

A politikus szerint az egyezmény fennhatóságot adna a multinacionális vállalatoknak az országok felett. Andrej Hunko ugyanakkor nincs egyedül a véleményével; Európa-szerte fokozódó civil ellenállás mutatkozik. Miközben igyekeznek titokban tartani a TTIP tárgyalási folyamatának alakulását, néhány dolgot mégis tudni lehet. A TTIP tárgyalása évek óta zajlik, és a befektetőknek sem lehet oka meglepődni, hogy a dollár és az euró közt paritás alakul ki. A tárgyalási folyamat előrehaladásának egyik fontos kritériuma

a két pénznem egyenlő értékűvé tétele, hogy a két gazdasági tömböt egybenyithassák.

Persze, erről nincsenek nyilvánosan elérhető információk, mindössze a gazdasági folyamatokból lehet kikövetkeztetni. A TTIP ugyanakkor egy megelőző gazdasági csapásnak tekinthető, amit az Egyesült Államok akar kierőltetni, még az Eurázsiai Unió felemelkedése előtt. Az eddig kiszivárgott információk alapján – annak ellenére, hogy a vállalatok perelhetnék az országokat – a TTIP semmit nem változtatna a most fennálló erőviszonyokon. Éppen ez lenne a TTIP lényege; hogy semmi ne változzon. Az európai kormányok most is amerikai irányítású multinacionális cégek nyomása alatt állnak. Ez a mai status quo – az egyes országok éves költségvetése eltörpül a nagyobb multinacionális vállalatok gazdasági erejéhez képest. A TTIP lényege, hogy

jogi keretet adjon a most fennálló erőviszonyoknak. Ezek az erőviszonyok ugyanis nemsokára megváltoznak.

Szergej Nariskin, az orosz Állami Duma elnöke szerint elérkezett az idő arra, hogy megkezdődjenek a tárgyalások az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió egyesítéséről. Első lépésként ez egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi zóna létrehozását jelentené. Az Eurázsiai Unió mint gazdasági és politikai szövetség emelkedne fel, ütőerejét egy egyesített európai hadsereg és az orosz haderő adná. Gazdasági vonatkozásaiban az Eurázsiai Unió létrehozása azzal fenyegeti az amerikai vállalatokat, hogy elvesztik befolyásukat az európai kormányok felett. Emiatt erőltetett ütemben zajlik a TTIP megvalósítása, hogy még az amerikai hegemónia felborulása előtt “kőbe véshessék” az amerikai fennhatóságot. (Szintén emiatt akarják idő előtt létrehozni az egyesített európai hadsereget; amennyiben az amerikai hegemónia felbomlása előtt jön létre egy európai hadsereg, az amerikai irányítás alatt állna.)

Itt jön képbe a TTIP, ami konzerválná a mai állapotokat, és jogi értelemben kőbe vésné, hogy az amerikai multinacionális cég bármikor beperelhessen egy európai országot, ha úgy érzi, hogy kezdi elveszíteni a piaci monopóliumot. A tagállamok jogi úton rá lennének kényszerítve, hogy megőrizzék az amerikai gazdasági monopóliumot, még az Eurázsiai Unió felállása után is. Ellenkező esetben dollármilliárdokat fizethetnek az őket perelő amerikai cégeknek. Tehát a TTIP alapvetően egy amerikai kezdeményezés, amerikai érdeket szolgál, és egyetlen célja, hogy hátráltassa az Eurázsiai Unió felépülését. Ugyanakkor fennáll annak lehetősége, hogy azért nem tudni sok információt a tárgyalási folyamatról, mert nincs is tárgyalási folyamat; előre kidolgozott, kész tervek vannak, megvalósításuknak pedig egyetlen akadálya, hogy a dollár és euró közt még nincs stabil paritás. Így a TTIP kapcsán folytatott egyeztetés is sokkal inkább szólhat a két gazdasági térség “összecsiszolásának” lépéseiről, mint a TTIP feltételeiről. Erről azonban épp az információhoz hozzáférés korlátozottsága, a nyilvánosság teljes kizárása miatt nem sokat tudni.