Az EU "felzárkóztatási" politikája (magyarán alacsonyabb versenyképességű országok és szektorok alig ellenőrzött finanszírozása abból a célból, hogy a nettó befizetők magánszektora számára tőkekiviteli és fogyasztási környezetet teremtsenek: ebbe a stratégiába rondított bele Orbán) irdatlan adófizetői pénzeket emészt fel, de senkinek fogalma sincs a kifizetett euró tízmilliárdok hasznosulásáról. Ilyen mérések nincsenek, vagy még senki sem látta őket. Szerintem az egész EU-ról sincs senkinek fogalma, és itt nemcsak a választókat értem, de Brüsszelt is, amelynek valószínűleg nincsen önálló politikai-gazdasági stratégiája, viszont olyan emberek húzzák-vonják a saját nemzeti és személyes érdekeiknek megfelelően (Juncker, Hollande, Merkel, Schulz, Szanyi Tibor und so weiter), akikre a kutyám sétáltatását nem bíznám.

Íme rögtön két ábra néhány tagország kibocsátásáról (GDP), illetve a versenyképességeik mögött álló egyik tényezőről, a termelékenységről (egységnyi értékteremtésre jutó munkabért értve rajta). Nem akarom Görögországot froclizni, nem rugdosunk halottakat, na de rajta látszik a legvilágosabban, hogyan jutottunk oda, hogy olyan országokban kell finanszírozni a magországi vállalatok marzs- és EBIT-termelő képességét, amelyek -- ideértve Magyarországot is -- saját nemzeti kompetenciájukból leginkább elsüllyedni tudnának.

Mindeközben -- hogy gazdaságilag teljesen járhatatlan projekttel van dolgunk, erről a legalsó ábra is tanúskodik -- az EU megfojtja a klasszikus európai értékeket. Úgy akar integrálni, hogy egyfelől gazdaságilag pang, másfelől értékeit tekintve sebezhető (relativista kifelé és befelé is, a vak multikulti és Orbán ugyanannak az elvásott érmének a két oldala, és az érme valamiért nem bír az élére esni). Ostoba vezetők irányítják a napi károkozást megélhetési bürokráciák csúcsain, és 27+ féle nyelven csicsergik el a napi bölcselmeiket. Jesszus. Az ígért ábra: