Olvasni kell tudni a sorok között, tanulta valamikor az ember. De még mennyire! Köves Slomó, az EMIH vezető rabbiját hallgatva az ember tényleg csak ámulni tud. HírTV-s interjújának közel kilencvennyolc százaléka merő hablatyolás. Ellenben két százaléka nem az.

Az említett stáb leült tehát elbeszélgetni vele. Nem, nem fogom töviről hegyire ideidézni az EMIH vezető rabbiját. Felesleges. Elég a két százaléknál maradás. Ebből is kiderül, mi a lényeg. Az pedig nem más, minthogy a muzulmánok többsége nem gyilkos és terrorista, legfeljebb egy csekély részük. Mint Izraelben is. Vagyis van mindig egy-két szélsőséges csoport, de az iszlám és az ortodox judaizmus amúgy eredendően humanista.
Félreérthetetlen volt másik üzenete, miszerint a legkülönbözőbb (és nem ritkán egymással teljesen ellentétes) civilizációk egymás mellett élése magától értetődő kell, hogy legyen. Kell legyen egy olyan ideológia, vallás, ami előtt mindenki fejet hajt! Itt nem említette sem az iszlámot, sem a (pláne ortodox) judaizmust. Ám ismerve mindkét felet, nem kétséges egy gondolkodó fő előtt sem, hogy azok pontosan olyanok, mint a sziámi ikrek.

A stáb azon kérdésére, hogy a muzulmán menekülőket ténylegesen segíti-e az EMIH, csak annyit árult el, hogy gyógyszerekkel és kenyérrel támogatja őket belőlük való többszöri „osztással”. Csak persze egyről feledkezett meg ezúttal is e drága fiatal főrabbi. Arról, hogy az igazi orvosság nem az aszpirin vagy a tescós kenyér, hanem Jézus Krisztus.

A kiváló rabbi elrabolt tehát húsz percet anélkül, hogy érdemben terápiát nyújtott volna arra a válságra, amit a hívei által képviselt világhatalom előidézett. Hja, igaz, hogy több dolgok vannak égen és földön, o Horatió, mit bölcselmetek elgondolni képes. No de egy tény: akarva-akaratlanul, de végre elismerte a rabbi a két fél azonos viszonyát.