A politika összetett és (mesterségesen) végletekig bonyolított világában “semmi nem az, aminek látszik” (CIA alapfilozófia!). Még gyakran az ellentéte sem igaz annak, amit a felszín és az alatta lévők fecsegnek, méghozzá úgy, hogy igazságokként tálalják a józan szemlélő számára teljesen agyament kreténségeket. A polgári liberáldemokrácia – mint elképzelés –, és mint „valóság” halálra van ítélve. Magát ítélte halálra. A nagyon messziről induló Orbán Viktorral az a nagy szerencséje a magyaroknak, hogy a miniszterelnök rendkívüli módon élvezi a hatalom gyakorlását, sikeressége érdekében pedig képes minden eszközt bevetni. (NIF SZERK.: NÉHA MÉG A MEGBÍZÓI ELLENÉBEN IS! SZERENCSÉNKRE!)

Afelől épeszű embernek nem lehetnek kétségei, hogy az úgynevezett rendszerváltás szabadkőművesek által elgondolt és végrehajtott mederben zajlott le. Mikor a liberális Orbán Viktor a kerekasztal-tárgyalásokon exponálta magát, kivétel nélkül a Soros-féle végrehajtási módszerekbe burkolózó, aktuális szabadkőműves politikai koncepciót hajtotta végre. Érdemes tudni, hogy aki ilyen műveletekben részt vesz, gyakran alig van tudomása arról, hogy minek a részese. Megigézi a felszín, a jónak vélt jelszavak (akkor éppen a liberalizáció, privatizáció, dereguláció „szentháromsága”) mágiája. Orbán – mivel nem hülye – tudta, hogy akkor e hármas követése komoly hatalomtechnikai jelentőséggel bírt. Most itt nem célunk a csillagváltás utáni kormányok és ellenzékek munkájának teljes vizsgálata, inkább csak egy pálfordulásra való rávilágítás.

2010-ben a mostani miniszterelnök óriási fölénnyel hozta vissza magát onnan, ahol már sokan temették. Felesleges itt a 2002-es vagy a 2006-os bukás hátteréről szólni, ezen választási évek kapcsán nem vagyunk Orbán dicsérői, vagy bírálói; a 2002-es vagy a 2006-os Orbán Viktor egyszerűen nem érdekel minket. Ellenben a 2010-es győzelmét követő években olyan politikai műveletek sorozatába kezdett bele, amelyekkel teljesen szembement a feljebb említett „szentháromsággal”. Miért? Mert a világ erre ment.

Kétségtelen, hogy a liberalizmus szétrohasztja úgy az államot, mint a társadalmat. A nyugati jóléti, buzi- és idegenimádó államain és társadalmai a migránsok csürhéjének igazi áldozatai. Szinte kínálják magukat a fogyasztó idióták tömegei. Orbán Viktor – nyugat-európai kollégáihoz képest – jól kezelte a közel-keleti és afrikai szemét beözönlésének kérdését. Ismételjük: a nyugati kreténekhez képest. Tehát a fennálló keretek között. A még meg-nem-buktatásának keretei között. Mivel a hatalmat csak hazafias kormányok tudják megtartani – mint ahogy egyáltalán egy országot egyben tartani ilyen viharok közepette –, ezért Orbán nagyot ugrott. Nem színészkedik. A keretek között tényleg hazafias. Ízlésvilágunk szerint ugyan nem viszi túlzásba, és nem is a legjobban csinálja, de jelen pillanatban nála jobban nem tudja senki. (Szerk.: Ezt te meg honnan tudod? Főleg ilyen biztosan!)

És amiről kevesen beszélnek: Orbán elárulta a szabadkőműveseket! Átlépett rajtuk. (Fél évtizeddel ezelőtt az Európai Uniós vs. Orbán Viktor vitát mint szabadkőműves belharcot írtuk le. Most új fejezet következett.) Ne gondolja senki, hogy ez nem fáj nekik. A páholyok bűzében őrjöngnek a vakolók. A miniszterelnök fejét akarják. Ezzel kapcsolatban jelentetett meg ma érdekes cikket a Hídfő nevű, mélyreható politikai elemzéseket végző portál. Vörös vonal Magyarországnak: ki akarta megöletni Orbán Viktort? című írásukban megemlítik a Magyar Nemzeti Arcvonal által leleplezett „vörös nap”-os műveletek hátterét, és nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy bizonyos körök üzentek Orbán Viktornak. Képet is közölnek, ahol a miniszterelnök számára vörös vonalat húztak; e vonal az amerikai külügyi elképzelésekbe csomagolt szabadkőműves koncepciókat jelenti.

A Hídfő által feltárt vörös vonal a miniszterelnök közelében

Tehát Orbán eldöntheti, hogy túllépi-e a határt, vagy sem. Komolyan megfenyegették, mert elkezdett autonóm szereplőként működni. A Hídfő utal egy lehetséges elfedésre, melyben az Orbán-ellenes valós fenyegetést egy marginális szélsőjobboldali csoport összeesküvésével igyekeztek elfedni. Emlékezetes, hogy a liberális patkánymédia – rendkívül szánalmas módon – a Magyar Nemzeti Arcvonalat is megpróbálta összefüggésbe hozni az Orbán-ellenes tervekkel. Az elemző portál azt írja, hogy a „szélsőjobboldal” fedősztorival az volt a cél, hogy a balliberális ellenzéki erőkkel összejátszó „civil szervezetekkel” ne mérgesedjen el teljesen a viszony. Hiszen amennyiben a valós történettel előálltak volna Orbánék – tehát egy szabadkőműves gyökerű balliberális végrehajtói kört jelöltek volna meg – az csak feltüzelte volna a liberális ellenzéki csürhét. Tegyük fel őszintén a kérdést: ki hitte volna Orbánéknak?

Azonban ily módon a Terrorelhárítási Központ norma felmutatásával sikerült elvenni a kedvét a valós tervezgetőknek. Orbán üzent: látlak titeket. Nyilván azért, mert ismeri őket; Orbán, a szabadkőművesek elárulója. (NIF: Nahát, megdöglik a macskánk. El is hisszük ezt az egész nagy sztorit! Szegény zOrbán, milyen bátor, mégis megakarják ölni. Rá szavazunk újra! A NemzetiArcvonalnak meg úgy néz ki kezd elmenni az esze!!! Írtak valami rázósat, hogy beleborzongjunk!

Egerszegi Ur! Maga ennél sokkal jobb cikkeket szokott írni!)

Egerszegi Gyula – NemzetiArcvonal.net