Elie Wieselt aggodalommal tölti el a hazai neonáci mozgalmak erősödése, mert nem látja annak jelét, hogy a társadalom kivetné magából őket. S ebben felelősnek tartja mind a köztársasági elnököt, mind Balog Zoltánt. A gordon bajnaival és Sólyom Lászlóval való találkozóján sürgette, hogy a „holocaust”-tagadást – Németországhoz hasonlóan – nálunk is tegyék büntethetővé. Elmondta, hogy nem ért egyet azzal a logikával, amellyel Sólyom László megakadályozta a gyűlöletbeszéd elleni törvény meghozatalát.

De nem kímélte Balog Zoltán fideszes honatyát sem, aki az említett parlamenti konferencián azt mondta: vannak olyanok, akik az antiszemitizmus vádját kommunikációs csodafegyverként használják. Wiesel erre így reagált: „Amit Balog Zoltán a jelenlétemben mondott, az visszatetsző, sértő és megbocsáthatatlan volt.” Wiesel tehát a jelenlétében elhangzott szavakat nem bocsátja meg. Pedig a „holocaust”-cápa állítólag a béke hírnöke.

Nézzük meg hát, mi a baja a „holocaust”-cápának Balog Zoltánnal. Wiesel fenti nyilatkozata előtt két nappal, a parlamenti konferencián tényleg beszédet mondott az emberi jogi bizottság elnöke, majd beballagott az Echo TV stúdiójába, ahol Matúz Gábor kérdéseire válaszolt. Ajánlom a kedves Olvasónak, nézze meg ezt a rövid felvételt. Különös eseménynek lesz tanúja: ez a fideszes képviselő jól megfricskázta a „holocaust”-cápát. S azt is kifejtette nagyon okosan, hogy hiába sürget törvényt a „holocaust”-tagadás ellen a „holocaust”-cápa, ilyen törvény hazánkban nem lesz.

A műsor elején Balog ezt mondta: „Folyik Magyarország ellen egy rágalomhadjárat, ami arról szól, hogy – ezt egyébként Elie Wiesel is elmondta nagyon őszintén a képünkbe, hogy ha ő bárhol azt mondja, hogy Magyarország, a következő szó, ami elhangzik az, hogy antiszemitizmus.” Igen, ezt mondta Wiesel, s ezt Balog képviselő úr nem vette ugyan jó néven, de nem is háborodott fel. Szellemesen reagált a „holocaust”-cápa szavaira: „Én egyébként azt mondtam neki erre – nem akartam megsérteni -, hogy szerintem rossz helyeken jár, és rossz embereket kérdez meg.” Köszönet ezekért a szavakért, most már tökéletesen érthető, miért nem tud megbocsátani Eli Wiesel.

Balog Zoltán azzal folytatta: fontosnak tartja, hogy „szálljunk szembe ezzel a gyűlöletáradattal”. Hisz ma hazánkban a zsidóságnak olyan lehetőségei vannak, amelyek a Kádár-korszakban nem voltak. Sok zsidó oktatási intézmény működik, „virágzik a zsidó kultúra, a vallásosság is föllendülőben van”. Magyarország tehát nem gyűlölködő ország, még ha nem is tud mindig mosolyogni – ahogy Balog Zoltán a parlamenti konferencián fogalmazott.

A fideszes képviselő azonban az említett konferencián mondott egy talányos mondatot is, s az Echo TV műsorában Matúz Gábor erre külön rákérdez. Balog a Parlamentben azt mondta, hogy mindenkinek örülünk, aki tiszta szándékkal jön Magyarországra. Vannak tehát, akik nem tiszta szándékkal kopognak az ajtón? Balog válasza felettébb figyelemre méltó, ilyesmit már régen hallottunk képviselő szájából:

„Én - mint az emberi jogi bizottság elnöke – nem teszek mást az elmúlt fél évben, egy évben, mint folyamatosan fogadom azokat a részben félrevezetett, részben manipulált delegációkat európai intézményektől, a világ emberi jogi intézményeitől, akik mind azért jönnek ide, hogy mielőtt még elkezdenék az utcán lemészárolni az embereket, akkor ők még utoljára bevetik magukat, hátha sikerül bennünket elfordítani ezektől a gonosz cselekedetektől.” Balog iróniája dicséretre méltó. Az idézett szöveg után azt mondja Balog: „Egy idő után ebbe belefáradunk.” Érthető. De ennyi fölösleges küldöttséggel miért találkozik? Nem kellene minden hülyeséggel foglalkoznia.

Az említett küldöttségekről van azonban néhány keresetlen szava is: „Vannak köztük jó szándékú emberek, vannak alulinformált emberek, és vannak olyan emberek, akik azért jönnek ide, hogy a fejünkre olvassák azt, hogy szégyelljük magunkat. Megjegyzem, olyan országokból és olyan közösségekből, akiknek valóban van mit szégyellniük. És akkor idejönnek és exportálják – ahelyett, hogy otthon csinálnának rendet – a saját gyűlöletkampányukat.” Ez az idézet is megérdemel egy csillagos ötöst.

De hogy ne csak dicsérjem a fideszes képviselőt, egyik mondatát cáfolnom kell. Balog azt mondja a tévébeszélgetésben, hogy Wiesel édesapja a „holocaust”-cápa karjaiban halt meg. Ez nem igaz. „Az éjszaka” című önéletrajzi könyvében – amelynek minden szava igaz a szerző szerint – Wiesel ennek az ellenkezőjét állítja. Nézzen utána Balog képviselő úr: az említett könyv 1990-es hazai kiadásának (megjelentette a Láng Kiadó) a 124. oldalán található a „hiteles” ember „hiteles” beszámolója apja haláláról.

Matúz Gábor ezután rátér a lényegre. Azt kérdezi Balogtól: mit szól ahhoz, hogy Wiesel a „holocaust”-tagadás büntethetővé tétele mellett kardoskodott?

Balog szerint két dolgot kell különválasztani. Az egyik a történelmi eseményekről szóló vita, hiszen a második világháborúról, a vészkorszakról való képünk „sokat változott”. Balog szerint „kiderült bizonyos tényekről, hogy azok nem tények”, ugyanakkor olyan új tények jelentek meg, amelyekről „eddig nem tudtunk”. Balog szerint olyan országban élünk, ahol Auschwitzot negyven éven át manipulálták. Arra használták föl, hogy a magyarságot „a bűnös népnek a mocsarába beletapossák”. Balog hozzáteszi, hogy „ez egy politikai fegyver volt az elmúlt negyven évben, a kommunizmus ideje alatt, s azok, akik annak idején annak használták, azoknak a szellemi örökösei ma is ezt egy ilyen bunkónak akarják használni”. Majd Balog leszögezi, hogy a történelmi vitát megtiltani „abszolút helytelennek” tartja.

A dolog másik része – az áldozatok emlékének a megsértése. A fideszes képviselő hivatkozik a Lomnici-féle nyilatkozatra, amelyet nemcsak az egyházak és felekezetek, hanem a politikai pártok képviselői is aláírtak. A Fidesz részéről éppen Balog Zoltán. Ez a nyilatkozat nemcsak a rasszista, antiszemita közbeszéd, hanem a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulások ellen is fellép. Balog szerint az a helyénvaló, ha kijelentjük: a nácizmus és a kommunizmus áldozatai között „méltóság és tisztelet szempontjából nem lehet különbséget tenni”. Balog szerint elképzelhető, hogy a jövőben szankcionálnák azt, ha valaki az áldozatok emlékét megsérti, de ő ezt a megoldást csak végső esetben tudja elfogadni. Azt viszont nem tudja támogatni, hogy csak a nácizmus áldozatainak az emlékét védje törvény, mert a kettős mérce elfogadhatatlan, tehát ő ezt a megoldási javaslatot elutasítja.

Okos dolgokat mondott Balog Zoltán. A Wiesel-látogatásnak volt tehát értelme: a fideszes képviselő idézett mondatai a „holocaust”-cápa budapesti vizitje nélkül talán nem hangzottak volna el. Balog nem rettent meg a nagy embertől, kimondta azt, amit a magyarság többsége gondol. A „holocaust” bunkóként való használatáról, a hazánkat bel- és külföldön rágalmazókról. Meg a „holocaust”-tagadás büntethetővé tételéről. Balog szavai ez utóbbi kérdésben világosak: történelmi kérdésekről szóló vitát nem lehet a büntetőjog eszközeivel korlátozni. Ráadásul ez nem csak Balog – és a magyar többség – véleménye. A hatályos alkotmány 70/G. § (2) bekezdése is ezt rögzíti: „Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” Fölöslegesen ágál tehát Wiesel. S fölöslegesen sértődik meg. Szavának hazánkban – hál’ Istennek – nagyon csekély súlya van.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés