Szerinte a magyar politikában eddig még példátlan helyzet állhat elő azzal, hogy a Zsidesz megnyerheti a 176 egyéni választókerület mindegyikét. Ez még hagyján, de a „demokrata” ennek még örül is, ami persze érthető. Ugyanakkor szeretném felvilágosítani, volt már rá példa, hogy egy párt mindent megnyerjen egy választáson, mégpedig a Kádár-rezsim idejében. Bizony, 99%-os részvétel mellett, 99% szavazott arra az egy jelöltre, akit a párt engedett indulni. Azonban ezt diktatúrának nevezi a szakirodalom, amelyik arra a kérdésre, hogy ugyanilyen eredmény esetében beszélhetünk-e többpárti, demokratikus rendszerről akkor, amikor a választáson több párt is elindult, nem ad bővebb felvilágosítást.

„A Fidesz nagy, erős párt, meghallgatja az embereket, tudja, hogy mit akar tenni” – fogalmazott a csöppet sem szerény narancsbőrű politikus. Bár legutóbb, egy tévéműsorban, egy jobb sorsra érdemes, valamikori remek író (ma mikrofonállvány), műsorában arra próbálta rávenni a nézőket, hogy azok egyetlen egy esetben sem, azaz: sem egyéniben, sem listán, sem sehogy ne szavazzanak a Jobbikra, hanem a Fideszre, különben oda a kétharmad, meg a rendszerváltás, amihez pont őket (is) le kéne váltani. Skizofrén helyzet? Az, kedves olvasók, de van még tovább is: az akkori nyilatkozatát a mostanival összevetve egy riasztó képet kapunk: a Likud testvérpártja mindent akar. A totális hatalmat, a 100%-os választási győzelmet, azaz: egypártrendszert. Fura: a Jobbik maradt az egyetlen demokratikus erő.

Ja, és még valami: a Zsidesz messze földön híres arról, hogy képes egy elszúrt kampánnyal helyzetbe hozni a komcsikat, vagy elveszteni nekik a választást. Mire volt most jó ez a nyilatkozat? A maradék komcsikat egységessé szervezni? Aktivizálni őket – a visszahatás politológiai törvénye szerint? Ki támogatja valójában a komcsikat egy másik párt színében?