Sötét mélységekbe süllyedésünket jól érzékelteti a romlás kezdetén, a trianoni országrontás után papírra vetett költemény Reményik Sándor tollából — mert a friss fájdalom szólaltatta meg a leghitelesebb szavakat. Mindazonáltal, a hazaszállítás óta a Szent Korona tisztelete, ismertsége és eszméje a millennium idejében örvendetesen megerősödött, tüneményesen emelkedő Szent Korona képét, a sötétség oszlását mutatva.                                                                                                                   Hulló csillagok                                                                                                                                                   Először a Dicsőség hullott le,
Aztán a Hatalom,
Aztán a Korona.
A kettős-kereszt s a Hármas-halom;
Aztán a Szabadság,
Azután a Hit,
Aztán a Remény, –
Nyomán a lefutott csillagzatoknak
Maradt a Csend.
S a Sötétség az égbolt peremén. (Reményik Sándor)Magyarország Szent Koronája kiemelt helyre került az Országházban, de korántsem mondható kifogástalannak nemzetpolitikai és eszmei elfogadottsága. A Szent Korona-tudomány eszköztára a politikatörténettől az egyház- és művészettörténettől, régészettől, néprajztól a teológián át az alkotmánytörténetig terjed, s többezer oldalnyi — nem biztos, hogy széles körben olvasott — új eredménnyel gazdagított bennünket. Megerősödtünk meggyőződésünkben, Magyarországnak nincsen más útja és lehetôsége: vissza kell találnia az elvesztett országhoz, a Szent Korona Magyarországához világnézeti, vagyoni és származási korlátokat nem ismerő, de a haza iránt való feltétlen hűség és kötelesség igényét hordozó cselekvési példák segítségül hívásával.

Különösen kétféle, megtapasztalt tévedésre figyeljünk gondosan. Az egyiket művelt, orvos barátomtól hallottam így: „Szent Korona-tan? Tudod, ennél hiábavalóbb, sőt veszélyesebb dolgot keveset tudnék mondani.” Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a Szent Koronás gondolatkör nem lehet egy zárt kör ügye, mint valamely lovagrend belső dolgai. Nyitnunk kell a még tájékozatlan, rokonszenvező vagy közömbös, de lelke mélyén fogékony tömeg irányába azért, mert a Szent Korona működéséhez rokonlelkű emberi közösség szükségeltetik.

A másik tévedés a királykoronázásnak mint minden rossz orvosságának sűrű emlegetése. Ez már a Szent Korona-tan egyoldalú értelmezése. Való igaz, hogy a jogfolytonosság a királysági államformánál szakadt meg, de az államforma (királyság vagy köztársaság) a jogfolytonosság helyreállításának csupán egyik, kétségtelenül nagyon fontos, az erre hivatott népképviseleti fórum által eldöntendő kérdése. Az állami főhatalom tényezői közül a király — mint államfő — hatalmát a Szent Korona által a nemzettől kapja, nem pedig a nemzet a királytól, következésképpen legitim államfő nem lehet nemzet nélkül, a nemzet azonban önmagában örök, mindig legitim hatalomforrás, amely csak a Szent Korona hatalmát nem csorbíthatja. A Szent Korona életéhez és működéséhez a Szent Koronás gondolatrendszerben, létformában, lelkiségben élő nemzet nélkülözhetetlen.

Ez azért is nagy követelmény, mert Szent Koronánk több értéket, több — egymást erősítő — jelentést hordoz.

Egyik értelme a kultusz, a szellemi kisugárzás, a misztérium, amely a magyar nemzet korunkbeli küldetésére figyelmeztet, a beteg világ meggyógyításának hivatására, a Szent Kozma és Damján képi üzenetének jegyében. Az Istentől kapott korona az „égi élő igazságot”, annak üzenetét hordozza, ezen igazság méltó szolgálatát szabva meg nemzetünknek a Magyarok Nagyasszonyának (azaz a Szűz Máriának s egyben a Nagyboldogasszonynak) való országfelajánlás égi elfogadásával. Hiszen — amint Kocsis István írja — „ a Szent Korona Isten gondolata a magyar létről, magyarságról, magyar küldetésről…”

Másik értelme a Szent Korona változásában is maradandó közjogi tana, amelynek másodlagos jelentőségűvé vált, bár nem sutbadobott része a koronázás közjogi menete vagy az államforma kérdése, míg elsődleges jelentőségű része a korunkban közvetlen értelmet és üzenetet hordozó elvekben fejeződik ki.

[...]

Ezért kell a nemzetkoronázás, a Szent Koronás lelkiség befogadása. Amint Kodály Zoltán mondta: „nem elég magyarnak születni, a magyarságot meg is kell tanulni!” Ehhez adjon Isten a Szent Korona népeinek erőt és kitartó akaratot, így nem maradhat el az eredmény! Isten óvja a Szent Koronát, Isten óvja Magyarországot!