Félév van: mulasztások számolása, osztályzatok lezárása, félévi beszámolók, értesítők megírása. Már egy hete könyörgök a gyerekeknek, hogy adják ide az ellenőrzőket, de öt tanulóé még mindig hiányzik! – fakad ki Bea. – Így nem tudom megírni az értesítőket hétfőig.

Belép a tanáriba Marcsi a 3/b. tanító nénije – Jelentem, edzésben vagyok. A lábamban a gyaloglástól a karomban az írástól van izomláz.

Az írásbeli értékelés miatt gyerekenként 2 oldalt, évvégén 3 oldalt kell írniuk az alsós kollegáknak: napló, anyakönyv, bizonyítvány. (20 fős osztálylétszám esetén ez 40-60 oldal.) A kutya sem olvassa el, a szülők többsége nem is érti a szakszöveget, jó, ha egyáltalán aláírják. A gyerekek is mindig azt várják tőlem, hogy fordítsam le a számok nyelvére.

Este 6 óra, kínunkban viccelődünk: kár hazamenni, mert fordulhatunk is vissza.

Egy hét múlva, túl a félévzáró értekezleten, számvetést készítünk: a szülők negyede jelent meg a szülői értekezleten. A végzős osztályokban sem jobb a helyzet, pedig nyakukon a továbbtanulás. A szülők a gyerekekkel üzennek, hogy keressek, iskolát a csemetéjüknek – mondja Karcsi. – Kitüntető bizalom – folytatja –, de ez nem az én feladatom.

Ilyen szülők nem ritkák a főleg cigány gyerekek által látogatott iskolákban.

Mire kiheverjük a félévzárás fáradalmait, elérkezik a tankönyvrendelés.

Azokban az iskolákban, ahol több kiadótól rendelnek, színes katalógusok halmaza lepi el a tanári asztalait. Jó azoknak, így nekünk is, akiknek iskolája évekre keretszerződést köt egy kipróbált, biztos tankönyvkiadóval, és így nincs gond a megrendeléssel és a szállítással.

Egymás között „lepasszolós” munkának nevezzük a ma még érvényben levő elosztás következményét, a bagóért ellátott, időt rabló, kimerítő tankönyvfelelősi posztot. Mindenki igyekszik szabadulni tőle. Probléma pedig mindig adódik: a szabad, szabályozatlan, piacot uraló tankönyvkiadók olykor a megrendelt könyvekből dupla mennyiséget küldenek, és van, amikor néhány dolgot kihagynak a szállítottak közül.

Sokszor előfordul, hogy kollégáink még októberben is tankönyv nélkül kénytelenek tanítani.

A tankönyvkiadás és-forgalmazás piacosítása az oktatás és a tankönyvek minőségének rovására ment. A tananyag gyakran hemzseg a tévedésektől, ósdi és idétlen, haszontalan dolgoktól terhes, és teljességgel nélkülözi a tárgy és a tárgyak közötti összefüggések logikáját. Ezek a kiadók – két kivétellel – külföldi tulajdonban vanak. A Nemzeti Tankönyvkiadó nevet viselő cég részvényeinek 95%-át finnek birtokolják. A milliárdos profitot kiviszik az országból.

Egyértelmű, hogy a tankönyvkiadásnak nemzeti értékeket és igaz, fölösleges, téves információktól mentes, okos könyveket kell előállíttatnia. Erre kizárólag egységes, magyar alapokon álló, nemzeti tulajdonban levő tankönyvkiadó képes.

Hazafelé a buszsofőrök összetartásán és kitartásán gondolkozom. Mi, pedagógusok erre több évtized alatti elgyávulásunk miatt nem vagyunk képesek, pedig lenne rá okunk bőven: reálkeresetünk évek óta csökken, 13. havi illetményünket megvonták, még az étkezési hozzájárulást is megadóztatják. Tavaly május 8-ára sztrájkot hirdettünk. Kudarcba fulladt, mert több olyan, minden kollegialitástól idegen tantestület volt, amelyik nem sztrájkolt.

A Gyurcsány-kormány „trükközött”: felemelte a kötelező óraszámot, így „fölöslegessé” vált, és utcára került több ezer pedagógus.

Szégyen. Vajon mit kezdhetnek, ha összefogva egyikünk sem tanít, amikor sztrájkot hirdetünk?

Megérkezem. Automatikusan nyúlok a táskámba, és szokott mozdulattal átadom az étkezési utalványt. 18 éves lányom csodálkozva néz rám: – Anya ez csak 7200 forint? – Kislányom – nyugtatom – ez a kormány marad a választásokig, de tavasszal már te is szavazhatsz a szebb jövőre.

H. H.
Jobbik Oktatási és Kulturális Kabinet 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés