A dömösi alapítólevél és a Vetus- budai határjáró oklevelek egyező adatai tehát nem azt jelentik, hogy az oklevelekben felsorolt nevek az ország más részein azonosként voltak találhatók, hanem azt, hogy ez a két jelentős helység egymás szomszédságában volt.

A dömösi alapítólevél felsorolja a dömösi prépostság ellátására kötelezett községeket, és így igen sok elnevezés emlékét őrizte meg. A felsorolásban sok távoli falu is említést nyert, amelyeknek szolgáltatásait valóban távolról kellett beszerezni, például sót, prémet, stb.

A Dömös környéki helységeket azonban elkülöníthetjük ezektől, mert a szolgáltatások természete igazolja, hogy Dömöshöz közel feküdtek. (Ilyen a kenyér, a sör, a szénakaszálás, a fuvarteljesítés és egyéb sürgős, illetve csak közelről beszerezhető cikkek szolgáltatása). A felsorolásból megtudhatjuk, hogy a XII. században a mai

Dömös környékén ismert volt a "Villa Attila", mert többször is szerepel a névsorban, és szolgáltatása jelzi közelségét.

Miután a középkorban a "Villa" elnevezést egyformán használták hol falu, hol város értelemben, így a Villa Attila kifejezést- Anonymus Civitatem Athilae Regis- e és Kézai Urbs Attilája, valamint a német Etzelburg után -, ebben az esetben vehetjük Attila-város jelöléseként. Feltételezhető ugyan, hogy miután két Árpád-kori krónikásunk is csak múltbeli nagysága miatt említi városként ezt a helységet, II. Béla király idejében a "villa" kifejezés valóban kisebb falusi telephelyet jelentett. Ebben az időben viszont a környék kiépítettsége volt nagyobb. Ezt láthatjuk az alapítólevél helységnév-felsorolásából.

A dömösi prépostság alapítólevelében megtalálhatjuk a Hedegcut, Kündü, Babosa, Guerche, Atila, Geyse, Urs, Cuppán neveket. Ezek a helységek Dömös mellett voltak. Ugyanezek a felsorolt nevek, illetőleg falvak szerepelnek, - talán kis írásbeli különbséggel - a régi Buda 1212-es, illetve 1355-ös határjárási okleveleiben, sőt több más, Vetus-Budára vonatkozó régi írásban is.