Erről a Melegvíz helységről emlékezik meg IV László király 1281-es (Mon. Strig. II. 112), valamint III. András király 1290-beli oklevele (Mon. Strig. II. 269), melyben a melegvizekkel határos Ermen földet az Esztergom falain kívüli Szent Ágoston rendi kolostornak adományozta. Az adományozó oklevél szövege határozottan igazolja, hogy a melegvizek földje Esztergom határában feküdt. A határleírás Esztergomból kiindulva pontosan leírt területen fut egészen a melegvizekig, igazolva az Esztergomhoz való tartozást.

Az adományozás a királyi okirat szerint azért történt - és ez fontos körülmény hogy az Ágoston-rend az örmények földjén főiskolát létesítsen. Ennek a főiskolának a tényleges fennállását több régi írás igazolja, és különböző feltevések születtek fekvéséről, de miután ennek nyomait is a mai Óbudán vélték megtalálhatónak, minden ottani keresés sikertelennek bizonyult.

Egy 1277. ápr. 26-án kelt oklevél szerint (Mon. Strig. II. 56) a budai káptalan előtt az esztergomi Szent István keresztes kórház elismerte a királyi jogot nyolc melegvízi telek felett, melynek tulajdonosait is felsorolja az oklevél. Ezek tekintélyes telkek voltak, grófi kúriákkal is rendelkeztek. Az oklevél szerint Hermanus, az Esztergom melletti Szent István keresztes kórház mestere és a melegvízi Szent Háromság egyház priorja, tiltakozott az ellen, hogy az apácákat beiktassák ezeknek a telkeknek a tulajdonjogába, ami azért történt volna, mert László király a Nyulak szigeti (Szűz Mária szigeti) apácáknak adományozta a királynői vár mellett lévő királynői vártelek ezen részét.

A keresztesek képviselője, Hermann mester és prior szerint ezek a területek a melegvízi kereszteseknek fizettek eddig tizedet, így részükre károsodást jelent az elajándékozás. Hermanus végül visszavonta tiltakozását és beleegyezett az ajándékozásba, kivéve a melegvízi prior tulajdonát érintő területrészt. Az esztergomi keresztesek csak az egyházi joghatóságot tartották meg a telkek, illetve kúriák felett, mert azok az ő területükön voltak.

A tizedek tulajdonáért a keresztesek hosszú ideig pereskedtek, erről tanúskodik az 1316. márc. 24-én Tamás esztergomi érsek által kiadott oklevél (Mon. Strig. II. 817), majd a budai káptalan 1347. márc. 14-én kelt oklevele (Mon. Strig. III. 816). Az apácák azonban megvédték jogaikat, hivatkozva többirányú szabadalmukra, pápai és királyi adomány- és védlevelekre.

Ez a pereskedés alkalmat ad arra, hogy ennek a helységnek - Melegvíz-falunak a hovatartozásával a régi Buda fekvésének kérdését megoldás felé vigyük. Megállapítható, hogy a "villa de Calida Aqua" a régi Buda közvetlen környékén volt. Ennek a ténynek igazságát elismerik mindazok a kutatók, akik eddig a régi írások nyomain haladva igyekeztek a budai határokat megállapítani.

Megállapították azt is, hogy a régi oklevelekben "villa de Calida Aqua" néven szereplő helység - számtalan oklevél szerint - közvetlenül kapcsolódott az esztergomi határokhoz. Viszont a régi feltevés szerint ez a helységnév annak a forráscsoportnak a közelében lévő helységet jelöli, amely a ma is ismert budai, illetőleg Óbudai melegvíz-források környékén keresendő.

Miután nem kételkedhet senki abban, hogy az idézett oklevelek igazolják a "villa de Calida Aqua" Esztergom környéki helyzetét, kutatóink most azt tételezik fel, hogy az Esztergom-környéki és a Buda-környéki melegvizek közelében azonos nevű helységmegnevezések léteztek, így tulajdonképpen két Melegvíz-falu volt.

Tehát létezett egy Melegvíz-falu Esztergom környékén és egy Melegvíz-falu a mai Óbuda környékén is. Ez kétségtelenül bizonyítás nélküli állítás, mert a régi okiratokban okvetlenül tettek volna valami megkülönböztető jelzést, ha egy időben és aránylag közel egymáshoz két azonos nevű falu létezett volna.

Az Árpád-korban kétségtelenül ismert volt a Buda-környéki (a mai Óbuda-környéki) melegvíz forrás-csoport is, ennek megfelelően ténylegesen volt is egy megkülönböztetés, amit már az Anonymus- gesta is használ.

Anonymus azt írta, hogy Attila a "felső hévizeknél" építtette városát egy római város helyére, és ebből az Attila-városból alakult ki később a régi Budavár. Tekintettel arra, hogy a későbbi korokban egészen a török foglalásig használatos volt ugyanilyen elképzelés bizonyításául - a Felhévíz helység-elnevezés, világos, hogy a régi királyi vár környékén lévő melegvíz forrás-csoport lehetett csak névadója a melegvizek falujának. Így téves az az állítás, hogy két Melegvíz-falu volt.

Ami "villa de Calida Aqua" néven szerepelt a régi oklevelekben, az csakis az a település lehetett, amely Esztergom környékén feküdt. Így tehát kétségtelen, hogy a régi királyi vár (később királynői vár) mellett lévő Melegvíz-falu ugyanaz volt, mint az Esztergom mellett lévő.

A Nyulak-szigeti apácakolostor pereskedése az esztergomi keresztesekkel a nyolc Melegvíz-falui telek ügyében tovább folytatódott. 1347. márc. 14-én adtak ki egy oklevelet erről (Mon. Sírig. III. 816), ebben rögzítették azt a megállapodást, miszerint az Esztergom melletti Szent István keresztes kórház és a Nyulak-szigeti apácakolostor képviselője megállapodtak abban, hogy a budai vár mellett lévő Melegvízfalui nyolc telek után, - melyet még László király adományozott az apácáknak, - a tizedeket az apácakolostornak fizetik, ugyanakkor az egyházi főhatóság továbbra is a Szent Háromság keresztes konvent privilégiuma maradt, a régi indokolással, hogy ti. ezek a telkek a konvent joghatósági területén fekszenek.

Az Esztergom melletti melegvízi Szent Háromság egyház és Buda városa érintkező határhelyzetben voltak. Erre mutat rá az 1303. jún. 24-én kelt oklevél, mely arról szól, hogy az esztergomi Szent István keresztes konvent - érdemei miatt - megjutalmazott egy Budavári nevű polgár orvost és kereskedőt. Az oklevél szerint az orvosnak Quesmali - Kövek oldala, Kövek alja - határában szőlője volt, melynek kétharmada az esztergomi konvent területén, egyharmada pedig Buda város területén feküdt. Így a budavári határ és az esztergomi keresztesek földterülete kétségtelenül szomszédosak voltak. (Mon. Sirig. II. 565.).

Insula Leporum = Insula Leprorum = Szűz Mária-sziget NEM Margit-sziget

A legtöbb Budára vonatkozó helyrajzi adat a Nyulak-szigeti apácakolostor birtokában őrzött adománylevelekben maradt fenn. Ezeket az adományleveleket, melyek a zárda legfőbb jövedelemforrásait, vámokat, tizedeket, adókat biztosították, az apácák nagyon őrizték, és amikor a törökök közeledtére menekülni voltak kénytelenek, akkor ezeket az okleveleket magukkal vitték és továbbra is úgy kezelték, mint legfőbb kincsüket. Amikor azután a törököket Budáról kiűzték, a Nyulak-szigeti apácák utódai ezen oklevelek egy részét Pozsonyból, illetve Nagyszombatból visszahozták magukkal. Az oklevelek megmaradtak, és ezek sok mindent feltárnak a régi Buda múltjából.

A Nyulak-szigete az eddigi köztudomás szerint a mai Budapest területén létezett, és a mai Margit-sziget régi neve volt. Az ősi Buda helyrajzi adatairól szerzett tudásunkat kétségtelenül nagy mértékben bővítik a budai káptalan és a budai királynői vár földjéről, határairól kiadott határjárási oklevelek. I. Lajos király határjárási oklevele szerint a határbejárás a Nyulak szigeténél kezdődik.

Így amikor a mai Óbudán kezdték keresni a régi Buda maradványait - és elővéve a középkori okleveleket, azok fix pontjait keresték, - a jelenlegi Margit-szigetet vették kiindulási pontként.

A Nyulak szigete azonban, amelyet a mai Margit-szigettel azonosítanak, nem lehetett a mai Margit-sziget. Egyetlen olyan adat sincsen, amely azt igazolná, hogy a Nyulak szigetéből, a középkori oklevelekben említett Insula Leporum-ból Margitsziget lett volna.

Ellenben ismeretes IV László király 1278. évi oklevele (Mon. Strig. II. 68), mellyel Erzsébet nevű nővérének adományozta a Duna-szigetet (Vetus-Buda mellett), melyet a múltban Nyulak szigetének is hívtak, de az adományozás idejében már Szűz Mária sziget volt a neve.

A Nyulak szigetéből tehát nem Margit-sziget, hanem Szűz Mária sziget lett, és a későbbi évtizedekben egészen a török foglalásig ezen a néven, tehát Szűz Mária sziget néven szerepel a Nyulak szigete az összes oklevélben. Nyoma sincs annak, hogy a Szűz Mária sziget neve Margit sziget névvé alakult volna át. Az bizonyos, hogy a Pest melletti szigetet, - amelyen régi épületnyomokat találtak, - most Margit-szigetnek hívják, de a Margit-szigeten talált legrégibb épületmaradványok korát nem lehet a XIII, század vége előttinek datálni. A Nyulak szigete = Mária sziget viszont kétségtelenül már a XI, században jelentős épületekkel kellett hogy rendelkezzék.

Az Insula Leporum = Nyulak szigete elnevezés okának kutatása közben felmerült az a gondolat - László Gyula professzor adata, - hogy ez a "Leporum" név egy középkori véletlen vagy (feltehetőleg) szándékos elírás következménye. Eredetileg ez a szó "Leprorum" és így a sziget eredeti neve Leprás sziget, Leprások szigete, Insula Leprorum lehetett. Az elírás szándékosságát érthetővé teszi, hogy a régebben mint leprakórház és a leprások temetőjének használt sziget idővel - talán a leprajárvány megszűnése után - más célokra is felhasználtatott. Jelen esetben apácakolostor, keresztesek kórháza, udvarháza, vára, az esztergomi érsek toronyvára épült rajta. Így azután az elrettentő "Leprások szigete" helyett Nyulak-szigetét, Insula Leporumot írtak, és ezzel a köztudatból is kiölhették a régi, borzalmas emlékű lepra szót.

Ezzel kapcsolatban érdekes megemlékezés található a Pozsonyi Krónikában (Mon. Strig. I. 19), mely szerint Szent István alapította Esztergom mellett az első keresztes kórházat, - melyet Szent Lázárról neveztek el - és ez az első keresztes kórház leprakórház volt. Bizonyosan ez volt az a kórház, amelynek továbbépítésével később a keresztesek nagy jelentőségű Esztergom-környéki központja kialakult. Ez a központ az esztergomi Szent István keresztes kórház volt, melynek legismertebb létesítménye a Duna-sziget, vagy Insula Leporum melletti melegvízi keresztes kórház. ( hospitale St. Trinitatis de villa Aqua Calida).

Miután több oklevél révén bizonyítást nyert, hogy a melegvíz-falui keresztesek közvetlen szomszédai voltak a Nyulak-szigeti apácakolostornak, így nagyon is valószínű, hogy a leprakórház lett a keresztesek későbbi legfontosabb háza, és ez a ház, vagy a keresztesek vára közvetlenül a leprasziget mellett volt.

Ez volt az Insula Leprosorium, ahol a híres apácakolostor létesült, melynek vezetői később jónak látták a Leprosorium szót a kedvesebb Leporum szóval helyettesíteni. Így született meg a Nyulak-szigete név, melyet, mint láttuk, később IV Béla idejében Mária-szigetre változtattak. Ismételni kell: semmilyen adat nem került elő arról, hogy a régi Buda (Vetus- Buda) melletti Mária-sziget neve valamikor is Margit-szigetre változott volna. Ezzel szemben tény az, hogy azon a területrészen, ahol valamikor az Esztergom melletti keresztes körház állhatott és amely területrész közismerten tele van Árpád-kori cserépmaradványokkal, tehát igazoltan lakott terület volt az árpádkorban, - ma is létezik egy sziget, melynek neve Szűz Mária sziget.

Mindazok az oklevelek, királyi vagy főpapi adománylevelek, melyek a Nyulak szigeti, Szűz Mária-szigeti apácakolostor birtokainak helyzetét, adó-, vám-, vagy tizedjövedelmét biztosították, és a török dúlás után is megmaradtak, - azt bizonyítják, hogy ez az Esztergom melletti Szűz Mária-sziget volt az apácák eredeti otthona.

II. Béla király 1136-ban az Esztergom-szigeti apácakolostorban tartott gyűlésen, - melyet Szűz Mária egyháznak neveztek, - a püspök jelenlétében hercegséget ajándékozott fiának, Lászlónak (Mon. Strig. I. 62.).

IV László király 1272, szept. 19-én kelt oklevele (Mon. Strig. I. 782) a budai (Vetus- budai) prépostnak megparancsolja, hogy iktassa be a Buda-szigeti apácákat az V István király által nekik adományozott Gyani szőlőbirtokukba, amely előbb két örökösök nélkül elhalt - esztergomi polgár tulajdona volt. (Moniales de Insula Budensi - Datum in Insula Beate Virginis). Ennek az oklevélnek a hátán van egy középkorból származó, latin nyelvű írásos szöveg, mely a következőket mondja: "László király bizonyos polgárok szőlőjét az Esztergom-szigeti apácáknak adja Cholnokon."

Az oklevél-leíró Knauz ezt hibának tartja, megjegyzi, hogy bizonyosan a budai apácákról volt szó. Ilyen tévedés természetesen logikátlan lett volna. Az oklevél birtokosa, - talán valamelyik Szűz Mária szigeti apácafőnöknő, - bizonyosan tudta, hogy az oklevél a Buda-szigeti apácakolostornak szóló adományt igazolja. Ha mégis Esztergom-szigeti apácáknak tartotta a Buda-szigeti kolostor tagjait, akkor ez csak úgy lehetett, hogy - mint ezt más adat is igazolja - az ősi Buda és Esztergom határa a Mária-szigetnél közvetlenül érintkezett egymással. Így hol Buda-szigetnek, hol esztergomi Szűz Mária szigetnek nevezeték az Insula Leperumot.

Ebben az esetben az is fontos körülmény, hogy ezek a Buda- Esztergom-szigeti apácák két esztergomi polgár cholnoki szőlőjét kapták meg a királytól.

1278. jan. 20-ról származik az az oklevél (Mon. Strig. II. 909), mellyel Erzsébet királyné az esztergomi káptalan dorogi (Drug-i) földrésze mellett egy birtokrészt a Duna-szigeti apácáknak adományozott. Az oklevél szövege megjegyzi, hogy ez a földterület a királynői szakácsok földje mellett volt. Ez az oklevél ismételten rávilágít a Duna-szigeti apácák Esztergom-környéki birtokfoglalására - és ezzel igazolódik az érseki városhoz való tartozásuk, - de egyszersmind igazolja azt is, hogy a királynői vár is itt, a közelben létezett, mert a királynői szakácsoknak nem lehetett munkaterületüktől távol a földjük.

1272. szept. 28-án kelt az Esztergom város tanácsa egyik ítéletéről szóló oklevél (Mon. Strig. I. 783). A per tárgya egy szőlő a Cholnoki hegyen, mely a Buda-szigeti Szűz Mária monostor apácáinak tulajdona volt, de egy Gean nevezetű esztergomi kereskedő igazolta tulajdonjogát, és így azt a kereskedőnek kellett odaítélni, aki ezután azt 27 finom ezüst márkáért átruházta a Buda-szigeti apácakolostor nővéreire. Esztergom város tanácsa ezt a pert a Buda-szigeti monostorban tárgyalta, és ott hozta meg ítéletét. Ezt a dátum igazolja.

Esztergom város tanácsának csak úgy lehetett illetékessége ebben a perben, és úgy keltezhette ítéletét a Buda-szigeti monostorban, ha ez a sziget Esztergomhoz közel volt.

Bizonyosnak látszik egyébként, hogy az Esztergom városi tanács beavatkozását az tette szükségesé, hogy IV László király 1272. szept. 19-én ugyanezt a szőlőt odaajándékozta az Esztergom-szigeti apácáknak, és a tulajdonos később jelentkezett. Ez a két oklevél is megvilágítja a Buda-sziget és az esztergomi Szűz Mária-sziget azonosságát.

IV László király még egyszer foglalkozott az üggyel. 1290 táján adott ki egy oklevelet, melyben jóváhagyta Rubini és Gyán esztergomi polgárok végrendeletét a Szűz Mária-szigeti apácák javára - a budai prépost által, Szűz Mária- szigeti keltezéssel. Esztergom és a régi Buda szoros egymás-mellettiségét ez az oklevél is igazolja.

1297. jún. Z2-i budai keltezéssel Márton országbíró-helyettes oklevele (Mon. Strig. II. 411) bírói ítéletet közöl, melyben a szigeti Szűz Mária monostor apácái és az esztergomi káptalan közötti tulajdonjogi kérdésről van szó, nevezetesen az Erzsébet királynő adományából származó dorogi földrészről. A bíró az esztergomi Szent István keresztes konventet kéri fel az apácák több részből álló Dorog környéki földjének határ-megállapítására.

Ez pár nap alatt meg is történt. Ezt igazolja az 1297. júl. 9-én kelt oklevél (Mon. Strig. II. 415), mely szerint az esztergomi Szent István keresztes konvent a határ megállapítást elvégezte, és erről jelentést készített.

Kezdték a határjárást egy bereknél, melyhez 24 hold szántóföld tartozott, egy ösvény mellett, amelyik Cholnokra vitt, mely ösvény mellett az apácáké volt még néhány ház szőlőkkel és egy kis hegyen még 10 hold föld. Innen egy nyájhajtó úton haladtak tovább, amely Dorog falun és kapuin át kivitt a kaszálóra, ahol még 100 hold szántó volt az apácáké. Egy út mellett, mely innen Budára, valamint Bolmochra vezetett, volt még 20 hold szántóföld és 30 hold kert. Cholnok felé 6 hold szőlő, majd tovább 40 hold föld, azután Bolmoch határában a hegynek egyharmada, fiatal erdőkkel, még szintén az apácáké volt.

Ebből a határjárási oklevélből megállapítható, hogy a Szűz Mária- Duna- Buda szigeti apácakolostornak Esztergom környékén jelentős földbirtokai lehettek, ha csak ezen a bejárt Cholnok környéki területen ekkora birtokaik voltak.

Egy 1328. júl. 13-ai keltezésű oklevél (Mon. Strig. III. 202) szerint az esztergomi káptalan előtt per folyt István gróf és testvére, Jakab esztergomi polgárok és a Budaszigeti apácák között egy, a Chév és Cholnok határát érintő szántó és rét-föld miatt, melyet még az említett esztergomi polgárok egyik őse ajándékozott a Buda-szigeti apácáknak.

1285. aug: 14-e előttről származik az az ismert oklevél (Mon. Strig. II. 180), mellyel bizonyítani óhajtották, hogy az esztergomi érseknek vára és tornya volt a Pest melletti Margit-szigeten. Természetesen ilyen toronyvár sohasem létezett a mai Margit-szigeten, nem is találták soha nyomát sem. Az oklevél szövege szerint Lodomér esztergomi érsek ekkor adta át nyolc évi használatra a váci püspöknek a Duna közepén, Vetus- Buda mellett a Szűz Mária-sziget felső végénél lévő kőtornyát és fallal körülvett udvarházát.

Ez - az érsek vára lévén, - nyilvánvalóan Esztergomhoz közel kellett legyen. Semmi ésszerű ok nem támogatta ugyanis azt a feltevést, hogy az érseknek a pesti vár felépülte előtt Pest környékén lett volna vára. És ha mégis volt, akkor sem magyarázható meg, hogy miért éppen abban az időben adta bérbe 8 évre másnak, amikor a királyi udvar állítólag a pesti várba helyezte át székhelyét.

Egyébként az érsek toronyvárának Esztergom környéki létezését igazolja IV Béla egyik oklevele (Mon. Strig. I. 412), mely szerint a régi Buda tatárdúlás által történt pusztítása után a királyi udvar erről a Vetus-Buda-i részről - ahol az érsek toronyvára is volt, - máshová tette át székhelyét, és ezért az érsek is elköltözött onnan.

Így a toronyvárra már nem volt szükség. Ezt igazolja egyébként az is, hogy a 8 év lejárta után az érsek véglegesen túladott Szűz Mária-szigeti házán. Az 1294. júl. 22-én kelt oklevél (Mon. Strig. II. 357) szerint elcserélte azt egy birtokrésszel, amelyet csereképpen a tengurdi nemesek ajánlottak fel a várért, mely nekik biztonsági okokból kellett. Ez a csere a Szűz Mária-szigeten létező érseki toronyvárra vonatkozott.

Miután a Buda mellett lévő Szűz Mária-sziget azonosságát az Insula Leporummal senki sem vitathatja, az a felfogás alakult ki - mely eddig is érvényben volt, - hogy ez a sziget a mai Margit-szigettel azonos. A Margit-sziget azonosítása a régi Buda melletti Szűz Mária-szigettel nagyrészt azzal nyert bizonyítást, hogy a Szűz Mária szigeti apácakolostor volt királyi adományok következtében a pesti vásári vám tulajdonosa és élvezője hosszú évszázadokig. Ezt kétségtelen hitelességű királyi oklevelekből lehetett megállapítani.

1272. IX. 28. Arcynus, az esztergomi latinok falvának bírája... (DL 812.)

Ez a Nyulak szigete és Pest közötti viszony azonban nem jelent kötelezően helyrajzi vonatkozású közeli kapcsolatot is. Sőt, ha a pesti vám kérdését tüzetesebben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy pontosan ez a vám-tulajdonjog helyezi szükség-szerűen Esztergom mellé a Nyulak szigetét (Szűz Mária-szigetet), illetőleg a szigeti apácakolostort.

Az apácák tulajdonában megmaradt, 1291. máj. 3-án kelt (Mon. Strig. II. 283),az esztergomi káptalan által kiállított oklevél szerint a káptalan előtt megállapodás jött létre az Esztergom-előhegyi Szent `lámás templom prépostja és a Buda melletti

Szűz Mária-szigeti apácakolostor között Vetus-Pest vásárvámja felől, melynek felét még Imre király adományozta az esztergomi Szent 'Tamás templomnak. Most ezt a fél vámot a prépost átadta az apácáknak, miután azt IV Béla királytól megkapták. (cserébe az apácák a Komárom-megyei Isa falut adták.

Ez az oklevél több szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban igazolja azt, hogy a pesti piaci vámjog már régebben esztergomi tulajdonban volt, s így az a körülmény, hogy a későbbiek során a Szűz Mária-szigeti apácák javaihoz tartozott, - nem jelenti az apácakolostor Pesthez való közelségét. Másrészt az a fontos körülmény is kiviláglik ebből a csereüzletből, hogy Pest abban az időben az ország vezetői előtt mégiscsak sokkal jelentéktelenebb helység kellett legyen, mint ahogy azt ez ideig kutatóink hitték. Az a körülmény ugyanis, hogy a pesti vásárvámot egy esztergomi egyház javára eladományozhatták, erősen kiemeli Esztergom környékének jelentőségét Pest felett. Ennek a helyzetnek megváltozását a csere lebonyolításának idejéig valószínűtlennek kell tartanunk.

A csere ugyanis csak a pesti vásárvám feléért történt, a vámjövedelem másik fele ekkor már sok évtizede az apácák birtokában volt. Ezt az 1313. december 2-án kelt oklevél igazolja (Mon. Strig. II. 778), melyben az esztergomi érsek ítélete van rögzítve.

Ezek szerint Buda városának (ez már az új Buda-város volt) és az ő külvárosának, Antiqua-Pestnek polgárai felszólaltak a Nyulak-szigeti apácák vámszedései miatt. Az apácák hivatkoztak Béla király oklevelére, mely szerint a pesti vár királyi vámja, - a vásárvám - az apácákat illeti meg.

Miután az apácák bizonyították, hogy a vámokat 58 év óta zavartalanul szedik, az érsek a további vámjogot nekik ítélte. Így az apácák a vámszedést visszamenőleg 1255-ig igazolták. Az a körülmény, hogy az apácák a pesti vám vámjogát törvényesen Budán hasznosították, jelzi, hogy ekkor a vár már új nevén szerepelt. Az viszont, hogy ugyanennek a Budának külvárosaként (tehát a pesti új vár, a pesti újhegyi vár külvárosaként) ugyanekkor Vetus-Pest, vagy Antiqua Pest szerepel, azt jelenti, hogy a "Vetus-Pest", "Antiqua Pest" a mai Óbuda neve volt.

Györffy György adata szerint (Kurszán és Kurszán vára, Bp. 1955.) Fülöp fermói püspök mint pápai legátus az 1279-tőI 1281-ig terjedő időszakban, - mint Lodomér esztergomi érsek vendége, - a Szűz Mária-szigeti pompás és nyugalmas nyaralójában lakott, Vetus-Buda mellett, többedmagával. A pesti vám ügyében történt egyezkedés az esztergomi Szent Tamás templommal kétségtelenné teszi, hogy a régi királyi Buda nem lehetett a mai Óbuda területén, mert amennyiben a régi Buda a mai Óbuda környékén létezett volna, semmiképpen nem valószínű, hogy a közvetlen közelben lévő pesti piaci vámjog felét egy esztergomi egyház kapja meg.

1510-ből származik egy oklevél, a Nyulak-szigeti apácák és a budai káptalan között folyt perről, mely egy víztároló elrontása miatt keletkezett. (Rupp Jakab, Budapest helyrajzi története 69-70.) Az eddigi feltevések szerint ez a víztároló a mai Budán, a Császárfürdő mellett a hegyen volt. Ezzel szemben az említett oklevélben a víztároló nagy tó volt, külön kikötővel.

Az oklevél leírása szerint a tó a keresztesek kórházának kertje és szőlője aljában, a hegy tövében, az országút mellett a Dunához közel feküdt. A tóba több forrás vize folyt be. A mesterséges tó - víztároló - a Nyulak-szigeti Szűz Mária kolostorhoz, illetőleg a Szűz Mária-szigethez közel létezett, a kolostor malma pedig a tó mellett volt felállítva.

Ez a leírás sehogy sem illik rá a Császárfürdő környékén ismert jelentéktelen vízduzzasztóra. A leírásban említett tó semmi esetre sem lehetett a Császárfürdő környékén.

A Pilisben említett területen, a Szűz Mária-szigettel közvetlen szomszédságban, a Szamárhegy- Szamárkő mellett, a Búbánatvölgy Duna felőli részén, az ókori (római) országút mellett ma is áll még egy régi víztároló töltése. Ez a töltés gát volt, amely az egész völgyet elzárta. Itt kétségtelenül hatalmas víztároló gyűjtötte valamikor a vizet. Körülbelül a völgy közepén lehetett az elzáró zsilip, és itt állhatott valamikor az apácák malma. A szigettől úgyszólván pár méterre volt az egész létesítmény.

A völgy felsőbb részén most is nádas tó van, ez a Kerektó.

Ma is ezen a néven szerepel a térképeken, az Árpád-korból viszont igen sok Buda-környéki oklevél szerepelteti a Kerektó vagy Kereked neveket.