Ugyancsak ezt bizonyítja Orbán pápa 1187. jún. 23-án kelt oklevele (Mon. Strig. I. 115.), melyet a pápa az esztergomi lovagrend vezetőjéhez, Miklós mesterhez küldött. Ebben hivatkozik a Sándor pápa által a keresztesek részére kiadott kiváltságlevélre, mely megerősíti Géza király adományait a Lovagrend részére. Ő is megerősíti ezeket az adományokat. Ebben szerepel Béla király adományaként öt falu: a melegvízi Szent Háromság egyház (Sancte Trinitatis de Aqua Calida), a veytic-i Szent Miklós egyház, a Thavi Szűz Mária egyház és a Sokoli Szűz Mária egyház, valamint a Charcai Szent Margit egyház.

A melegvíz-falu Esztergomhoz való közelsége, az esztergomi Szent István keresztes kórház alapítási oklevelében is igazolódik, de későbbi okiratokban is igen sokszor szerepel, bizonyítva Esztergomhoz való közelségét. Sok oklevélben szerepel a melegvízi Szent Háromság egyház, a Nyulak szigeti (Szűz Mária szigeti) apácakolostorral való pereskedése kapcsán.

Egyébként a Villa de Aqua Calida, illetőleg az itteni Szent Háromság keresztes kórház Esztergom-környéki létezését az is bizonyítaná, hogy minden ügyét az esztergomi Szent István keresztesek intézték, és vezetőjük is mindig azonos volt. Rupp szerint a Szent Háromság egyház (a melegvízi keresztesek egyháza) még saját pecséttel sem bírt, minden ügyükben az esztergomi keresztes egyház pecsétjét használták.

A modern kutatók a mai Óbudán vélték megtalálni a melegvízi keresztes egyház templomát, azt állítva, hogy ez az egyház a mai Császárfürdő helyén létezett. Itt több ízben történtek ásatások, és a mai Óbudának ezen a területén is csak olyan leleteket ástak ki, amelyek a XV századból származtak. Ezzel nem lehet bizonyítani a melegvízi keresztesek itteni létezését, miután a Sancte Trinitatis de Aqua Calida Vetusbudai helyét és egyházának fennállását XI-XII. századbeli oklevelek igazolják, tehát Vetus-Budán ennek az egyháznak már ebben a korban voltak építkezései.

1212-ben II. András király a régi budai káptalan jogainak visszaítélése alkalmával bejáratta a vitás terület határait és kijelöltette a káptalan és a királyi birtok határvonalát.

Ebben a határleírásban megmaradtak tehát a régi Buda környékének olyan jelölőpont-elnevezései, amelyek útbaigazítást adhattak a kutatóknak a régi Buda határainak érintkezési területeiről. A határleírási oklevelek eredetije ugyan már nincs meg, de a több ízben történt másolások példányaiban fennmaradtak.

Ennek megfelelően az idézett oklevélben szereplő helynevek a különféle másolatokban többféle alakban maradtak meg. Ezek minden változatát figyelembe kell vennünk, mert nehezen lehet eldönteni, hogy melyik változat hasonlít leginkább az eredeti elnevezésekhez.

Az oklevél világosan kimondja, hogy a. határjárás a budai határban lévő melegvizeknél kezdődött.

A már említett, 1290-ből és 1189-ből származó királyi, illetőleg pápai oklevél erről a melegvíz-faluról határozottan mint Esztergom melletti helységről, mint Esztergom külvárosáról intézkedik. A királyi határjárási oklevél szövege tehát a határjáráspontok Esztergom melletti létezését kétségtelen módon igazolja.

Közel másfél évszázad múlva, 1355-ben I. Lajos király rendelte el a budavári és budai káptalan határainak bejárását, illetve a határvonal újbóli kijelölését. A határjelölő bizottság munkáját és a határok kijelölését oklevélben örökítették meg. Ennek az oklevélnek is több másolata maradt fenn. A szövegekben általában ugyanazok a területek szerepelnek, mint az 1212-es oklevélben. Itt a határ a Nyulak-szigeti apácakolostornál kezdődik a Duna partján, majd átfon a Dunán a Szent Jakab egyháznál az országútig. Ez az országút a Vetus-Budát és Esztergomot összekötő út volt, mely főbb okiratban szerepelt Via Magna Strigoniensis néven. Innen a határ a Köves völgyön haladt át, egészen a Mogyorós nevű területig, majd tovább a Hegyeshegyig. A budai káptalan határa itt azután több dombos terület és kisebb völgy után a szőlők között halad az Alba Ecclesia előtt a Nagy-útig, ahol az út keresztezi az esztergomi Nagy-utat. Az esztergomi út hegyek alatt halad végig a Fenőmalhegyen át a Megyer nevű területig, a Tehesevre szőlőig, és egy nagy mezőn át a Szent Lélek keresztes kolostornál a Dunáig.