A régi, több száz éves leírásokban szereplő helyrajzi elnevezéseket azonban nem találták meg a mai Óbuda területén. Ekkor kezdődtek el azok a magyarázgatások, amelyek végül is arra vezettek, hogy a helyrajzi pontok régi értelme eltűnt, és a mai Óbudán történő kutatásoknál már semmi jelentősége sincs annak, hogy az a terület, amelyet például a királynői vár vagy az Alba Ecclesia területének tartanak, teljesen más földrajzi helyzetben fekszik, mint amilyet az említett régi iratok feltüntetnek. Mellőzni kellett a régi Buda helyrajzi képét, mert az semmiféle magyarázattal nem volt azonosítható a mai Óbuda területével.

A régi leírások, amelyek Buda fekvéséről szólnak, olyan elnevezéseket tartalmaznak, amelyek a mai Óbuda területén nem találhatók, de az általam megjelölt pilisi területen évszázadok óta használatosak, és ma is ismertek, mégpedig pontosan azok az elnevezések és olyan felsorolásban, ahogy azok a régi Budán az írott források szerint valóban léteztek.

A régi Buda határáról részletes leírást adott II. András király 1212-es és I. Lajos király 1355-ös, valamint II. Lajos 1524-es határjárási oklevele.

A régi iratokban feltüntetett helyrajzi pontok ott fekszenek, ahol sok száz éve voltak: a Duna mentén, Esztergom, Pilis, Dömös között. A határjáró bizottságok sok évszázaddal ezelőtt itt, ezeken a területeken állapították meg a határokat, és ezek a határpontok ma is fellelhetők a régi írások alapján.

Csepel neve is felbukkant ezen a környéken, Dömössel összefüggésben, az Ipoly folyóval szemben lévő szigeten. Erről olvashatunk I. István 1019-es, majd II. Béla 1138-beli oklevelében, valamint III. Béla 1193-ból származó oklevelében is.

Vetus- Buda, Buda, az Alba Ecclesia, a pálos kolostor igazoltan összefüggő helyzetben volt Esztergommal. Ezt többek között Perényi Imre nádor és helytartó 1510-ben kiadott parancslevele is bizonyítja. Ebben az oklevélben szöveg szerint határozottan igazolódik, hogy az az esztergomi Nagy út, amely összekötötte Örs területét a Vetusbudai Alba Ecclesia feletti szőlőfölddel, - ténylegesen Esztergom közelében volt. Az oklevél ugyanis leírja, hogy az ősi budai káptalan területének határai a pálos kolostor kertjének falai és Alba Ecclesia mellett is elhaladnak Buda hegye felé, mely alatt vonul az esztergomi Nagy-út, az esztergomi polgárok közútja, az előhegyek és Örs területén át Esztergomba. Tehát az esztergomi Nagy-utat az esztergomi polgárok használták, esztergomi személyek közlekedtek rajta.

Ugyanennek a ténynek az igazolására szolgálhat az az oklevél-töredék, mely a XV századból való, és igazolja, hogy Alba Ecclesia, Vetus- Buda, a Melegvíz-falu és Örs földje egyazon területegységen belül feküdt, Esztergom mellett. (Bártfai Szabó L. i. m. 116, o.) Itt kell ismét megemlíteni, hogy más, a Vetus-budai határok kijelölését szolgáló régi iratok, mint például a II. András király által 1212-ben kelt határjárási oklevél vagy az I. Lajos király által 1355-ben kiadott határmegjelölő irat - minden esetben az esztergomi út vonalát vették legfőbb kiindulási pontnak. Ez olyan határjelölő vonal volt, melyhez a határbejárók mindig vissza-visszatértek, és így a határleíró oklevelekben is több ízben szerepel, kétségtelenné téve ennek az útnak esztergomi közelségét. Az ősi Buda legfőbb útja kétségtelenül az esztergomi Nagy-út, a via magna Strigoniensis volt.

Ezek a határjárási oklevelek eredeti leírások, korai hiteles másolatok. Így bizonyos, hogy az oklevelek kiadásának idejében - 1212-től a legutolsó határmegjelölő oklevél keltéig, 1524-ig -, tehát több mint 300 éven keresztül - az ősi Buda az esztergomi Nagy-út vonalán feküdt.

Ennek az útnak a neve az ősi Budán olyan sok száz éves hagyomány kellett, hogy legyen, amelynek okvetlenül nyoma maradt volna egészen a modern időkig. Ezzel szemben a török foglalás után, illetőleg a törökök kiűzése után ennek az esztergomi útnak nyoma sincs semmiféle, a mai Óbudával kapcsolatos iratban vagy leírásban. A kutatók, akik azonosnak vették a mai Óbudát az ősi Budával, általában úgy magyarázzák ezt, hogy az esztergomi út megjelölés az idők folyamán átváltozott Bécsi út megjelöléssé és megszűnt a mai Óbuda területén. Nem foglalkoztak mélyebben ezzel a kérdéssel, pedig ha tették volna, hamarább jutnak el az igazságra, arra, hogy a mai Óbuda területén sohasem volt esztergomi Nagy-út, vagy esztergomi út megjelölés.

Mindazok az oklevelek, amelyek Vetus- Budával, Sicambriával, Etzelburggal vagy a régebbiekben Budával kapcsolatban mint helymegjelölő pontot említik az esztergomi utat, az eredeti Régi Budára vonatkoznak, amelynek okvetlenül Esztergomhoz közel kellett lennie.

Az is kétségtelen, hogy a Nyulak- szigeti apácakolostor vagy a Felhévvízi Keresztesek kórháza ügyében (St. Trinitatis de Aquacalida), vagy a kolostorok birtokpereivel kapcsolatban és más ügyekben kiadott oklevelekben sokszor előfordul a via magna Strigoniensis megjelölés, de ugyanezekből az oklevelekből megállapítható az is, hogy ezek a területek ténylegesen Esztergommal voltak határosak.

Az esztergomi határral kapcsolatos területkijelölő oklevelek mindvégig azoknak a helységneveknek a felsorolását tartalmazzák, amelyek viszont a régi Buda határait érintő határkijelölő oklevelekben szerepelnek. Így a Via Magna Strigoniensis megjelölés nemcsak az Esztergomhoz való közelségét igazolja ennek az útnak, hanem azt is, hogy a Vetus- budai határ kapcsolódott ezekhez az esztergomi területekhez. Ugyanazok a nevek szerepelnek mindkét helység megjelölésénél.