Szóval ott állt az ember pólóban és gyűrött farmerben, kócosan. Bűnbánó hangon a következőket mondta.
-Kedves Honfitársaim, drága népem. Most húsvét közeledtével a lélek megtisztulásának idején egy angyal megjelent, megígérte sötét lelkem hófehérre mossa, ha megbánom a bűneimet.
Egész éjszaka jegyzeteltem, de kevés volt az idő, nem tudtam befejezni, így fel sem sorolhatom mindet, de itt állok előttetek, szánom bánom, hogy mindenetekből megfosztottalak és kiforgattalak benneteket, eladtam az ország nagy részét, amit nem, azt haveri alapon átmentettem adóparadicsomokba. Kivittük a tőkét, behoztuk a multikat, és a bankokat. Olyan közüzemi számlákat zúdítottam a nyakatokra, hogy belegebedtetek. Az egészségügyet szétziláltam, hogy ne gyógyítsanak, hanem profitot termeljenek nekünk. Pont a temetkezést akartam megreformálni, oly módon, hogy jelzálogra temetkezzetek, akkor az örökösök vitáitól sem lesz hangos s bíróság, mert nem marad, min veszekedjetek. Ekkor jelent meg az angyal.

A legnagyobb bűnöm az volt, amikor testvért testvér ellen uszítottam, 13 millió románnal riogattam. Belátom, hibáztam akkor is, amikor azokat küldtem el az országból, akiknek nem tetszik az általam bevezetett nyomor. No, és akkor is, amikor azt mondtam a csecsemőnek a bölcsödében, az anyjának a munkában van a helye. Ezzel magam is a gólem ember építését szorgalmaztam, gender módszerrel, így a szülői mintát már csírájában elfojtottuk volna. A gondozónők a mi tematikáink szerint nevelnék a gyerekeiteket, mert gyurma ember kell, ki formálható.Most, hogy látom mekkora bűnt, követtem el ellenetek, minden látható és láthatatlan vagyonomat, -amiket tőletek elsíboltam-, visszaadom. Villámat a kilakoltatott családokra, hagyom. Magam, pedig eltűnök, családommal és a sleppemmel együtt. Senkit hátra nem hagyok, hogy többé ne tudjanak ártani nektek, elmegyünk oda, ahova én küldtelek egykor titeket…
Nem fogtok hallani rólunk, a nevem is felejtsétek el, nem vagyok méltó az emlékezetetekre, bocsássatok meg nekem! Bocsássatok meg nekünk! -fejezte be elcsukló hangon, majd zokogásba tört ki, igazi könnyekkel.
Most először hittem neki, ott álltam és néztem az emblémát, a képernyőn, „Rendkívüli hírek” volt a bal sarokban kiírva, szemben velem egy töpörödött ember összetőrve és zokogva, bocsánatért esedezett.

Léptem volna hozzá közelebb, hogy jobban lássam és halljam, de hirtelen felébredtem, félálomban a távirányítót kerestem, mikor megleltem, láttam a képernyőn az embléma ott volt a bal sarokban, „Rendkívüli hírek” helyett a napot mutatta: április 1-je.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés