Ha a gazdag országokat kellene megneveznie egy átlag magyarnak, azonnal ezeket az országokat mondaná: Svédország, Egyesült Államok, Szingapúr és Svájc. De mitől lettek gazdagok a svájciak? Egy levél megfogalmazta:

„Svájcba emigrált magyar tanárnő fia szájából hallottam, hogy amikor a mamát befogadta a helyi iskola, azzal tüntette ki az igazgató, hogy ő intézhette az iskola számára szükséges eszközök beszerzését.

Persze bizonyítani akart, és összeállította a listát, amit izgatottan vitt a bemutatásra. Az igazgató vetett rá egy pillantást, majd elmondta, az úgy rossz, ahogy van, lehet újraírni.

Az értetlen arcot látva, jóindulatúan elmagyarázta: Először meg kell nézni, hogy a városban gyártják-e ezt a cikket? Ha igen, meg kell venni, mert az a legolcsóbb, hiszen a város lakóinak munkát biztosítunk és a későbbi minőségi problémák kizártak.

Ha nem, meg kell nézni, hogy a tartományban készítenek-e ilyesmit, mert ez a második legolcsóbb, minőség vitára itt sem kell számítani.

Amennyiben a tartományban nem készül, megnézzük, hogy Svájc területén előállítják-e a terméket. Ha igen, jöhet.

Végül felmerül a kérdés: mi a teendő akkor, ha nem gyártják Svájcban? Ekkor hátra kell dőlni és behunyt szemmel, (esetleg egy rövid szunyókálás után) pihent állapotban azon lehet elgondolkodni, hogy egyáltalán, kell ez nekünk?”

Figyelem, pedagógusok, és figyelem szülők! Ezt a hozzáállást tanítsátok minden családban, óvodában, iskolában, egyetemen!
Ennyi kell ahhoz, hogy örökre kilábaljunk mindenféle gazdasági krízisből…

Ehhez nem kell kommentár!

Mit tehetnénk még hozzá? Tényleg? Ehhez Magyarországon miért kell valamit is hozzátenni? És tessék mondani, véletlen, hogy Svájc nem tagja az Uniónak?

Sapienti sat!

(Chubakka)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés