Majd a vasárnapi Evangéliumban (Lk 7,36 - 8,3) ugyancsak az Jézus „pozitív” csapdát állít a Simon farizeusnak, aki őt meghívta a hazába és meg akarta tisztelni. Nem volt azonban teljesen nyílt és előítéletekkel viseltetett iránta, amikor Jézus a bűnös asszonynak megengedte, hogy megérinthesse őt, könnyeivel mossa lábát és hajával törölje meg. Ott Jézus is egy idegen példát hozz fel, hogy önreflexióval élhessen a Simon nevű farizeus: ,, Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?’ Simon felismeri az Isteni tanácsot, azonban gőgjében ellenáll a „csapdának” és nem ismeri be téves ítéletét a Megváltóról.
A Jó Isten tudja, hogy ha az aktuális helyzetben meghívnák az Úr Jézust a mi kisebbségi közösségünkbe, nem a következő példával oktatna-e minket: „Élt egy városban szegény sokgyermekes család. Sokat küszködnek a mindennapi megélhetés gondjaival, de nagyon szerették egymást. A gondok tömkelege azonban gyakran vitákba sodorta őket, amelyekből előbb-utóbb mindig kikeveredtek, és hálát adtak a Jó Istennek a családi élet ajándékáért. Lakott azonban a szomszédban egy gazdag és irigykedő gyermektelen asszony, aki kihallgatta a családi vitákat. Szemet vetett hát a sokgyermekes család édesapjára, mert jóképű és dolgos ember volt. Egy alkalommal, amikor a férj éppen egy családi vita után kiment sétálni az utcára, hogy megnyugodjon, megszólította őt a szomszédasszony, és rábeszélte, hogy jobb sora lenne neki az ő házában. Még azt is felajánlotta neki, hogy a nagyobb gyermekei is vele menjenek. A férj egy kissé ezen eltűnődött, de a jobb élet reményében elfogatta az ajánlatot és elköltözött hazulról néhány gyermekével együtt. A magára marad sokgyermekes édesanya az otthon maradt két legkisebb gyermekével nem tudta elviselni ezt a lelki megrázkódtatást és belehalt. Kis gyermekei árvaházba kerültek. Vajon a többi gyermeke meddig élvezi az idegen szomszédasszony számító szeretetét? Lehet, hogy jól jön a segítség a háznál meg a kertben. Azonban ő mindig csak mostoha marad. És a hűtlen férj hogy nézz gyermekei szemébe, amikor majd rákérdeznek a családjuk múltjára?” Nem igazán ismerjük a választ.
Az Úr Jézus egy alkalommal a tanítványainak ezután hozzáteszi: akinek füle van, hallja meg! Egy biztos. A mostani összetett és fájdalmas helyzeten keresztül is önvizsgálatra ösztönözz az Úr minden embert, akik a közösség tagjának vallja magát. Egyszer biztos számot kell adnunk döntéseinkről. Hogy döntöttünk a 90 éven keresztül megőrződött közösségünk sorsáról?
Imádkozzunk, hogy az Úr ajándékozzon meg minket Dávid bűnbánatával, és vegyen el minden farizeusi képmutatást, bohóckodó állszeretetet és identitáspusztító hűtlenséget.
Galgóczi Rudolf, zselízi lelkiatya

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés