Elnéptelenedő magyar falu, idegen felvásárlók, kiégett vidék: a mai és a Hangya életre hívása előtti idők jellemzői kísértetiesen hasonlók. A magyarság felelős vezetői akkor időben észrevették, hogy az önkéntes szövetkezés rendszere az önkormányzatiság, önfenntartás csúcsa, emellett képes leszámolni az uzsorával, a külföldnek való kiszolgáltatottsággal. A harmadik évezred hajnalán ugyanezek a feladatok, csakhogy nem fegyveres hadseregek, hanem a globális futószalag végtermékéi ostromolnak minket – egyelőre. Kutatásaink alapján hisszük: megtaláltuk a kivezető utat!

A huszonegyedik század teendői azonnal érthetővé válnak, ha megvizsgáljuk, milyen helyzetből indult a kivéreztetett magyarság, mielőtt európai mércével mérve is gazdasági csodát produkált. Ha helyesen elemezzünk a helyzetet, a levont következtetések által semmi sem zárja ki, hogy hazánk a következő években is hasonló pályára aljon. Az egész hit és befektetett munka kérdése, valamint azé, hogy le tudunk-e számolni az utóbbi húsz év „úgyis kicsik vagyunk”, „muszáj az erősebbnek megfelelni” kezdetű tévútjaival.

A tizenkilencedik század utolsó két évtizedben, tehát a Hangya Mozgalmat közvetlenül megelőző időszakban az épphogy szabadságot nyert jobbágyság szinte belezuhant az amerikai verseny okozta mezőgazdasági válságba: a tengeren túlról behozott búza és kukorica miatt a hazai termelés már nem volt gazdaságos. A bajokat a korabeli híradások szerint tetézte, hogy az ország irányítását a gazdasági liberalizmus jellemezte, melynek esze ágában sem volt megvédeni a gyenge, kiszolgáltatott magyar parasztságot. Kísérteties párhuzamok ismerhetők fel. A középbirtokos osztály tönkre ment, földjei felét elvesztette, miközben teret nyert az ipari nagytőke, és megjelent az uzsora, a spekulációs tőke. Ennek köszönhetően a magyar vidék sorvadni kezdett országszerte tombolt a hiteluzsora, kiszolgáltatott, tönk szélén álló gazdák pedig kapva-kaptak az idegen „mentőöv” után.

A rögzített jelentések szerint az erdélyi részeken is minden falunak megvolt a maga „bankárja”, aki batyuval érkezett a faluba, de gyorsan övé lett az italmérés, majd a szatócsbolt, végül a szorongatott gazdák már előre eladták termésüket az újonnan jött falusi uzsorásnak – beindult az eladósodás spirálja.

Ilyen helyzetben tűnt fel Károlyi Sándor gróf, a Hangya életre hívója, aki társaival végigjárta a falvakat és új, lelkes vezetőket toborzott. Sorra alakította a községi hitelszövetkezeteket, s 1889-re már hatvan településen működtek. A szövetkezetek a könnyen elérhető, saját pénz közvetítésével könnyedén le tudtak számolni a pénzuzsorával. De megjelent az említett áruzsora is, melynek köszönhetően a földből élők munkájának gyümölcse nem az országot gazdagította. Ezért volt szükség a mozgalom lényegét jelentő fogyasztási szövetkezetek létrehozására., melyek megvédték a magyar árut, tagjaik számára szinte önköltségi áron biztosították nem csak az alapvető élelmiszereket, fogyasztási cikkeket, de egy idő után a kultúrtermékek egy részét is, továbbá elvették a helyi önfenntartás magvait.

A magyar „falusi forradalom” futótűzként terjedt. Hatalmas ellenszélben üzent hadat a kartelleknek, idegen gazdasági szövetségeknek, a biztosító túlkapásai elleni védekezésül pedig létrehozta a Gazdák Biztosító Szövetkezetét is. A Hangya alapításának 25. évfordulóján, 1923-ban már mintegy kétezer szövetkezet működött sikerrel, csak a csonka ország területén! Ezek nem kis mértékben járultak hozzá Trianon túléléséhez és a Horthy-féle gazdasági csoda alapjainak lerakásához. Ezzel nem csak bizonyította a szövetkezeti rendszer örök létjogosultságát, természet közeli voltát, de Németh István szavaival élve azt is, hogy a Hangya, mint vékony gallyacska hatalmas szálfává szökkent! Ezért érdemes áttekinteni, hogy is működött a mozgalom a gyakorlatban!

Károlyi felismerte, hogy a gazdákat folyamatosan oktatni kell, hogy vezető rétegük korszerű ismereteket szerezzen, megmutassa és feltalálja magát. Ezért érdekvédő szervezeteket és saját folyóiratokat alapított (Szövetkezés, Hazánk), melyek mankóként szolgálhattak a legnehezebb időkben is. A már említett hitelszövetkezetek nem csak méltányosabb feltételekkel nyújtottak kölcsönt a gazdáknak, mint a bankok és uzsorások, de általuk meg lehetett állítani a tömeges árveréseket, az adósságcsapdát is. A gombamód szaporodó fogyasztás szövetkezetek pedig abban s segítettek, hogy a megtermelt áruk közvetítő (mai szóval: multi…) nélkül jussanak el a vásárlókhoz, kizárva a többszörös árdrágítást. A létrejövő saját biztosítóval pedig teljesen párhuzamosan, alternatív gazdasági rendszer alakult ki, amely ellen az idegen befektetőknek már nem volt fegyverük, hiszen a termelés a magvetéstől az árusításig magyar kézben volt!

A Hangya így tehát túlnőtt eredeti célján: már nem csak olcsóbbá tette a falusi életet, de képes volt a falusi embernek modern üzleti tudást, tapasztalatot adni, felébresztette az önvédelem szikráját, de kinevelte a magyar érzelmű kereskedők generációját is, akiken a külföld már nem talált fogást. Ezek szó szerint a mai teendők: a vidék önvédelmének feltámasztása.

A Hangya felvirágoztatta a magyar falut. Az uzsora visszaszorult, a gazdák pedig kifizették adósságaikat, hozzászoktak a készpénzen történő vásárláshoz, megtakarításokat értek el. Rendbe hozták házuk tájékát, szebb házak épültek, a föld nem maradt parlagon, az ifjúság pedig tanulni kezdett. Az új könyvelők, pénztárnokok egyszerű falusi emberekből lettek, a szövetkezeti vezetőket, de még a boltosokat is a Hangya tanfolyamain képezték ki. Kongresszusokat tartottak, ösztöndíjakat alapítottak – minden alkalmat kihasználtak a tanulásra!

A falu kultúrájának fejlesztése érdekében könyvosztályt állítottak fel – a Hangya családi könyvtárak országszerte népszerűek voltak, sokakkal először ismertetve meg az olvasás csodáját. Legkiválóbb íróink műveit olcsón terjesztették, ugyanakkor kiszorították a selejtes, idegen érzelmű irodalmat. Kevesen tudják, de még a Közgazdaságtudományi Egyetem alapításának gondolata is a Hangya köreiben pattant ki. Ugyan akkor a szövetkezeti rendszer saját, magyar márkák felépítésére is képes volt (szinte minden iparágban: háztartási cikkek, élelmiszerek, de még a gyufák piacán is), melyek semmiben sem maradtak el a külföldi versenytársaktól. Természetesen szokássá válta hazai választása.

Németh István és a Hangya emlékkönyvek kiváló összefoglalói tökéletesen átláthatóvá teszik azt is, hogy a hangya milyen mély kulturális és szociális támogatást is nyújtott tagjainak. Hadikórházat épített, segítette a háború által sújtott szövetkezeti vezetőket és családtagjaikat, támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, de népfőiskolákat, átképzéseket is. Nem esünk túlzásba, ha azt állítjuk: átfogóbb szociális védelemre volt képes, mint napjaink bármely hasonló rendszere.

A fentiek egyben a napjaink számára írt receptet is magukban rejtik. Manapság éppen úgy dúl a pénz- és áruzsora, mint annak idején. Elképesztő az állam és a közintézmények, de a magánszemélyek eladósodottsága is. A pénzcsapok ugyanakkor zárva vannak: magyar ember vagy cég hitelt tisztességes feltételek mellett nemigen kaphat. Egymást érik az árverések és külföldiek ácsingóznak a magyar földre. A cinkos, liberális politikum pedig lesüti szemét, teret enged a nem is olyan „szabad” piacnak. Pedig ma is lenne merre indulni, két parlamenti ciklus alatt megfordulhatna minden! Akár gyorsabban is, ha olyan stratégiai szövetség köttetik, melynek keretein belül az új szövetkezeti rendszer üzletláncát és logisztikáját segíti mondjuk a CBA vagy egy haza üzletlánc. A közösen elért eredményekből pedig fejleszthető a hungarikumokra épített termékskála, a saját tulajdonú feldolgozóipar, később a magyar vízforrásokra épített gyógyturizmus, a magyar koponya vívmányai… A sornak nincs vége, ha elhisszük végre, hogy lehet s hogy itt az idő!

Z. Kárpát Dániel – Eperjes József

A hangya csodája

„A szó nemes értelmében vett szövetkezet megteremti azt a keretet, melyen belül az emberek legszegényebbjei tömörülhetnek, és ellenálló képességüket a gazdasági versenyben alig sejtett mértékben fokozhatják. Ez a szervezet önkormányzatra tanít, megszabadít az elszigeteltség és elhagyottság árvaságától; súlyt ad az odáig figyelembe sem vett egyénnek; megteremti az összetartozás érzését és kifejleszti az élelmesség szunnyadó képességeit. Lassan a szövetkezet élelmesebbjeiből vezető erő alakul ki, mely minden vonatkozásban érvényesül. Idővel pedig a kiépítendő szövetkezeti rendszer a népek millióit magához ölelvén, gazdasági érdekszálakkal segíti összekapcsolni és egységessé tenni a nemzeti társadalmat.” ( Hangya Emlékkönyv)

A Hangya hihetetlen vívmányai

A mozgalom 1906-ban építette meg központi áruházát. Ezt az alapító már nem érhette meg, az elnöki széket Pallavicini Ede őrgróf foglalta el.
1907-ben a vállalás már nyereséges volt, így 25 ezer koronát vissza is tudott téríteni azoknak a szövetkezeteknek, amelyek áruforgalmuk legalább felét a Központnál bonyolították le.
1909-re saját kezelésbe került a nagyon fontos bor- és szeszüzlet. Létrejött a kézműves osztály is, régi magyar mesterségeket óvva.
1910-ben saját kávépörkölő, asztalos- és lakatosműhely épült, ládagyárat, só-, cukor- és fűszerőrlő telepeket emeltek.
1911-ben megalakult az 1000. szövetkezet! Központi kezelésbe kerül a biztosítás.

Forrás: KARPATIA, a gondolkodó magyarok havi lapjának márciusi száma

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés