Nos, nem kívánok igazságot tenni abban a kérdésben, hogy esetleg lehetnek olyan hosszú ideje a pályájukon lévő emberek, akiknek az esetében kijár akár a 3,5 milliós végkielégítés is. Csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a „nemzeti együttműködés rendszerének” pont az kéne a lényege legyen - és ezt harsogta Orbán is -, hogy az ilyen jogszabályok előtt egyeztetnek a civil társadalom érintett csoportjaival, és lám mindjárt az elején kiderül, hogy ez nem történik meg. Persze bonyolult is ezt így mindig megszervezni, ezért is csak egy üres szólam így az egész „társadalmi együttműködés”, amit csak az én közjogi rendszerem tudna megtölteni valós tartalommal, ahol az országgyűlés nem a feleslegesen fizetett – nem ritkán bent csak szunyókáló – képviselők gyakran ürességtől kongó épülete, hanem a társadalom valós szerkezetét megjelenítő, érdemi vitákat és döntéseket hozó fórum. Úgy tűnik Viktor az általam márciusban felvázolt kétféle ország irányítási rendszer közül a vezérelvűhöz áll közelebb, és most azon mesterkedik, hogy az elmúlt húsz évben – az ő aktív közreműködésükkel is – kiépített különböző hatalmi intézményeket, egy kézben összpontosítsa. Én pont az az ember vagyok, aki – sokakkal ellentétben – ezért nem ítélem el csuklóból, mert elsősorban a célok és eredmények fényében szeretném megítélni, csak hát akkor mire kellett ez a gigászi pénzeket felemésztő demokratikus szemfényvesztés az elmúlt húsz évben, és hát a célok sem elég világosak egyelőre. Persze lehet, hogy az egyeztetésre most nem is volt idő, mert meg kellett akadályozni, hogy az elvtársak még gyorsan kövér végkielégítésekkel léphessenek le a különböző pozíciókból, ez is igaz lehet.