Egy szigeten kötöttünk ki a Dráva 213. és 214. kilométere között, Répástól nem messze. A kikötés után sietve láttunk neki a tábor felállításának, néhányan pedig a magunkkal vitt étel melegítésével foglalatoskodtak. A vacsora alatt tudatosult legtöbbünkben, hogy barátunk a partraszállás után közvetlenül elindult fát keresni, illetve megbizonyosodni arról, hogy kicsivel feljebb ideálisabbak-e a körülmények a táborozáshoz és már a sátorverésben sem vett részt.

A felismerés után azonnal elindultunk arra a partszakaszra, ahol korábban hatalmas mennyiségű szárazra vetett uszadékfát láttunk, körülbelül 150 méterrel a táborunktól. A keresésre eleinte öten indultunk, barátunk leánya és fia is velünk tartott. Miután az említett szakaszon nem találtunk semmi nyomot, visszamentünk a tábor területére és közöltük az aggasztó hírt a többiekkel, aminek hatására barátunk felesége és a túravezetőnk is beszállt a keresésbe.

 

Sötétedés után is kutattunk lámpákkal, majd 10 óra körül kértünk segítséget egy németül beszélő horvát horgásztól, aki azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrök éjfél után értek a helyszínre, addigra ítéletidő tombolt.

Néhány adat rögzítése után közölték, hogy reggel fél 9 körül tudnak nekilátni a keresésnek, mivel éjszaka a motorcsónakkal való közlekedés tilos és kivitelezhetetlen. Így is történt. A brutális éjszakát követően, 30-án reggel fél 9 tájékán megérkezett az első csapat és kisvártatva az erősítés is. A horvát rendőrökkel, katasztrófavédelmisekkel, az előző nap segítő horgásszal és 8 férfi társammal fésültük át a szigetet, miközben a már összepakolt táborhelyen várt a motorcsónakosunk, valamint barátunk felesége és leánya.

15 óra felé fejeztük be a kutatást, használható nyomra nem bukkantunk. Ezután számtalan nehézség ellenére felszereléseinkkel együtt Golára szállítottak minket, ahol az őrsön ételt és italt kaptunk. Innen vittek át minket a berzencei határátkelőre, ahol mindenkit kihallgattak egy másnap reggel 6 óráig tartó procedúra keretén belül.

Biztosítottak minket, hogy szombaton folytatják a horvát hatóságok a keresést. Szombaton még egyéni keresés is zajlott, reménykedve pásztázták a Drávát egészen sötétedésig. Elkeserítő a tény, hogy minden erőfeszítés ellenére sem intézhető el az, hogy egy ilyen esetben a magyar speciális mentők bevethetőek legyenek, amennyiben a külföldi hatóságok külön kéréssel nem fordulnak az adott egységekhez.

Barátunk 56 éves, szemüveges, rövid őszes hajú, nagy bajuszú, sportos ember. Eltűnésekor szalmakalapot, szandált, fürdőnadrágot és a jegygyűrűjét viselte. A híresztelésekkel ellentétben nem volt nyilvántartott szívbeteg, tapasztalt túrázó volt, ismerte a Drávát és Magyarország - szinte - minden vízét. Úszni remekül tudott. Őszinte és tiszta magyar ember volt. Mindannyian értetlenül állunk a most már szinte bizonyosnak tűnő tragédia előtt.

A tisztánlátást segítené, ha levelemet közzétennék.

Köszönettel és tisztelettel: