| Olvasóinktól : Kikötözés, véraláfutás, hajvágás a belgyógyászaton |
Kikötözés, véraláfutás, hajvágás a belgyógyászaton
Szebb Jövő-gombos zé 2010.08.02. 12:35
Hogy milyen állapotban van az egészségügy hazánkban, azt szükségtelen ecsetelnünk, nyilván egyik Olvasónk számára sem újdonság. Aki úgy érzi, hogy számára még túlságosan "hétfő reggel" van, az ne is olvasson tovább. Alább a Praxisblog egyik olvasói levele következik.
A Károlyi Kórház II. Kardiológia Belgyógyászati Osztályáról tudom elmondani a véleményemet, amelyet szerintem le kellene dózerolni és eltüntetni a föld színéről. Könyörgöm, aki jót akar ne menjen oda, vagy ha a hozzátartozójáról van szó, akkor valaki legyen a beteg mellett 24 órás szolgálatban!
Illusztráció
De a jó istenért, ne az ottani ápolók közül! Idén vittem be Édesanyámat ebbe a kórházba, sajnos ide tartozik. Azokat a rettenetes élményeket, míg élek nem felejtem el. Az esetünket nem írom le részletesen, mert több oldalt is igénybe venne, hogy leírjam azt az embertelen orvosi és ápolónői hozzáállást amit tapasztaltam pedig Édesanyám csak 4 napot töltött a kórházban. Azért 4 napot mert bement a férjem és azonnali intézkedést kért mivel 4 nap alatt semmi érdemleges nem történt, Édesanyám állapota pedig vészesen romlott. Iszonyatos kosz. Olyan szobai wc, hogy a kutyámat szégyelleném ráültetni. Többször tapasztaltam, hogy az idős betegekkel úgy bánnak, mintha értelmi fogyatékosok lennének. Teljesen ki vannak szolgáltatva. Volt olyan, hogy egy idős, féllábú néni fel szeretett volna ülni az ágyában és az "ápolónő" tegező viszonyban ordítozott vele, hogy ha még egyszer megpróbálkozik a felüléssel akkor kikötözi.
Az utolsó éjszaka amit Anyukám ott töltött, állítólag zavartan viselkedett, ezért meg kellett mosni a haját és egy jó darabot /kb 20 cm-t / le kellett vágni a hajából mert útban volt.!!! Amúgy hatalmas véraláfutásokat is "szerzett" az éjszaka folyamán. Ez volt az a nap amikor azt mondtam, hogy bármi történik ebből a Kórházból elmegyünk. Így is történt.
Sajnos ezek után már csak néhány hetet élt Anyukám.Hála a jó istennek egy kulturált kórházba került, ahol az utolsó pillanatig megkapott mindent amire szüksége volt.Nagyon örülök, hogy nem a Károlyiban hunyt el. Az Őt kezelő adjunktusnő ott létünk alatt többször félre tájékoztatott bennünket.
Amikor kétségbe esve kértem -látván Édesanyám állapotát- mondja meg mit tehetnék /pl. gyógyszer meghozatala, valamilyen táplálékkiegészítő megvásárlása stb./ szinte kárörvendve mondta, hogy "Hja kérem, az egészséget nem lehet megvásárolni!" Azzal otthagyott. Ezt soha nem felejtem el. Azokat az elfoglalt "ápolónőket" én gyakran találtam a pihenő szobájukban nagy terefere közben.
Szabályosan meg voltak sértődve és pofákat vágtak, ha valaki segítséget kért. Abban a szobában ahol Anyukám feküdt, a betegebbnél betegebb idős emberek segítettek egymásnak az evésben, ivásban stb. Egyébként Édesapám ebben a kórházban halt meg, pedig csak azért ment be, hogy beállítsák a cukrát.
Szörnyű trauma már az is ha az ember elveszíti a hozzátartozóját, de ezek a rettenetes történések még tragikusabbá teszik azt. Ismétlem, hogy amit most leírtam, az csak a rettenetes élmény rövidített változata a részletek nélkül. Azt hiszem így is elég szörnyű.
Nem tudom, hogy az illetékesek mikor fognak foglalkozni az ilyen esetekkel, mert az nem igaz, hogy nem látják, mi zajlik ebben a kórházban. Én mindenesetre felejteni szeretnék.
Forrás: Praxisblog
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
