Olvasónk válasza a cigány értelmiségi nyílt levelére, amelyet a Hunhír.info is közölt a minap. Olvasónk levelével a Népszabadság (amint arra számítani lehetett) nem foglalkozott.

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretnék reagálni arra a nyílt levélre, amelyet a szombati Népszabadságban olvastam "Cigány vagyok. Őrületesek a mindennapok" címmel.

Nos, az én levelemnek a címe: Magyar vagyok. Őrületesek a mindennapok.
Szeretném, ha engem is meghallgatna valaki, mint a csendes többség egy tagját, mint miskolci, avasi lakost. Mivel ez egy nyílt levél, szeretném, ha a T. Szerk. ezt is leközölné, hadd hallgattassék meg a másik oldal is. Amennyiben ez elmarad, az Önök részrehajlásában egy szemernyi kétségem sem lesz.
Akkor kezdődött minden, mikor a párommal sikerült egy kis lakást vennünk az egyik avasi panelház tizedik emeletén. Mondanom sem kell, hogy szülői segítség és hitel nélkül nem ment volna. Végül nagy nehezen mégis sikerült, és roppant boldogok voltunk, amiért magunkénak tudhatunk egy 36 négyzetméteres, másfél szobás panellakást. Beköltözésünk után kb. 2-3 hónappal új szomszédok költöztek mellénk. Egy fiatal ( 17-18 év körüli) cigány pár egy gyerekkel, de az asszonyka már terhes volt a másodikkal. Már ott laktak egy pár hete, mikor a hetediken megürült egy lakás, majd nem sokra rá a harmadikon is egy. Mire észbe kapott a lépcsőház, már be is költöztek a mi szomszédaink rokonai mind a két lakásba. Azért gondolom, hogy rokonok voltak, mert elkezdődött a jövés-menés, bulizás, hangoskodás ezek között a családok között.

Feltehetőleg egyébként mindannyian a Fészekrakó program keretén belül kapták meg a lakásokat. Innentől kezdve senkinek nem volt egy perc nyugta sem a lépcsőházban.

Először is: megjelentek a csótányok. Aztán éjjel-nappal üvöltött a zene, teleszemetelték a lépcsőházat napraforgómag héjjal, cigicsikkel, mindennapos volt az emberi ürülék, vizelet vagy okádék a liftben. Az erkélyről dobták le a szemet zsákostul, de olyat is láttam, hogy valamelyikük kipisilt az emeletről. Lakott még azon a szinten egy idős házaspár. Az öreg egyszer rászólt a lift előtt álló cigányokra, hogy ne hangoskodjanak, erre azok betuszkolták a kisöreget a liftbe és amíg a lift leért a tizedékről a földszintre, addig verték. Mi fizettük a közös költséget, ők nem. Mi fizettük a számlákat, ők nem. Nem dolgoztak, a gyerek nem járt se bölcsibe, se oviba. Azóta már született még két gyerek. Ha szóltunk a rendőrnek, ki se jöttek. És akkor mi még szerencsések voltunk, mert a mi szomszéd cigányaink nem vették le a bejárati ajtójukat, hogy eladják, és aztán egy pokrócot tegyenek fel a helyére. Mert hallottam ám ilyet is.

El tudják ezt Önök képzelni? A szüleim pénzén és a hitelen vett lakásom 10 perc alatt eladhatatlanná válna! Nem csak a mi lépcsőházunk járt így, hanem szinte minden ház az Avason. Van ahol csak mulatoznak a nap 24 órájában, van ahol disznót vágnak a nyolcadikon, és a lépcsőházban véreztetik ki.
Az egyik barátnőm, aki szintén az Avason lakik és nemrég szült, inkább kiköltözött a szüleihez a gyerekkel az egyik közeli faluba, mert félt kismamaként az Avason. Fényes nappal ütnek le, vernek meg, rabolnak ki olyan embereket, akik ott laktak 20-30 éve békében! A szülők nem merik elengedni a gyerekeiket iskolába, vagy le a játszótérre játszani felügyelet nélkül. Ezek a cigányok mindent ellopnak, amit meg nem tudnak ellopni azt tönkreteszik.

Berki Juditnak a saját népében kellene hibát keresni és arra biztatni őket, hogy illeszkedjenek be, tartsák be a társadalmi normákat.

A magyarok folyamatosan adnak. Az nem a mi hibánk, hogy az ő cigány vezetőik az integrációra szánt pénzt zsebre teszik.

Nekem vannak olyan cigány barátaim, akik normálisan élnek, nem úgy mint azok, akikkel folyamatosan probléma van országszerte, akik gyerekeket terrorizálnak az iskolában, időseket vernek, ölnek (!) meg falvakban.

Én is fel lennék háborodva, ha a Jobbik azt mondaná, hogy minden cigányt zárjunk be. De amíg az ilyeneket - akikkel egyébként nem lehet mit kezdeni, illetve lehetne csak senkinek nincs bátorsága - akarja közrendvédelmi telepekre telepíteni a Jobbik, addig mi, tisztességes, dolgozó magyarok és cigányok csupán egyetértően bólogatni tudunk


Tisztelettel:

Sávos Árpádné