Elképesztő, hogy a hazai politikai vezetés képes a tények meghazudtolására, csak hogy megfeleljen az EU ultraliberális nézeteinek. Az a tény, hogy tagadják azt, amivel a hazai polgárok nap mint nap találkoznak, azok szenvedő alanyai, nem jelent mást, mint hogy a mai vezető politikai “elit” érdekelt a belső zavargások fokozásában, a társadalom megosztásában! A globalizmus urainak két okból is az az érdeke, hogy a lehető legtöbb helyi konfliktus alakuljon ki. Először is azért, hogy “a rendteremtés”, “a terrorizmus elleni harc” okán beavatkozhasson az országok belügyeibe. Másrészt azért is, hogy helyi háborúk robbanjanak ki, ami az anarchia növekedését jelenti, s így a társadalom sokkal könnyebben manipulálható. Mellékesen az is jó, ha ezekben a harcokban pusztul a helyi nemzeti lakosság! Ha nyitott szemmel jár valaki, a jelenségek és a törvények vizsgálatával könnyen rádöbbenhet a fenti szomorú valóságra.

Az az eset, amit a levél tartalmaz, tipikus esete a “nem létező” cigánybűnözésnek! Miniszterelnök Úr! Menjen végig egy cigányok lakta telepen testőrök nélkül, s megismeri a nem létezőt!

(NIF szerkesztők)

Íme a beküldött történet:

Szombaton megtámadtak

Leírom, hogy mi történt velem és édesanyámmal szombat délután fényes nappal, hogy lássátok, milyenek ma a közállapotok, és Ti is vigyázzatok a jövőben. Szombat délután megtámadtak a cigányok engem és Anyát, mikor a Kika-ból sétáltunk hazafelé, gyakorlatilag pár utcányira a lakástól. Testvéremnek vettünk új bútorokat, Apu és testvérem így egy nagy Kika-s teherautóval mentek haza, mi pedig pár aprósággal gyalog, ez egy 15-20 perces séta, amit már többször megtettem, és szerintem egy viszonylag biztonságos helyen.

Mi nyugisan sétáltunk hazafelé, a Lehel útról befordultunk a Hun utcára – Budapest, XIII. ker. (szerk.megj.) –  (most már tudom a nevét), ahol már amúgy sokszor elmentem, és nem tartom beszélyesnek egyáltalán. Ott kezdődnek a panelek, egy nagy parkoló, s az egész üres hétvégén. Tipikus Olaszliszka eset történt velünk is: 5-6 cigány gyerek (5-8 évesek) biciklivel direkt nekünk jöttek, és mivel én a fal mellett voltam, Anyu lábának mentek. Azt, aki ráment Anyu lábára, Anyu a vállánál fogva megpróbálta odébb tolni, gyakorlatilag a gyerek meg se érezte, és száguldottak tovább a bicajjal. Persze elkezdtek olyan ocsmányságokat kiabálni, amit itt nem is idézek. Mi nyugodtan mentünk tovább, hiszen semmit nem tettünk. Amikor a panelek előtt parkolón vágtunk át, tehát már vagy 100 méterrel feljebb is voltunk, a gyerekek visszafele jöttek, és ordítoztak nekünk tovább, mi valamit visszaválaszoltunk, hogy “Tanuljatok meg viselkedni”, de még mindig nem gyanakodtunk. A gyerekek befordultak a Hun utcából nyíló egy utcába, és ez lett a vesztünk, ui. hívták a családot.   A parkolót elhagyva egy parknak nevezhető füves részen sétáltunk tovább. Egyszer csak nagy ordítozást hallottunk (“Megverted a gyerekem!”), és ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy egy bevadult cigány nő és két kigyúrt férfi fut utánunk. Mi annyit visszakiabáltunk, hogy “Nem vertük meg!”, megfordultunk, és mentünk volna tovább. Éreztem már, hogy veszélyben lehetünk, de egyszerűen nem hittem el, hogy ebből bármi lehet, gondoltam, max. ott kiabálnak velünk egyet. Alig léptünk párat, utolértek minket. A nő anyát hátulról lerántotta a földre, és elkezdte ütni a fejét. Egyértelműen nyakra és fejre ment. Kis dulakodás után felé került, és fojtogatni kezdte. Én egy pillanatra szinte sokkot kaptam, hogy ez történik. El kezdtem segítségért kiabálni, de senki nem járt arra. Aztán hátulról próbáltam lecibálni a nőt Anyuról, de gyakorlatilag egy ütéssel leterített a földre. Olyan állati erő volt benne, amit még nem éreztem. Volt még pár gyenge próbálkozásom, de nem tudtam vele felvenni a versenyt. Szerencsére Anyu is viszonylag erős, feszítette a nyakát, ellenállt. De így is: a nő gyakorlatilag letépte róla a pólóját, és mivel nem tudta megfojtani, véresre karmolta a nyakát, mellkasát. A fejét is ütötte, de ott szerencsére csak egy nagy púp lett, viszont több marokra való haját kitépte. A két cigány férfi csak állt mellettünk, és röhögtek. Pár perc ilyen dulakodás után valamilyen oknál fogva, talán látták, hogy elég volt már, megunták a balhét,  nem tudom, végül lecibálták a nőt Anyuról. Ketten tudták leszedni, a nő még mindig olyan erővel tépte volna Anyut. Aztán gyorsan húztak visszafelé. Mi ahogy felálltunk, és összeszedtük a cuccunkat, szinte sokkban voltunk. Borzalmas volt látni, hogy verik, fojtogatják az anyámat, és még csak segíteni se nagyon tudtam. Rögtön hívtam a rendőrséget, aztán tesómat. A rendőrség becsületére legyen mondva, nagyon hamar kiértek, egy időben Apuékkal. A rendőrök mondták, hogy pattanjunk be, és megkeressük őket. Befordultunk az utcára, ahol a biciklis esemény történt, most is ott volt vagy 3 gyerek közülük. Kipattantunk, a rendőrök (2 fő) közrefogták a gyerekeket, akik persze már tekertek volna haza értesíteni a pereputtyot, de nem engedték el őket, letetették velük a bicajt, majd odavezettek minket a házukhoz. Csata utca 4., senki ne menjen még a környékre se. Mondanom se kell, az a régi 3 emeletes ház tele volt cigánnyokkal, akik ott ordítozni kezdtek és kivonultak, de a rendőrök miatt szerencsére nem támadtak. Nem idézem itt, milyen ocsmányságokat mondtak nekünk, és vádaskodtak, hogy megvertük a gyereket. Amikor a rendőrök megkértek minket, hogy mondjuk el, mi történt, és elkezdtük, hogy “cigány gyerekek” biciklivel nekünk jöttek, persze rögtön ordítoztak, hogy rasszisták vagyunk, mert ők romák. (Pedig a “cigány” szó az Ő saját nyelvükön a saját nevük; de hát a liberális sajtó és politika segítségével arra már kiokultak, hogy mindig rasszizmusra kell hivatkozni..)

A rendőrök amúgy már ismerték őket, az egyik férfinak pl. már priusza is volt. Közben Apu a teherautóval ott maradt a biciklis események helyszínén, és mivel a rendőrök velünk voltak elfoglalva, néhány cigány odament és megtámadták, mielőtt be tudta volna csapni a kocsiajtót, de szerencsére sikerült őket leszerelni (Apu elengedte az ajtót, így az rájuk csapódott, így Ő gyorsan visszarántotta és el tudott menni a kocsival.)

Miután lecsillapodtak a kedélyek, és tudták őket igazoltatni, stb, a rendőrök elmondták, hogyan tudunk feljelentést tenni, stb. Kihívták a mentőket, persze, itt már beijedtek a cigányok, odajöttek, hogy kifizetik a kárt, csak ne tegyünk feljelentést, ill. burkoltan megfenyegettek, hogy “közel lakunk egymáshoz, jobb ha nem tesszük” (ezt nyilván abból következtették, hogy gyalog mentünk haza némi cuccal).

De feljelentést teszünk, ez az egyetlen módja, hogy gátat szabjunk annak, hogy ők erőszakoskodnak, provokálnak. Remélem, a 3 csapás törvénnyel összegyűlik nekik most vagy később annyi, hogy börtönbe kerüljenek. Megjegyzem: a rendőrökkel is olyan tiszteletlenül és ocsmányul beszéltek, hogy elképesztő, semmi tisztelet, félelem nincs bennük. Anyu kórházba került, mivel nyaki gerincsérve van (3 is), és megint iszonyatosan szédül, stb. Kedden engedik ki. Akkor nem érezte, de most már sántít is. A haja azóta is hullik. Nekem nem lett nagy bajom, a bal lábszáram bekékült, ill. az egyik csuklóm fáj, de nem komoly.

Lassan kezdünk magunkhoz térni a sokkból, és azon gondolkodunk, mit lehet tenni, pláne, hogy én és testvérem ott is lakunk. Félni nem fogok Tőlük. Egy darabig nem megyek arra a környékre (ezzel meg is fenyegettek), de azt se hagyom, hogy megfélemlítsenek, hiszen ez a céljuk. És nem fogom hagyni, hogy tiszteletlenek legyenek velem, vagy másokkal, idős emberekkel (Anyu 56 éves) hülye kis 5 éves kölykök; mert az nem élet, ha félelemmel kell járni az utcán és hagyni, hogy megalázzanak, bántsanak, szidjanak minket.

Szóval el kezdek olyan küzdősportot, hogy meg tudjam védeni magam és másokat, ill. mivel amúgy is lakást nézek, olyan helyet keresek, ahol ezek nincsenek (bár Pesten kevés az ilyen). A mentősök és a rendőrök történetei alapján ma már bárhol, bármikor, ok nélkül támadnak csupán heccből, és hogy az erejükkel megfélemlítsék az embereket, és a helyzet szerintük hónapról hónapra romlik. Amit még tehetek, és fogom is, hogy ahol lehet, elmondom, ami történt. Eddig is tudtam, mi zajlik az országban (sőt, ahogy hallom, a román cigányoknak is ez – gyerekek – az egyik módszerük), de amíg az ember nem éli ezt át személyesen, nem hiszi el/éli át igazán.

Remélem, a kormány valóban tesz azért, hogy javuljon a közbiztonság jelentősen, de ez lassú folyamat lesz. Ismerve, hogy a cigányok hogy szaporodnak, sajnos a jövőben szerintem be kell arra rendezkedni, hogy jobban figyeljünk a biztonságunkra és meg tudjuk védeni magunkat.

Ti is figyeljetek, tanuljatok a történetemből.

Üdv, Zita

Eddig hát a történet, s a tanulságot ki-ki  vonja le maga. Mi a teendő? Azt hiszem, ideje végre a sarkunkra állni, és drasztikusan véget vetni ezeknek az áldatlan állapotoknak.